Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)

1991-04-05 / 40. szám

A karfiol egyike azoknak a zöld­ségféléknek, melyeket elődeink már az időszámítás előtt is ter­mesztettek. Sokféleképpen elké­szíthető, ezért sokan kedvelik, szívesen fogyasztják. Meglehetősen igényes növény, ám helyes agrotechnika esetén bő terméssel hálálja meg a gon­doskodást. Alapvető agrotechni­kai követelmény, hogy ősszel fel­ásott, áranként 4—5 mázsa istálló­trágyával vagy érett komposzttal trágyázott területre kerüljön, ahol foszfor- és káliumtartalmú műtrá­gyát is adagoltunk. Ilyen területen most nincs szükség nitrogéntar­talmú műtrágyákra. Szerényebb istállótrágyázás esetén a palánták kiültetése előtt kell bedolgozni az évi nitrogénmennyiség kétharma­dát (115 kg hatóanyag/ha), a fennmaradó részt pedig két adagban fejtrágyaként kell majd kijuttatni a tenyészidőben. Leg­jobb Cereritet használni, mivel ez a karfiol számára nélkülözhetetlen borból és molibdénból is tártál-, mázzá a szükséges mennyiséget. Hajtatáshoz tápkockás (földlab­dás) palántát célszerű előnevelni vagy vásárolni. Ügyeljünk arra, hogy csak kellőképpen edzett, a kiültetés előtti napon alaposan beöntözött palántát kezdjünk ül­tetni. A palántázást 30x30 vagy 40x40 cm-es kötésben végez­zük. Borús időben vagy a késő délutáni órákban ültessünk, s a palánták kicsit mélyebbre ke­rüljenek, mint ahogy a palántane­velőben voltak. Ültetés után a hajtatóházban tartsunk 18-20 C-fok körüli hőmér­sékletet, és magasabb páratartal­mat. Ez segíti a begyökerezést. Később megfelel a 15-18 C-fok meleg. Mindig korán reggel öntöz­zünk, és rendszeresen szellőztes­sünk, hogy elejét vegyük a beteg­ségek megtelepedésének, terje­désének. A lombfelület növekedé­sével és a rózsaképződés kezde­tével párhuzamosan nő a víz­igény. Ajánlatos szem előtt tartani, hogy a karfiol sekélyen gyökere­zik, ezért fejtrágyázni kell. A kiül­tetés után 10-14 nappal végzett salétrom-trágyázással igencsak meggyorsíthatjuk a növényzet fej­lődését. Másodszor a növényzet teljes „beállása“ előtt célszerű fejtrágyázni, a tövek közvetlen kö­zelébe juttatva a tápanyagot (1- 1,5 kg salétrom áranként). A mű­trágyát legjobb sekélyen bekapál­ni a földbe, de egy kiadós öntözés is megteszi. Mihelyt kezdetét veszi a rózsa­képződés, néhány levél rátörésé­­vel, illetve a levelek gumigyűrűvel történő összefogásával a zsenge rózsákat óvnunk kell a közvetlen napsütés perzselő hatásától. A szedést folyamatosan végez­zük, mindig csak a megfelelő mér­tékű rózsákat takarítva be. Néha előfordul, hogy a rózsák aprók maradnak. Erre is gondoljunk, mert ha sokáig várunk a növekedésük­re, a virágkezdemények megnyúl­nak, szétesnek, az áru értékét veszíti. Hajtatásra rövid tenyészidejű fajtákat válasszunk. Legkorábbi az Opaal, de ájánlható a Sitta és az Expres is. Legjobb közepes méretű, vándoroltatható fóliaala­­gút alá ültetni, amit később áthe­lyezhetünk a paradicsomra, a má­jusi fagyok után pedig a papriká­nak kiszemelt területre. SABINA RUSNÁKOVÁ mérnök Tél végén, kora tavasszal, amikor már több a fény, elérkezik a szobanö­vények átültetésének ideje. A kisebb virágokat, és azokat, amelyek szem­mel láthatóan kinőtték a cserepüket, fölélték a földjüket, évente tegyük új földbe, nagyobb cserépbe. Az új edény azonban csupán egy mérettel legyen nagyobb a réginél. Ha viszont a növény aránytalanul nagy cserép­ben volt idáig, ültethetjük kisebbe is. Ennek szükségességét akkor tudjuk megítélni, ha a növényt a földlabdával együtt kiütjük-kiemeljük a cserépből. A túl nagy edényben a föld az öntöző­víztől lehűlve károsítja a gyökereket, a pangó víz pedig elsavanyítja a föl­cet. A kinőtt cserépről a növény egyszerűbben tanúskodik: kinyomja magát, vagy a gyökere bújik ki a vízel­vezető nyíláson (pálmák, klívia, zöldi­ke stb.). Átültetés — minden tavasszal? Persze nem törvényszerű, hogy átültetéskor mindig nagyobb cserépbe kell tenni a növényt. Sőt, átültetni sem kell minden tavasszal. Például a 16-20 cm átmérőjű cserepekben nevelt virá­gokat általában elég 2-3 évenként átültetni. Viszont a földjüket évente felfrissíthetjük úgy, hogy kissé fellazít­juk és ültetőkanállal lekaparjuk a felső 2-3 ujjnyi réteget, majd friss, tápdús földet teszünk helyette a cserépbe. Ami pedig a cserép méretét illeti, le­gyen összhangban a cserép és a nö­vény nagysága. Meglehet, a műanyag cserép muta­­tósabb és könyebb, mégis inkább ége­tett cserepet használjunk. Ezek nehe­zebben borulnak fel, bennük kisebb a túlöntözés veszélye, és falukon át levegőhöz juthatnak a gyökerek. Elhanyagolt szilvafák Nagy C-vitamin- és cukortartalmánál fogva a szilva az egyik legérté­kesebb gyümölcsünk. Sajnos a kertekben mégis gyakran látni gondo­zatlan, korán elöregedett, beteg szilvafákat. Ez részben érthető is, hisz ez a gyümölcsfaj nehezen adja meg magát a kertész akaratának. Ágas­­bogas ágai miatt szabályos ágcsoportos koronaformát csak nehezen lehet kialakítani, sudarát is hamar elveszti. A szilvafát tehát a szokásos sablonok szerint nem lehet alakítani, hiába is erőltetnénk. A legfonto­sabb alapelv, hogy az oldalágakat igyekezzünk elszórtan nevelni a sudáron. Mindig arra törekedjünk, hogy az egyes koronaágak már kezdetben se álljanak közel egymáshoz. Ha ezt a követelményt figyelmen kívül hagyjuk, a későbbiekben kénytelenek leszünk vastag ágakat levágni, hogy a korona belseje elegendő napfényhez jusson és ne kopaszodjon fel. A közkedvelt besztercei szilva különösen hajlamos sűrű korona nevelésére. A fa sudarát célszerű már 4-6 éves korban eltávolítani. Jó tudni, hogy a ringlók és más csemegeszilvák kevésbé hajlamosak az elsűrűsödésre, mint a már említett besztercei. A szellős, jól megvilágított koronájú szilvafa rendszeresen terem, és természetesen hosszabb életű. (Ht) A fólia vasalása időigényes, fáradságos és sok bosszúsággal járó feladat. Egyesek ezért, mások meg azért érdeklődnek, hol lehetne méretre fóliát vasaltatni, mert a boltokban gyorsan elfogyott az egység­­csomagokban árusított fólia. Valamennyi ilyen szolgáltatást nyújtó vállalkozásról nem tudunk, viszont tudomásunk szerint a Perbetei Mezőgazdasági Szövetkezet és a dióspatonyi Zelfost magánvállalat megrendelésre is készít méretre szabott fóliaponyvát. (Pomichal Richárd felvétele) Most gyű jthetjük A kökény (Prunus spinosa - trnka obycajná) közismert er­dőt szegélyező cserje. Más fák és cserjék még csak ébredez­nek, de ez már messziről világít milliónyi fehér virágjával. Leg­egyszerűbb úgy gyűjteni, hogy ponyvát terítünk a bokor alá, s bottal óvatosan leveregetjük a virágokat. Nem vásárolják fel, de a házipatikában jól hasznosít­ható. A letöredezett ágdarabkákat távolítsuk el, majd a virágot pad­láson, jól Szellőző helyiségben, papíron vékony rétegben elterít­ve száríthatjuk meg. Száradási aránya 5:1. Gyógytulajdonságai: méregte­lenítő, vizelethajtó, anyagcserét serkentő és hashajtó hatású. A természetes gyógymódok szó­szólói gyakran hangoztatják, időnként mindenkinek ajánlatos volna olyan gyógyteákat fo­gyasztani, amelyek elősegítik a helytelen táplálkozás okozta salakanyagok szervezetből való kiürülését. Ha ezek az anyagok lerakódnak a szervezetünkben, fáradékonyabbak, ingerléke­nyebbek leszünk, és hajlamo­sabbakká válunk a betegségek­re. Ezért is ajánljuk a kökényvi­rág gyűjtését. El kell még mondani, hogy a kökényvirág teája csökkenti a hajszálerek áteresztő képes­ségét. Ennek az ínyvérzés, illet­ve az emésztőcsatornában elő­forduló vérzések megszünteté- , sénél vehetjük hasznát. Külön előny, hogy a virágban található cserzőanyagnak enyhe bakté­riumölő hatása is van. A gyógytea egy kávéskanálnyi száraz, morzsolt virágból és 2 dl forró vízből készül, forrázással. Ez a mennyiség naponta 2-3 alkalommal fogyasztható étke­zés után. Dr. Nagy Géza Élősövényt—miből? A kerttulajdonosok gyakori gondja: milyen növényeket válasszanak élősövénynek? Az egyik szúrós, áthatolhatat­lan sövényt szeretne faluszéli kertje köré, a másik virágzó cserjéket képzel el az utcafrontra, a harmadik kerítést pótló, amolyan jelzésszerű sövényt telepítene a kerttelepen. Nos, szúrós, áthatolhatatlan sövényt vadrózsából, ezüst­fából (olajfűzböl), galagonyából, narancseperből, öntözhető területen tűztövisből lehet kialakítani. Az ajánlott növények mindegyike gondos ápolást igényel, mert különben túl tere­bélyesek lesznek, megvastagodott törzseik pedig felkopa­szodnak, s idővel át lehet bújni közöttük. A csemetéket ültetés után célszerű erőteljesen visszavágni, s később úgy metszeni, hogy az aljuk mindig sűrű, zárt maradjon. Az utcafrontra virágos sövénynek orgonát, spireát vagy aranyvesszőt választhatunk. Ezeket tavasszal csak elvirág­zás után szabad metszeni, ritkítani, illetve ifjítani. Kerttelepre jelzősövénynek piros levelű japán borbolya alacsony növésű fagyai, cserjés pimpó vagy hibrid hóbogyó ajánlható. A japán borbolyáról azonban tudni kell, hogy tövises, a kertben szabadon, játszadozó gyerekeknél köny­­nyen sérüléseket okozhat. Bármelyik növényt választjuk, ültetés után mindegyiket néhány centiméterrel a föld fölött vissza kell vágni, majd rendszeres nyírással lassan enged­hetjük növekedni őket, hogy mindig mutatósak, zártak ma­radjanak. (Kp) Fűszernövények a kertben: Koriander A koriander (Coriandrum sativum - koriander siaty) az ernyősvirágza­­túak családjába tartozó, egyéves aro­­matikus növény. Középkötött, jó tápé­ra ben lévő talajokba, védett fekvésbe való, jó mézelő. Ősszel és tavasszal egyaránt vet­hető. Magja 25-30 cm-es sortávolság­ra, 1-3 cm mélyre kerüljön. Ezermag­­tömege 9-10 gramm, árankénti mag­szükséglete 150-400 gramm. Ápolása talajlazításból, gyomlálásból áll. Betakarítását akkor kell megkezde­ni, amikor a termések 60 százaléka érett. Kis kévékbe kötve szárítják, csé­pelik, majd állandó forgatással a mag­termést tovább szikkasztják, nehogy befülledjen. Várható hozama 8-16 kg/ 100 itT. A hozzáértő háziasszony a növény valamennyi részét hasznosíthatja. Magját savanyúságok, húsételek, pá­cok, mártások és curry ízesítésére használják, tőleveleit frissen saláták­ba, mártásokba, gyökerét frissen cur­­rybe keverik. Gyógynövényként első­sorban emésztést javító és enyhén nyugtató hatású teakeverékekbe ajánlják. (Km) Szarnák Eszter mérnök Karfiol a kertben Érdemes hajtatni

Next

/
Oldalképek
Tartalom