Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)

1991-04-24 / 56. szám

i Az állatorvos tanácsai i van a számlán... Nincs megegyezés az Állattenyésztők Szlovákiai Szövetsége és az Állategészségügyi Igazgatóság között a tagok számára érvényes ked­vezményről. Mivel a szövetség átalányt nem fizet, a tagok viselik a terhet. De meddig? Az 1991 januárjától érvényes díjszabások szerint az árak módosultak. Sok a vita a szövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal kötött szerződések körül. A fizetésképtelenség bénítólag hat. Továbbra is sok a bizonytalanság, s ami rosszabb, egyhamar nem is várható megoldás. Nézzük meg közelebbről, mit is kell megfizetnie a tenyésztőnek, ha az állatorvos segítségére szorul. Az érvényes díjszabás szerint az egyben fizetendő összeg több részből áll. Minden esetben az útiköltséget, az esetleges pótdíjakat és az alapműveleteket számlázzák, függetlenül az igénybevétel okától. Ez az összeg általában 70-120 korona körül van. Az alapdíjon felül 18-tól 6 óráig további 50, ünnep- és szabadnap esetén szintén 50 korona a pótdíj összege. Az állatorvosi beavatkozás akadá­lyozása (várakozási idő), minden megkezdett óra esetén 75 korona. A számla további része csak a gyógykezelés, az esetleges laboratóriumi vizsgálat, az orvosságok és egyéb felhasznált anyagok térítési diját tartalmazza. Ezzel együtt a számla már meglehetősen „borsos“. Vitathatatlanul azok járnak pórul, akik egy-két állatot nevelnek. A piac­orientáltság azonban elkerülhetetlen folyamat. A valóban megalapozott szakismereteket egyszerűen meg kell fizetni. Az információk mindenütt drágák. A magyarországi vagy a nyugat-európai átlagkiadásokkal össze­vetve nálunk az állattenyésztők alig fizetik azok töredékét. Más kérdés, hogy az említett országokban a felvásárlási árak, a takarmányok minő­sége és ára vagy akár az igénylők egyéb forrásból származó jövedelme szintén összehasonlíthatatlanok. A működőképes piac mindegyik összetevőjét arányosan kell módosí­tani. Ha a gyógyszerek ára tovább emelkedik, a tenyésztők nem veszik majd igénybe az állatorvos szolgálatait. Inkább vállalják az esetleges kudarcot, mintsem hogy költségeiket növeljék. Az éremnek két oldala van. Abban az esetben, ha az állatorvosi beavatkozások díjazása túlzottan alacsony, rengeteg a felesleges zaklatás az önerőből megoldható problémákkal is szakemberhez fordulnak, elfecsérelve így produktív munkaidejének nagy részét. Ha a beavatkozás, a gyógykezelés díja arányos az elvégzett munkával, akkor az nem is tűnik drágának. Sok esetben nem is lehet ezt pénzben számolni, mert az értékek mások. Szakmai, erkölcsi mércék is léteznek. Másként viszonyulunk egy bizo­nyos állat értékeihez, másként a csoportéhoz. Vegyük példának egy értékes tenyészállaton elvégzett műtét díját. Ha az állat értéke több tízezer korona, nem tűnik soknak a több ezerre rúgó kórházi ellátás költsége. Ezzel szemben két nyúl felvásárlási ára alig több mint a szükséges állatorvosi elismervény kiállításának költsége. Az első esetben a magasabb térítési díjat is hajlandó megfizetni a tenyésztő, az utóbbi kapcsán viszont fennállhat a reális veszély, hogy inkább háztáji hasznosításra szánja, mintsem ráfizessen. Ezt pedig sok esetben a kíná­lat sínyli meg, rosszabb esetben negatívan hathat a kibontakozni látszó vállalkozói kedvre. Az egyébként sem egyszerű és egyáltalán nem olcsó állattartástól leginkább a fiatalok és a kevésbé tapasztaltak riadnak majd vissza. Gondolom ez nem lehet egyik fél célja sem, hiszen így nem élnének meg. A veszély nem múlt el Európában az ötvenes évek elején jelent meg először a myxomatosis, végigsöpörve a kontinensen. Az üregi nyulak állományait szinte teljesen elpusztította. Szerencsére a mezei nyulak kevésbé fogékonyak iránta, az emberre nem vihető át. Gyógyítani továbbra sem lehet, megelőzni azonban igen. A myxomatosis ellen hazai gyártmányú vakcina ára 100 adagos kiszerelésben 10,60 korona. A vírusus eredetű myxomatosis továbbra is gondot okoz a nyulak tenyésztésében. A fertőződés veszélye tavasszal és ősszel a legna­gyobb. Mint a vírusos betegségek többségénél, ebben az esetben is a megelőzés, a vakcinázás az egyetlen hatékony védekezési mód. Azok az állatok, amelyek esetében már jelentkeznek a jellegzetes tünetek, nem menthetők meg. Az antibiotikumos, esetleg kemoterápiás gyógykezelés hatástalan. Továbbra is magas az elhullási arány, bizonyos területeken elérheti a 100 százalékot. A természetes fertőzési gócok mellett a gyakori utaztatás, a tenyészállatok cseréje, a fertőzött állomá­nyok látogatása jelenti a legnagyobb veszélyt. A vérszivó rovarok is jelentős mértékben „besegítenek“ a myxomatosis terjesztésébe, ezért hasznos preventív intézkedés, ha a nyúlketreceket sűrű hálóval látjuk el. Ne feledjük, a már beteg állatok bőrében a vírus több hónapig, akár egy évig is életképes, valamint fertőzőképes marad! Az elhunyt vagy leölt beteg állatokat ne nyúzzuk! Ideális az elégetésük, más esetben fennáll­hat a további fertőzés veszélye. Semmi esetre sem dobhatók a „szemét­dombra“, a kukába, vagy a folyóvizek lejtős partjára, mert így tovább terjesztenénk a kórt. Ha a betegség előfordulása bizonyított, tehát ha az állatorvos diag­nosztizálta, esetleg a klinikai tünetek felismerése, az elhullott állatok megvizsgálása minden kétséget kizáróan alátámasztja a feltevésünket, nem marad más hátra, mint a beteg állatokat leölni. Fontos, hogy maximálisan ügyeljünk a tisztaságra, a ketreceket nátronlúggal, karbon­nal, Ajatinnal, Chloraminnal fertőtleníthetjük. A fertőtlenített ketrecet ajánlatos több hétig „pihentetni“, ne tegyünk bele azonnal állatot! Minden esetben konzultáljunk állatorvossal, kérjük ki tanácsát. r? I í ÚJSÁG ) 1991. április 24. Értékesítési gondok — világszerte Elég a paradicsomból A paradicsomkészítmények pia­cán az elmúlt szezonban ta­pasztalt jó kereslet, a növekvő árak világszerte föllendítették a termelői kedvet. Az 1989. évi 28 százalékos termés­növekedést követően 1990-ben még ehhez képest is 9 .százalékkal na­gyobb, azaz 20,4 millió tonna ipari paradicsom termelésével számolnak a szakértők a 11 legjelentősebb ter­mőterületen. Az USA-ban a termelés bővülését a Mexikóban 1988-ban a kvótarendszer miatt bekövetkezett terméskiesés, valamint a termelői árak kedvező színvonala ösztönzi. Az öt legfontosabb közös piaci or­szágban a legfrisebb adatok szerint 6,6 millió tonna feldolgozott paradi­csomtermék kibocsátása volt várható 1990-re, ez 6,5 százalékos csökken­tést jelent az 1989-es mennyiséghez képest. A kvóták egyedül Spanyolor­szágban és Portugáliában emelked­tek, a többi EGK-tagországban válto­zatlan a támogatott mennyiség. Ugyanakkor a támogatás mértéke is csökkenő e két ország kivételével. A paradicsomtermékek előállításá­ban vezető közös piaci ország, Olasz­ország kellemetlen gondok elé néz annak ellenére, hogy nyersanyag-fel­használása a korábban jelzett 4 millió tonnát nem éri el. Az értékesítésben komoly nehézségre számíthat. A paradicsomsűrítmény piacán a rekordtermés következtében csök­kent amerikai igény meghatározó az egész világkereskedelem szempont­jából. Az Így kialakult nyomott árak a mediterrán országokban is gyenge kínálatot eredményeznek. Egyedül Görögország próbált 1990-ben maga­sabb árakat szabni, de októberre kide­rült, hogy ez az elképzelés nem volt sikeres. A görög sürítménygyártók azt remélték, hogy magasabb árak esetén kevesebb áruval is elegendő bevétel­hez jutnak, ezért 1990-bén ki sem használták teljesen a nyersanyagkvó­ta nyújtotta lehetőségeket. A magas árakkal azonban csak azt érték el, hogy a partnerek visszariadtak az üz­letkötéstől. A görögök saját csapdájukba estek. Kínálatuk a lehetőségekhez képest ki­csi, mivel ráadásul az előző szezon készleteinek 90 százalékát már az év első hónapjában kiárulták. A görög árszínvonalra jellemző, hogy még az új szezon beindulása előtt tonnánként 400 korona körüli áron (ez volt a febru­ári átlagár) kötöttek szerződést. Angli­ával a 36-38 százalék szárazanyagot tartalmazó sűrítményre. Ahogy azon­ban beindult az új szezonban a feldol­gozás, az egyéb forrásokból szárma­zó ajánlati árak ennél jóval alacso­nyabbnak bizonyultak. A mediterrán térség exportőrei az amerikai piac még mindig érvényes diszkriminációja és a gyengülő árak miatt inkább az európai értékesítést erőltetik. Itt viszont az éles verseny­helyzet alacsony árakat eredményez. A gyengülő amerikai dollár is szerepet játszik abban, hogy kevésbé megha­tározó termelésű mediterrán or­szágok, mint Törökország, Portugália növekvő mértékben tesznek szert ver­senyképességre a világpiacon. Az exportőrök helyzetét súlyosbítja az öböl-menti válság is, mivel elzárja a paradicsomsűrítmény egyik nagy felvevőpiacát. Leginkább a török, gö­rög, bolgár szállítók érzik ennek hatá­sát. Az észak-amerikai értékesítési le­hetőségek beszűkülésével a jó minő­ségű áruk elhelyezése szenved csor­bát, az iraki válság kapcsán pedig a gyengébb minőségű termékek érté­kesíthetősége veszélybe kerül. Semmivel sem jobb a helyzet a pa­­radicsomkonzervek (hámozott, szele­telt paradicsom, paradicsomkocka) pi­acán. Az eladások lassulásával lehet számolni, minthogy az új termékek megjelenésekor még nagy mennyisé­gű tavalyi áru halmozódott föl a raktá­rakban. Bár a gyárak üzleti forgalma megle­hetősen élénk, a kiskereskedelemben nagy a pangás, különösen ott, ahol az exportőrök kitartanak a magas árak mellett. Az olasz konzervgyárak már kartononként (amely 24 darab 500 grammos egységet tartalmaz) 7300-7400 líra áron is hajlandók üzle­tet kötni hámozott paradicsomra. A 3 kilogrammos, dobozos csoma­golású hámozott paradicsomkonzerv­­böl sok megmaradt az előző szezon­ról. Az eladási ár jelenleg 9000 lira kartononként (6 darag 3 kilogrammos egység), 25 százalékkal alacsonyabb az 1989. évi nyitóárnál. A paradicsomszeleteknél az expor­tőrök kartononként 300—400 líra pré­miumot tartanak valószínűnek az ala­csonyabb támogatás ellensúlyozásá­ra. Magyar Mezőgazdaság Könyvespolcra Megfelelő és előzetes tájé­koztatás nélkül ugyan, de sokan ismerik már a német nyelvterü­leten honos, gyógynövényekből készített drogokat, amelyeket nálunk svédcseppeknek, svéd­­keserűnek, bécsi cseppeknek neveznek. Ismerik, mert külön­féle változatait nemcsak a bécsi Bio-Garten, vagy a Riviera cég, hanem a budapesti Herbária és a Hungaropharma gyógyszerke­reskedelmi vállalat is forgalmaz­za. Csakhogy melyik változatát, miként, milyen módon kell siker­rel, tehát gyógyításra használni, csak kevesen tudják. A szerző dr. Kéry Ágnes, aki egyébként természetgyógyász orvos, ebben a tudományos dol­gozatnak is minősíthető, 104 ol­dalas kézikönyvben részletesen tájékoztatja az olvasót a svédfü készítményekről, összetételük­ről. Például, hogy a Samst-Tre­­ben, a DAB 5. Species, a Jaco­bus, a Kottás, az Abtel, a Stroch, a Krauterquelle svédfü készít­mények milyen növényi nyers­anyagokat tartalmaznak, miként módosítják hatásukat az oldó- és ízesítőszerek. Melyiket, mi­ként kell belsőleg, vagy külsőleg használni, és milyen hatásra számíthatnak az alkalmazók. Részletesen foglalkozik a svédcsepp csodálatos hatása­it leíró kézirattal, amely megta­lálható Maria Treben Egészség Isten patikájából című könyvé­ben is, elemzi a felsorolt 46-féle csodálatos hatást. Mégpedig kritikusan: 3 hatást indokolatlan­nak minősítve, a többit mintegy osztályozva, hogy ismerjük-e a gyógyhatás magyarázatát vagy nem, de a hatást bizonyítja a tapasztalat. A szerző nagy érdeme, hogy a különféle svédfü készítmé­nyekhez felhasználandó gyógy­növényekről, azok termesztésé­ről és feldolgozásáról is tájékoz­tatja az olvasót. Sőt, a házilag elkészíthető drogkeverékek re­­ceptúráját is közli. Külön fejezet­ben foglalkozik a szövegben ta­lálható idegen szavak magyará­zatával, és hogy a külföldről származó készítmények alkal­mazását jobban megértsük: a növényi nyersanyagok német­­-magyar szótárát is elkészítette. Egyébként a mutatós külsejű, színes boritólapú kézikönyvet az Anonymus Kiadó jelentette meg, és kéri az olvasókat: írják meg a svédcseppekkel kapcso­latos tapasztalataikat. A könyv ára 88 Ft. Reméljük, hamarosan nálunk is kapható lesz. (hajdú) Gyökereztetés serkentőszer segítségével A dugványos szaporításhoz jó se­gítség a budapesti Semiramis Kerté­szeti Szolgáltató GMK gyártotta gyö­­kereztetöpor-család. A szaporítás sikere elsősorban azon múlik, hogy a dugványt pontosan a megfelelő érettségi állapotban szed­jük. Ez sok esetben néhány nap kér­dése, sokéves tapasztalat függvénye. A szaporítási kézikönyvek leírják ugyan, hogy mely növényhez milyen koncentrációjú serkentöszert alkal­mazzunk, de ezt pontos mérőeszkö­zök és az alapanyag hiányában nehe­zen tudják megvalósítani. A hazai kereskedelemben eddig forgalmazott VS 9, AS 1, Sviton ser­­kentöszerek univerzális jellegüknél , fogva nem a legkedvezőbbek. A budapesti Semiramis Kertészeti Szolgáltató GMK hétféle, különböző növénycsoportok gyökereztetésére al­kalmas, gyökerezést serkentő port gyárt, A, B,, B2, B3, H, KOMBI 2 jel­zéssel. Az A jelű por a következő fajok esetében alkalmazható: Azalea, Be­gonia, Bouganvillea, Dahlia, Dianthus, Euphorbia, Ficus, Ilex, Juniperus, Ka­lanchoe, Sansevieria, Schefflera, Vio­la, stb. A B, jelű: Ageratum, Antirrhinum, Araucaria, Arabis, Aster, Buddleia, Bromelia, Calceolaria, Chrysanthe­mum, Cissus, Clematis, Corylus, Co­­toneaster, Ficus, Fragaria, Gazania, Lavandula, Pelargonium, Rhododend­ron, Ribes stb. A B2 jelű: Actinidia, Aralia, Arauca­ria, Azalea, Buxus, Chrysanthemum, Clematis, Corylus, Dracaena, Euphor­bia, Fuchsia, Garbera, Hedera, La­vandula, Matricaria, Monstera, Pyra­­cantha, Yucca stb. A Ö3 jelű: Abies, Acer, Aucuba, Berberis, Buxus, Camelia, Chamaecy­­paris, Citrus, Cotoneaster, Diffenba­­chia, Erica, Eucalyptus, Euonymus, Euphorbia, Forsythia, Gerbera, Gink­go, Hibiscus, Hydrangea, Hypericum, Ilex, Jasminum, Ligustrum, Lonicera, Mahonia, Prunus, Salix, Syringa, Vac­­cinium, Vitis stb. A H jelű: Coleus, Rosa, Phoicissus, stb. A KOMBI 1: Camelia, Gypsophila stb. A KOMBI 2: Citrus, Cotoneaster, Diathus, Ginkgo, Hypericum, Ma­honia. A porok 50 g-os, 500 g-os és 10 kg­­os csomagolásban kaphatók. 1000 darab dugvány kezeléséhez körülbelül 50 g készítmény szükséges. SZAMÁK ESZTER ■VI í •*: gyógyít

Next

/
Oldalképek
Tartalom