Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-16 / 73. szám
T= 1991. május 16. V ÚJSÁG J1 Merész elképzelések - szerény lehetőségek Romeo Vasilin A Tőkés-dosszié — Kompromittáoiós forgatókönyv — Harangszó írásom nem az „anyaországbeli“ egykoron önálló ipari településről, hanem egy gömöri, hétszáz lelket számláló falucskáról Dernöröl szól. Az „idézőjeles“ ragadványnevet onnan kapta, hogy hajdani híres vasöntödéjében, az Andrássy Dénes gróf tulajdonában lévő vasgyárban készítették a budapesti Lánchíd korlátvasait. A helység krónikása, Ulman Lajosné, Margit néni szerint így szól a levéltári feljegyzésekből olvasható hiteles történet: Amikor a Lánchíd avatásán megjelenő Ferenc József áthajtott fiákerével a becses „alkotmányon“ rögvest megkérdezte: „Honnan származik eme ötvösremek alkotás?“ A hidat átadó Haynau ekként válaszolt a fennségnek: „Egy felvidéki bányászfalucskában formázták meg.“- Akkor az egy valóságos Kispest - emígy a császár. Azóta sem mosta le róla senki e jelzőt. Közben tótágast állt a világ, a dernöi vasércbányákat bezárták, a vasöntöde az enyészet martalékává vált. leső József, a falu polgármestere és helyettese Búlik Tibor, tizenkét'"képviselőtársukkal egyetemben vállalták a népszolgálatot. Tétován keresik, ki segíthetne rajtuk, ki tudná megoldani problémáikat. A Szlovák Karsztnak ezen a békés, szép vidékén, ahol öszszeölelkezik a rejtélyes barlangüregeiről híres Somhegy és az aranyérmes szarvasbikákat nevelő Pipítyke hegyvidék, sokféle érdekeket kellene egyeztetni. A kincseket érő erdők és a hajdan szerény megélhetést biztosító mezők mind-mind állami tulajdonban vannak. Vajon ki fejti meg az elrabolt javak eredetét? Az önkormányzat üres bukszát és egy befejezetlen, átokülte beruházást örökölt. A falu jelenlegi elöljárói már szinte minden elérhető fórumot felkerestek panaszaikkal. Mivel azonban a járási hivatal „passzolja“ a kérelmeket - sérelmükkel kénytelenek voltak az illetékes minisztériumhoz fordulni. Válasz még nincs, fenyegetettség igen. A dolog lényege a következő. A hnb vezetősége 1989- ben elhatározta, hogy a düledezó falusi vendéglő helyett korszerűbbet építtet. Egyetlen lehetőségközül választhattak: bankhitelből felépíttetik, a rozsnyói Restaurácie vendéglátó-ipari vállalat pedig átveszi a kulcsrakész létesítményt, és kifizeti a számlát. A 2,5 milliós kölcsönből tavaly 1 millió 800 ezer koronát költöttek a beruházásra, de közben a Reátaurácie visszavonta ígéretét, mondván, hogy a privatizálás folyamán hamarosan megszűnik létezni. A mostani árkalkulációk szerint még 5 millióra lenne szükség, „Kispestért“ a félbemaradt épület befejezéséhez. Csakhogy most jön a csapda! Az állami bank nem folyósít több hitelt a fizetésképtelen dernóieknek, de ha azok nem folytatják az építkezést az eddig felhasznált 1,8 millió koronát kötelesek visszafizetni. A fenyegetést komolyan kell vennie, hiszen az elköltött pénzösszeg múlt évi kamatát - 84 ezer koronát - a megkérdezésük és beleegyezésük nélkül levonták a hnb folyószámlájáról. Most pedig attól félnek, hogy a bank lefoglal minden olyan pénzösszeget - megbénítván ezzel mindennemű tevékenységüket -, amely támogatás címén a számlájukra érkezik. Az önkormányzat ezért sürgős támogatást kért az építkezés befejezésére. De vajon mit tegyenek, ha elutasító válasz érkezik? Erre a kérdésre egyelőre nincs válasz. A polgármester helyettesének van egy ötlete: írják jóvá kölcsönüket! A Reátaurácie létesítményeinek elárverezéséből befolyt összegnek egy részét fordítsák az ilyen és ehhez hasonló adósságok kifizetésére. Szörnyű igazságtalanság történne, ha az állam bezsebelné a licitálással felduzzasztott pénzösszegeket, miközben a régi adósságok elviselhetetlen terhét áthárítaná a vétlen lakosság vállára. A falu költségvetése 433 ezer korona összbevétellel zámol, ebből 296 ezer majd az adóból folyik be. Ez a pénzösszeg csupán a legszükségesebb és nélkülözhetetlen költségekre lesz elegendő. További elképzeléseik valóra váltásához hiányzik az anyagi fedezet. Pedig terveikben olyan beruházások is szerepelnek, mint a vízvezeték-hálózat kiépítése, a falut keresztülszelö patak szabályozása, a mellékutak portalanítása és járdaépítés az autóbuszmegálló, valamint az iskola közötti útszakaszon. S hogy mindenből mi fog megvalósulni? Egyelőre senki sem tudja. Ha már pénzbeli támogatásra nem számíthatnak, legalább szellemi tökéből lenne elegendő. Csakhogy abból van a legkevesebb. Itt van a környék falvainak egyetlen összevont alapiskolája, de a pedagógusgárdában nincsen helybéli tanító. A legszomorúbb talán mégis az, hogy a javarészt magyarlakta községben az idén egyetlen szülő sem akadt, aki magyar iskolába adta volna gyermekét! A tévhitekre épült „hagyományt“, lám tovább dédelgetik. Ki tudja meddig tart még ez az önpusztítás, önfeladás? Értük is szólnak a dernöi harangok. KORCSMÁROS LÁSZLÓ A volt diktátor egy másik bizarr kényszerképzete ahhoz a gondolathoz fűződött, hogy környezete nagyrésze, valamint az összes nemzeti kisebbségek folytonos árulást követnek el, az USA, NSZK, Izrael, Magyarország kémei révén. Ez a szakadatlan gyanakvás eredményezte jó vagy rossz munkatársai és miniszterei olyannyira alaptalan és gyakori leváltását-cserelését, valamint a kisebbségi vezetők, értelmiségiek, papság állandó figyeltetését a szekuritátéval. A következőkben röviden vázolom milyen stressznek volt alávetve emiatt az ostoba gondolkodásmód miatt az 1989 decemberi román forradalom egyik igazi hőse, a temesvári Tőkés László református lelkipásztor. Még mielőtt Tőkés tiszteletes berendezkedett volna Temesváron a Timotei Cipariu utca 1. szám alatti Református Parókián és lelkészi lakban (ahol márvány emléktábla idéz egy magyar költőt, aki hajdan ott lakott és alkotott) a Belügyminisztérium Temes Megyei Felügyelősége l/A Főosztályára néhány testes dosszié futott be Erdélyből - úgynevezett informatív nyomozási ügyirat - és került az IRREDENTA MAGYAR NACIONALISTÁK elnevezésű ügyosztályra, amelynek egy moldvai erédetű beteges ezredes volt akkoriban a főnöke. Ez teljes mértékben végrehajtotta a kísérő átiratra felvezetett szolgálati utasításokat (a szekuritáte főnökétől eredtek) és kiosztotta a dossziékat alárendeltjeinek, azzal a meghagyással, hogy konkrét feladatokra épített „intézkedési tervet" dolgozzanak ki az ügyintézés céljából. A szóban forgó „megoldásokat" belügyminisztériumi utasítás jelölte meg és olyan személy írta alá, aki nemrégiben népirtás társszerzője gyanánt ült a vádlottak padján - a javasolt „eszközök“ pedig egész skálát tesznek ki. AKCIÓTERV- A lelkészt mesterségesen és irányítottan kell kompromittálni, méghozzá úgy, hogy szerelmi kapcsolatot játszanak meg egy kéjes erkölcsű növel, hiszen ebből a fájtából mindig van „raktáron" elég a Continental szállóban. Másik lehetőség a lelkészi hivatal pénzének elsikkasztása... Ki kell tehát választani egy „lányt“ aContinentalból, szépen, korrektül, ízlésesen kiöltöztetni - csak semmi mütyür vagy extravagancia! - és beidomítani egy olyan viselkedésre, hogy egyenesen valamelyik vatikáni madonna-képre emlékeztessen. Ez a „hölgy" aztán megjelenik több református temetésen és istentiszteleten, mindig úgy, hogy a lelkész észrevehesse. A szép és disztingvált nőnek mindenáron meg kell nyernie magának a tiszteletest- kedveskedéssel, ajnározással, bizonyos kezdeményezésekkel is - és elhitetnie vele, mélységes, szenvedélyes szerelmét, ami aztán nyilván felébreszti az áldozatban az „eredendő bűnt“. Egy bizonyos napon, amikor a feleség elutazik valahova - amit nem nehéz nyomon követni, hiszen a parókián non-stop működnek a mikrofonok - a kis ártatlanság váratlanul meglátogatja otthonában a lelkészt és valahogyan ágyba ügyeskedi. A jelenetet a szomszéd lakásban elrejtett kamerával végigfilmezik, ami elég bonyolult rendezést kíván ugyan, de- a kitűzött célt tekintve - megéri. A film egész sor jelenetét a szenvedélyes szerelemről, fényképek formájában szét lehet küldeni püspöknek, lelkésznek, presbitériumnak, feleségnek, rokonoknak: a kompromittálás teljes - és leköszönéssel, netán éppen öngyilkosággal is végződhet.- Ha ez a változat nem sikerül, meg kell rendezni, hogy a lelkész elsikkasztotta a hivatali pénzt. Bizonyítani többrendbeli könyvelési művelettel lehet - csak jól meg kell rendezni és persze az egyházközség pénztárosának titkos „közreműködését" kierőszakolni.- Elszigetelni a lelkészt barátaitól, ismerőseitől, volt kollégáitól, egyházközösségétől, rokonaitól néhány aljas manipulációval, névtelen levelekkel Az eredményesség kedvéért, minél rondább dolgokat kitalálni: hogy AIDS- beteg, vérbajos, vagy gonhorreája van, s mindezt éppenséggel egy férfipartnerétől kapta; egyszóval a homoszexualitás vádja által is növelni kell környezete utálkodását... Esetleg azt lehet terjeszteni felőle, hogy notórius alkoholista, aki veri a feleségét és a pálinka meg a mm hatására felébrednek szadista, vérengző hajlamai, mikor is képes embert ölni. A nagyobb hitelesség kedvéért valamely társas összejövetelen - lakodalom, keresztelő, családi ünnepség alkalmával - italába (lehet az egy egyszerű citromos üdítő is( belekeverhető egy olyan készítmény, amely eléggé kibillenti egyensúlyából ahhoz, hogy javíthatatlan részegéskedönek, agresszív, durva fráternek tűnjék ... Azonos eredményt lehet elérni néhány névtelen levél terjesztése folytán is. Ezek, úgymond, egyik szeretőjétől származnak: a nő megértette öt és nem csinált cirkuszt, bár gyerek van tőle... Hagyta volna, hogy megtarthassa istenszolgája-stallumát, de... most már a kétségbeesés mardossa, mivel még azt a magánmegállapodásból származó gyermektartást sem kapja már tőle...- Ugyancsak árnyékból, mesterségesen irányított akcióval lehetne szétzülleszteni hívei csoportját: nézeteltéréseket kell szítani és rágalmakat terjeszteni: az egyházi közösség kebelében létező esetleqes széthúzás ápolható. Csak éppen egy második református lelkész kell hozzá Temesváron, aki Tőkés elleni különböző rágalmak révén két ellentétes táborra oszthatná az itteni reformátusok tömegét. Vagy fel kell fokozni az apró széthúzásokat, hiszen ezek velejárói majd minden emberi közösségnek - még ha az vallási jellegű is; tehát mesterségesen szítani kell őket és a lelkészt meg családját okolni érettük. Másrészt, ott van az egyes egyházközségi tagok „féltékenysége“; azoké, akik ,,'legbizalmíabbak“, leghűségesebbek, legmegbízhatóbbak szeretnének lenni; diszkréten fel lehet világosítani őket, hogy lelkészük becsapta, egyszerű bábuknak használta személyüket, mivel Tőkés valójában ellenfeleiket tiszteli és támogatja, bár azok nem érdemlik meg ezt a kegyet.. (Vélemény: llyenszerü akció meg is történt: Tőkés Lászlót azzal rágalmazták a református közösség körében terjesztett híresztelés útján, hogy elődje, Pauker Leó úr halála az ő sátáni, szakadatlan vegetációinak tudható be . .)- Nemkívánatosnak kell minősíteni a lelkészt támogató idegeneket. Az elcsüggesztésnek, megfélemlítésnek ezt a formáját is alkalmazni Tőkés ellen. Jogi és politikai jellegű érveket gyűjteni annak érdekében, hogy külföldön élő barátait és rokonait ellenséges szándékú személynek minősíthessék, olyanoknak akik idegen kémszervezetek szolgálatában állnak és azért látogatják meg őket, hogy a román állam elleni tevékenységre ösztönözzék. / (Vélemény: Az intézkedés mindenkor aljas volt; a ceausiszta politika boszorkánykonyháján dolgozták ki, célja pedig a lelkész elbátortalanítása volt: pusztító bizonytalanságérzetet kellett benne éleszteni, hogy a félelem zárkózottságra késztesse és előidézze benne azt az önvédelmi reflexet, amely visszatartsa minden bátor kezdeményezéstől, minden kockázattól. Ez volt a valódi célkitűzés.)- Tőkés Lászlót állandó figyelmeztetésnek kell kitenni. Ez csupán a Szekuratitáte-vezetöség jóváhagyásával történhet, apolitikus közigazgatási beosztású személyek jelenlétében, akik megjátsszék jogos ellenvetésüket és felháborodásukat a lelkész „visszaéléseivel“ szemben. (Vélemény: Ez rendszerint a Megyei Néptanácson zajlott le és ott volt az intézmény titkára, a kultuszügyek főfelügyelője, meg egy kisebb csoport egyházközségi tag, persze a lelkész ellenfeleiből összeválogatva. Mindent a legkisebb részletekig „előjátszottak“, hiszen a megfélemlítésnek a szeku-tisztek távollétében is sikerülnie kellett (ők ugyanis nem vettek részt ebben a komédiában, csak felvázolták) mivel előzetesen több „próbát“ is tartottak a pap visszaéléseit elítélő szerepkörrel. Tulajdonképpen azt kívánták tőle: értse meg, hogy törvénysértést követett el, de a hatóságok megértőek, emberséget és megbocsátást gyakorolnak, s mivel az első súlyos kihágásnál tart csupán, adnak neki még egy lehetőséget a „javulásra"... Bizony, olyan jók voltak azok a román szekuritátebeli kommunisták, mint egy falat kenyér .. Aztán, mielőtt a függöny legördült volna, átadták a szót a „figyelmeztetettnek“, hadd fejthesse ki álláspontját, vagyis jelentse ki, hogy megjavul. Legalábbis ennek szükségességét éreztették vele nagy finoman, a reázúdított vádak. És ezt az egész ízléstelen cirkuszt a megyei Tanács titkára vezette le...)- Szigorúbb intézkedés is következhet: Tőkést úgynevezett „nyilvános tárgyaláson“ kell elítélni, nagyszámú közönség jelenlétében. Erre a célra felekezeti tagokat, szomszédokat, barátokat, ismerősöket, egy bizonyos közeli vállalat alkalmazottait tömegestől, és az utcáról egyszerűen behajtott embereket kell összeszedni. Az ilyen tárgyalásokat egy-egy munkásklubban bonyolítsák le, a vádat pedig szekuritáte tiszt képviselje, több, politikai jellegű beosztásban dolgozó személy - párttitkár, szakszervezeti elnökök, IMSZ aktivisták, a Kultuszminisztérium, a helyi közigazgatási szervek és a Milicia (rendőrség) küldöttei - segédletével... A hallgatóságnak felolvasnak egy irományt; ebből mindig derüljön ki mennyire súlyosan vétett a lelkész a nemzet biztonsága és a párt legfelsőbb vezetősége ellen, utána pedig a jelenlévők közül többen felszólalnak nagy vehemenciával követelve, hogy Tőkést keményen büntessék meg, tetteit a helyi sajtóban „népszerűsítsék“ (hadd tudja meg mindenki mivel foglalkozik az egyház és az ő szolgái), egyszóval: nyilvánítsák becstelennek. A „rendezőség“ pedig mindig ügyeljen, hogy a tömeghangulat folyamatosan a legádázabbra fokozódjék. A „meghívottnak“ azzal az érzéssel kell távoznia a gyülekezetből, hogy ö a földkerekség legnyomorultabb teremtése. (Holnapi számunkban folytatjuk)
