Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-06 / 41. szám
Tolnai Ottó Körénk is kört rajzoltak a vízen Azon a kis szigeten szerettünk volna élni Egyszóval messze az emberektől Már ahogy lenni szokott Ő rajzolni tanította volna a gyerekeket Mivel már volt is némi adottságuk Szabályos köröket tudtak rajzolni maguk köré a vízen Én meg hosszú évekig vártam volna Nehéz bortól Fátyolos szemmel Ébenfogakkal Sókristálypagodákkal dobhártyámon Orromban a szamáristállók bűzével Egy-egy érdesebb sort Ám a gyerekek körénk is kört rajzoltak a vízen Tolnai Ottó Vitéz nagyanyám magad forriítod ki magad a kopasztott csirkét lépcsőre téve a zúza zöld kis malmát kifehéríted a falakat ék nélkül ugrasztod szét magadat mint eper tuskóját kifejted a százszor újrahorgolt fekete harisnyát betűim csörgő ólomkatonái nem tudják megkopasztani a csirkét mint te letépni a gyertyáról a láng tollát márvánnyá tömni a lila csíkos párnát lépcsőre tenni a zúza zöld malmát elindítani tavaszi éren a cirokmotollát még csak a nyakát sem tudják elvágni nem tudják fehérre meszelni a falakat ék nélkül szétugrasztani eper tuskóját újrahorgolni a fekete harisnyát mi lesz kutyáinkkal ha már nem leszel k, ültet seprűt ki sepri a kereszt körbejáró árnyékát a szemét lényegesen veszít értékéből már kalászt tartva búzavirág között a szalma utolsó szalmaszál éje szarvban végződő s pacsirta nem ugorhatja át az űrt nélküled nem is nevezhetjük űrnek a zöld malom nem őrli tisztára többé gerendák hullanak gerendákra por por Fehér Ferenc Gyertyaláng Laboda libegő tánca, eszterlánc egyszervolt lánca, krajcárnyi mesefa-lomb; csalóka vertarany tálca, álmaid lidérces mása, aranytón fekete rönk; léleknek eleven álca, emlékek cincogó nyársa, linom-gyökerü csönd... Csillagok földi kis társa, s mire lehetne fáklya - lehelet-elfújta csonk. Egy vendégjáték margójára Fényárban úszik a színpad. Hét újvidéki színművész lép meghatottan a deszkákra, hogy eljátssza a kassai közönségnek a könnyed szellemesség és fölényes bravúrok mesterének, Molnár Ferencnek, Játék a kastélyban című, sziporkázó ötletekkel bonyolított vígjátékát. Meghatottan, mert Kassán, a magyar színjátszás egyik bölcsőjében szerepelni sokkal több, mint egyszerű vendégjáték. S a zsúfolt nézőtér könnyező közönsége is mintha ezt tudatosította volna, hiszen amikor az Újvidéki Színház fellépését előre jelezték, még csak tamáskodó ámulattal csóválta a fejét, hiszen ezelőtt szó sem lehetett ilyen kapcsolatfelvételről. A Thália például még a szomszédos Miskolcra sem juthatott el. S most-talán a sokat emlegetett „európai ház“ alakulásának előjeleként - meggyőződött arról, hogy a kölcsönös megismerést és a szellemi összetartozást szorgalmazó gondolat kezd valósággá érni. Persze, azért sok mindennek kellett megváltoznia ahhoz, hogy ez megtörténhessék. Ezt tanúsítják Kolár Péternek, a kassai Thália Színház igazgatójának a szavai is: ,,A külfölddel való kapcsolatfelvételt jó két évvel ezplőtt a Thália gyulai fellépése jelentette. Ezt követte a kisváradi Várszínház kezdeményezése 1989-ben, melynek célja az volt, hogy fesztivál keretében felvonultassa a külföldön működő magyar színházakat. Az első ilyen rendezvény 1990 júniusában volt Kisvárdán. Ott szerepelt a kolozsvári, szatmárnémeti, marosvásárhelyi, újvidéki, szabadkai színház és az -ékkor még Thália Színpad. Itt adódott kitűnő alkalom egymás megismerésére, itt vette fel a Thália a kapcsolatot a seregszemlén szereplő együttesekkel. Az újvidéki kapcsolatfelvételt 1990-ben megelőzte a Thália küldöttségének ottani látogatása. Tagjai több előadást is megtekintettek, és megismerkedtek az Újvidéki Színház működési körülményeivel. Kitűnő társadalmi és műszaki munkafeltételekkel találkoztak. Annak ellenére, hogy Jugoszlávia sem áll gazdaságilag magas szinten, megkapják a szükséges állami támogatást. A 80-tagú társulat több klubhelyiséggel, két színházteremmel, műhellyel, nyomdával rendelkezik, összehasonlításként említem: a Thália színtársulata 40 fővel, egy - a szó teljes grtelmében színháznak alig nevezhető - színházteremmel, rossz műszaki feltételekkel „büszkélkedik", ráadásul a mai napig nem kapta meg személyzetének szisztemizációját. Hogy mégis él, a színház vezetésének, a színészek és a műszaki, szervezési, valamint adminisztratív személyzet eufórikus kitartásának köszönhető. A nemzetiségi magyar színházak számára Kisvárda sokat jelentett. Végre sikerült megegyezni az ott járt színházakkal a kapcsolatok felvételéről, cserelátogatásokról. Ezzel kapcsolatban dokumentumokkal fordulunk a magyar kulturális kormányzathoz, arra hivatkozva, hogy a külföldön dolgozó magyar színházak is a magyar kultúra fejlesztésén fáradoznak. Az igaz, hogy mindegyik színház elsősorban hazájának művészeti életét színesíti, viszont emellett szüksége van a tágabb kulturális együttműködésre. Ennek támogatását a Magyar Színházművészeti Szövetségnek kéne felvállalnia. E törekvésnek már vannak jelei. A magyar színjátszás kétszázadik évfordulója alkalmából Andrásfalvy Bertalan magyar kulturális miniszter meghívta a külföldön működő magyar színházak képviselőit. Arról beszélt velük, miképpen kapcsolódhatnának be a külföldi magyar színházak a magyar színházi vérkeringésbe, hogyan tudnák színvonalukat a legjobb magyar színházi produkciók szintjéhez közelíteni. A jövőben ez lehetne az „európai nyitás“ egyik kínálkozó, de mindeddig elhanyagolt lehetősége, mondta. Ennek gyakorlati megvalósítása már részben megkezdődött. A Thália ugyanis azóta fellépett (Az esőcsinálóval) Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Topolyán, Szabadkán és Zentán, s a két Havel-darabot (Audiencia, Verniszázs) ötször adta elő Budapesten. Az elkövetkező években a kölcsönös egyezség alapján évadonként sor kerül majd egyegy vendégszereplésre, és a kisváradi Nemzetiségi Színházi Fesztiválon való részvételre. Szeretnénk e kapcsolatot a jövőben bővíteni művészek vendégszerepeltetésével is. Reméljük, sikerülni fog. SZŐKE ISTVÁN Száz éve született Zilahy Lajos A két világháború közötti korszak egyik legnépszerűbb írója. E három évtized politikai életének minden fordulatára érzékenyen reagál. Sikereinek titka éppen aktualitásérzékében rejlik. A bámulatos gyorsasággal felismert problémákra szinte azonnal érkezik a „válasz“ egy-egy írásban. Témában, megoldásban többé-kevésbé követi a keresztény úri középosztály szempontjait. Műveinek eszmeiségét illetően meghatározó értékű a származása: nagyszalontai dzsentricsaládban született 1891. március 27- én. A bihari dzsentrik ugyanis különböztek az „országos modelltől“. A gyorsan polgárosodó és a századfordulón irodalmiközpont-helyzetü Nagyvárad közélete s az itt korán bekövetkezett nemes-polgár érdekösszefonódás érzékenyebbé tette ezt a réteget a tényleges társadalmi helyzet iránt. A Zilahyakhoz hasonlók liberálisabbak s hamarosan demokratikusabbak, mint az ország többi nemesi famíliái. A budapesti egyetem jogi karán doktorált. Az első világháborúban súlyosan megsebesült. 1916-ban a Magyar Figyelő és a Déli Hírlap munkatársaként felmentették a katonai szolgálat alól. Ekkor jelenik meg jórészt háborús verseket tartalmazó első kötete is. A húszas-harmincas években munkatársa, majd szerkesztője a Magyarország című napilapnak. 1940-44 között a Híd című képes irodalmi hetilapot szerkeszti. Cikkei, melyek rugalmas tájékozódásképességről tanúskodnak, a különböző ellentétek összebékítésének módozatát keresik. A színházzal a pesti Apolló kabaréban előadott egyfelvonásosokkal jegyzi el magát. 1924-ben már a Nemzeti Színház mutatja be Süt a nap című darabját. Problémafelvetése (a történelmileg megfáradt középosztálynak a parasztságból kell friss erőt merítenie) és a súlyosabb kérdéseket könnyed derűbe burkoló vonalvezetése éppúgy jellemző írójára, mint korára. Legendás sikerdarab, Zilahy Vojnich-díjat kapott érte, s a Kisfaludy Társaság is tagjai közé fogadta az írót. Megejtöen fogalmazza meg a korabeli középosztály illúzióit és gondolatvilágát. Varázsát a jó érzékkel ábrázolt felszín adja. A jellegzetes Zilahy-téma tovább-bontása A fehér szarvas (1927). A történelmi délibábokat kergető régi és a munkában feloldódni kívánó új dzsentri (a „dolgos magyar“) ellentétét rajzolja meg. A Fatornyok (1943) a mérnökből lett arisztokratának problémáival foglalkozik, s ez színpadi írásainak új vonulata. A háború következményeként a húszas évek irodalmának gyakran felbukkanó témája a katona-, illetve a fogolyélet. Zilahy (ismét) nagyszerű aktualitásérzékkel ábrázolja e kiélezett történelmi szituációba ágyazott magánéleti drámákat. A tábornok és Szibéria (1928) írója ugyanakkor módot talál rá, hogy a háború vagy hadifogság borzalmairól úgy szóljon, hogy a nézőben ne szorongást keltsen, hanem érdekes, extrém történetével szórakoztasson. (Érvényes ez regényeire is). Több írásába beleszövi kora divatos tudományos nézeteit is (Hazajáró lélek, 1923). Színdarabjainak harmadik csoportjaként azokat említhetjük, melyeket nem a feltétlen művészi igény hívott életre. A világbajnok (1927) vagy az Utolsó szerep (1935) sikerdarabok. Olyan színészek játszottak bennük, mint Bajor Gizi, vagy Csortos Gyula. Nagy népszerűségében tetemes részük volt prózai írásainak is. A két fogoly (1926) a hadifogság regénye. A Dukay család címmel jelent meg 1965-ben Zilahy egyik legnagyobb közönségsikerű írása. Jól gyümölcsözteti szerzője mindenkori erényét, az olvasmányosságot. Belletrisztikus szellemben jeleníti meg a Dukayak több generációjának történelmi háttérbe ágyazott életét. A széthulló dzsentricsalád történetének ürügyén az emigrációs lélekpusztulás ma is korszerű problémáit tárja fel. Zilahy Lajos a magyar film úttörői közé tartozik. Több-kevesebb sikerrel írt forgatókönyveket s rendezett filmet maga is. Alkotómunkájának ez a „mellékága“ is előremutató kísérletekről tanúskodik. A középfokú dráma bravúros művelőjének útja a két világháború közt: sikerek töretlen diadalmenete. Az 1945 utáni „osztályharcos“ irodalomszemlélet polgárinak és konzervatívnak bélyegezve igyekezett háttérbe szorítani. Az amerikai emigrációban baloldalisággal, elhagyott hazájában az ellenkezőjével vádolták, tévesen mindkét esetben. Igaz, írói teljesítménye egyenetlen, s gyakran a felszínesség gyanújába keverhető. Viszont zseniális problémameglátó volt. Ezért is van, hogy több nyelvre lefordított műveit a mai napig előveszik magyar és külföldi színházak. Talán túlzás nagy írónak nevezni. De igazi író volt s a korszak irodalmi életének egyik legjelentékenyebb alakja. PÁLFFY ZOLTÁN
