Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-23 / 55. szám
1991. április 23. I ( ÚJSÁG~ ) I Főszolgabíróból ménesgazda Szálfaegyenes tartás, fennkölt tekintet, borotvált arc bajusszal, hozzá világos ing, nyakkendő és öltöny. Bevallom, nem ilyennek képzeltem a 80. életévében járó hírneves ménesgazdát, Zsoldos Béla bácsit, a Sajógömöri Efsz Lovasklubjának sikeres edzőjét Rendkívüli életereje és szellemi frissesége mögött különös életutat sejtek. Hogyan lesz valakiből egy lótenyésztő gazdaság vezetője, majd a lovassport elismert istápolója? A kérdésre fordulatos sorstörténettel válaszol: - Úgy istenigazából csak 1956 után kerültem kapcsolatba a lovakkal, ha nem számítom bele, hogy katonakoromban a huszároknál szolgáltam - mondja Béla bácsi, majd így folytatja: - Apám 1919-ben Gömör vármegye alispánja volt, de 1921 -ben családjával együtt kiutasították az akkor alakuló csehszlovák államból. Később Borsod-Gömör, majd Nógrád megye, harminckilenctől pedig újfent Gömör megye (utolsó) főispánja volt. Én pedig 1938-tól 1945-ig főszolgabíró voltam Tornaiján, majd Feleden. Közben a Don-kanyart is megjártam. A rimaszombati huszárszázaddal, önkéntesként mentem ki a frontra, ahol másfél évig harcoltam. Lovaink - melyeket a parasztgazdáktól vásároltak fel, darabját ezer pengőért - mind odavesztek, megfagytak az orosz télben. Szerencsére onnan is hazavezérelt az Isten, de itthon a nyilasok kezére kerültem, Budapest ostromakor pedig fogságba estem. Csak három év múlva kerültem haza. Távollétemben öt év börtönre ítélt a feledi népbíróság, mivel - a vádirat szerint - együttműködtem a megszálló magyar csapatokkal. Ezért a „bűnömért“ hatvan hónapon át sínylődtem a jáchymovi uránbányában, ahol el kellett viselnem a megaláztatást és a fizikai bántalmazást. Miután ezt a testi-lelki gyötrelmet is túléltem, 1954-ben megnyilt előttem a szabadság kapuja. Új életet kezdhettem. Még két évig a rozsnyói vasércbányában' vájárkodtam, majd - magam mögött hagyva a sötét tárnák fojtogató levegőjét - az akkoriban induló murányi ménesben vállaltam munkát. Több mint két évtizeden keresztül kiképzőként és a dobsinái tenyészgazdaság vezetőjeként dolgoztam. Tudomásom szerint a háború utáni lóhiányt enyhítendő, Szlovákiában az Állami Erdészet murányi, illetve dobsinái telephelyén hozták létre az első ménest. A kommunista hatalomátvétel után • a gépesítést összeházasították a politikával, mondván: „ahol nincs gép, ott az ideológia sem jut érvényre“, és „ahol ló van, ott csak rozsdásodik a gép". Következésképp: a lóállomány javarésze húsdarálóba került. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy ez az elképzelés téves volt. Elsőként az erdőgazdaságok ábrándultak ki a pusztán gépekre alapozott fakitermelési módszerből. Az ötvenes évek elején a murányi állami erdőhivatal hadi megbízatásként több száz Hucul lovat vásárolt továbbtenyésztésre Kárpátaljáról. A rendkívül kitartó, nagy teherbírású, igénytelen és könynyen kezelhető lófajtából évente mintegy hatvan párt erdei munkára is kiképeztünk. A hegyvidéki mezőgazdasági üzemek, az „újkori“ magángazdák egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak az olcsó „üzemeltetésű“ és a változatos terepviszonyokhoz is kitűnően alkalmazkodó lovak iránt. De vajon, hol és mennyiért lehet manapság igavonó állathoz jutni, s milyen fajták a legajánlatosabbak a mezei munkavégzésre? - Szlovákiában Somorján, Nagytapolcsányban, Motesicén és Dobsinán vannak a legnagyobb állami ménesek Egy pár jó kondícióban lévő igáslóért 120 ezer koronát is elkérnek. A hidegvérű fajták nagyobb erőkifejtésre képesek, de hamarabb, mintegy hét éven belül kiöregednek. Legmegfelelőbbek a keresztezett fajták, mint Zsoldos Béla, ménesgazda a Nónius, a Lidicei és a Furisó (ezek Csehországban is beszerezhetők), amelyek egy magángazdánál akár húsz esztendeig is fogatolhatók. Traktoros világunkban ritkaságszámban megy a „lóértő“ mezőgazdász.- Való igaz, aki egy gépesített nagyüzemben sajátította e1 a földművelés fortélyait, annak kevés fogalma lehet az állati vonóerőről. A magángazda esetében a nagyüzemihez képest a lótenyésztés tizedrésznyi költségráfordítással jár. Szakemberek számításai alapján egy pár lovat 3 kilométeres körzetben sokkal olcsóbb „üzemeltetni“, mint egy traktort. S még csikókat is nevelnek, melyekről hat-nyolc hónapos korukig maga a kanca gondoskodik, és két évesen már fogatolhatók. Ráadásul egy ló évente mintegy 60 mázsa szerves trágyát „termel“, amit a kertészetben hasznosíthatunk. Egy igavonó esetében naponta 6 kiló szénával és 5 kiló zabbal számolunk. A zabon kívül azonban ne adjunk neki nagyobb mennyiségben szemes takarmányt. A ló ritkán betegszik meg, akkor is többnyire a helytelen kezelés és a figyelmetlen takarmányozás következtében. A fehérjedús zöldtakarmányra és a penészes szénára kólikával reagál. Mivel kicsi a gyomra az elfogyasztott takarmány hamar bekerül a bélcsatornába, ezért az elemózsia jobb hasznosítása érdekében tartsuk be az alábbi sorrendet. Először szénával kináljuk, majd itassuk meg, s csak utána következzen az abrakolás. A megizzadt lovat nem szabad vízzel kínálni. Újabb mérföldkövet jelentett életében amikor 1979-ben a sajógömöri szövetkezethez került, ugyancsak ménesgazdának.- A törzskönyvezett tenyészmének után évente mintegy húsz csikót értékesítettünk. De mivel a lótenyésztés nem volt külön ágazat, az állattenyésztés veszteségei a ménest is sújtották. Ráfizetéses volta miatt az akkori vezetőség 1989-ben felszámolta a nehéz tenyészmunkával létrehozott lóállományt. Az utolsó 19 lovat mindössze 10 üszőért adták oda egy magyarországi tsz-nek. A lóellenes kampányt egyedül a versenylovak, a Lovasklub élte túl. Jelenleg tíz versenylóval dolgozunk és-sorozatban nyerjük a kerületi, szlovákiai és országos bajnokságokat. Tanítványaim - Bodor Gábor egyéniben, Halász Róbert, Varga Szilvia és Marcella Slosárciková csoportban versenyeznek - az országos lovascsoport élvonalába tartoznak. Mi lesz, ha utánpótlás híján az előbb-utóbb kiöregedő versenylovaktól is meg kell válniuk?- Remélem, hogy az efsz új vezetősége folytatja a lótenyésztés hagyományait. Szerintem jó lóra tennének, ha az egykoron oly híres sajógömöri ménest immár nyereséges vállalkozásként „térítenék vissza“ a (piacgazdálkodás versenypályájára. Kár volna veszendőbe hagyni a kincset érő tapasztalatokat és mindazt a szaktudást, amit évtizedeken át gyűjtögettem(tünk) össze. Varga Lajos - aki jelenleg a gazdaság fogathajtója- méltó utódom lehetne. Mivel lassan fölöttem is eljár az idő, neki adnám át legszívesebben a majdani ménest ügyelő jelképes ostort. KORCSMÁROS LÁSZLÓ (Repka István felvétele] Igyunk teiet! MACONI- a grúzok csodaszere A masszájok, a megtermett délkenyai és észak-tanzániai nomád néger törzs tagjainak napi fő étele a náluk honos szarvasmarha teje. Bőség idején a törzs tagjai átlagosan fejenként akár 3-5 litert is elfogyasztanak - friss vagy tökhéjban erjesztett állapotban. A tej magas zsír- és koleszterin tartalma és a koleszterinszintnek a vérerek falára kifejtett hatása alapján azt hihetnénk, hogy a törzs tagjainak fele szívinfarktusban hal meg. Ennek azonban éppen az ellenkezője az igaz, a szklerózis alig, az infarktus pedig teljesen ismeretlen fogalom körükben. Az erek falába történő koleszterinbeépülést a tej emésztése közben keletkezett anyagok és azok visszaható mechanizmusa meggátolják. A világ számos laboratóriumában végzett kutatások eredményei bizonyítják, alaptalanok azok a nézetek, amelyek szerint a tejnek aterogén (szklerózis serkentő), hatása lenne. Sőt, értékes biológia anyagok forrása. Ugyanezt a nézetet vallja Emil Ginter, a Preventív Gyógyászati Kutatóintézet igazgatóhelyettese. Gyártja a Bioeffekt A tejhez hasonlóan értékesek, sőt mi több, értékesebbek a fermentált tejtermékek az emberi szervezet számára. Egyre értékesebbek, nemcsak a fogyasztók, hanem a tejtermelők számára is. Az állattenyésztés mai gazdasági helyzete a „házi“ feldolgozásra, s ezt követően a félkészáru értékesítésére kényszeríti a gazdaságokat. Eredeti, érdekes megoldást ajánl a Bioeffekt cég - maconit, a hosszúéletü grúzok csodaszerét. Sokan hallottak már felőle, ezért csupán emlékeztetőül: a joghurthoz hasonló, de lényegesen kisebb zsírtartalmú, enyhén savanykás ízű, ami különböző íz- és adalékanyagokkal az igényeseknek megfelelően módosítható - magyarázza Juraj Zemek a biotechnológiai cég vezetője. Valójában miben is rejlik a maconi titka, az emberi szervezetre kifejtett különleges hatása? Miként jutottak a grúz gerontológusok olyan következtetésre, hogy a legfontosabb elemek egyike, amely a kaukázusiak hosszú életét támogatja? A válasz nem is annyira bonyolult. Mindannyiunk emésztőrendszerében egy kilogrammnyi baktérium található. A bél mikroflórájának egy része rothasztó baktérium, s ezek szüntelenül a szervezetre káros, toxikus anyagokat termelnek. A káros anyagok lebontása gyakorlatilag az egész élet folyamán tart, és rendkívül megterhelő. A maconi ugyanakkor élő anyagot, „hasznos“ baktériumok tömegét tartalmazza. A szervezetbe jutva, az emésztőrendszer káros mikrobáit kiszorítják, ráadásul fontos vitaminokat és egyéb bioaktív anyagokat termelnek. Az áldásos hatás az élet hosszában mutatkozik meg leginkább. Aki nem hiszi, látogassa meg Solomon Sariot a grúziai Calindzsiche faluban. Az életerős férfi 96 éves, a fia pedig húsz! A százéves grúz 20 éves fia A többi kaukázusi családhoz hasonlóan a Sarióék gazdagon terített asztalának is elengedhetetlen tartozéka a maconi. Maguk készítik: egyedien, szinte szertartásszerűen. Esténként jól elkeverik a kézmeleg tejben az erjesztéshez szükséges, előző napról eltett oltóanyagot. Ezt követi a talán legfontosabb mozzanat, amely néhány órát is igénybe vesz. A kancsót, a köcsögöt, vagy egyéb edényt, amelyben érlelik a maconit, módszeresen bebugyolálják, majd ismét kitakarják. A kész maconit másnap fogyasztják otthon, esetleg piacra viszik. Ugyanezt tették évszázadokon keresztül. Minden terület, völgy, sót mindegyik család sajátos szokásokkal, más-más eredménnyel, receptekkel rendelkezik. A készítéskor nem lehet figyelmen kívül hagyni a misztifikált titokzatosságot, de a valódi titkot sem. Nem könynyű kutatni a kaukázusi közösségek életét, viszont éppen ez juttatta világhírnévhez a grúz gerontológusokat. Az öregkorkutatókon kívül évente belgyógyászokból, kardiológusokból,* pszichológusokból és más kutatókból álló expedíciók látogatják az idős embereket. Mindannyiszor más és más körzetben tanulmányozzák aprólékosan a hosszú életűek szokásait, egészségi állapotukat, lelki és fizikai erejüket, étrendjüket, múltjukat... Az év hátralevő részét aztán a sokezer adat feldolgozásával, összefüggések kutatásával töltik. Igénytelen és olcsó technológia Hasonló kutatócsoportok munkájában már többször is részt vettem, a grúzokkal évek óta tartok kapcsolatot, szorosan együttműködünk - folytatta Juraj Zemek - leginkább Grúzia Tudományos Akadémiájának Kísérleti Morfológiai Intézetével, valamint a grúz Mezőgazdasági Minisztérium Tejipari Szövetkezetével. A Tbilisziben működő Tbilmolokó modern tejüzemében már évek óta nagyüzemi módszerekkel gyártják a maconit. Naponta több tízezer palack „csodaszer“ hagyja el az üzemet. Itt azonban már nem érvényesek a hagyományos régi receptek, az eljárást szigorú szabványok szerint alkalmazzák - teszi hozzá, miközben a műszaki leírást mutatja. A maconi „felelős" alkotói a specifikus baktériumtörzsek a moszkvai mikroorganizmusok gyűjteményében is fellelhetők. A Bioeffekt szerződést kötött grúz partnereivel, s ez alapján felhatalmazást nyert arra, hogy Csehszlovákia területén a know-how alapján a műszaki eljárást és az élő oltóanyagot az esetleges gyártó részére biztosítsa. Természetesen az elfogadott feltételek alapján, ehhez számítva a pontos törlesztés feltételét is. Tisztességtelen hozzáállás esetén csírájában elfojtanák annak a lehetőségnek még a gondolatát is, hogy nálunk a maconi elterjedjen. A jövőre is gondolnak, a cég tervei közt szerepel már a kínálat bővítése, például ázsiai eredetű (beleértve a grúziait) hagyományos ételféleségekkel. VIKTOR VOJTEK x Lágy zene - több tej Értelmes állatok Egy norvég állatbúvár a tudományos megfigyelések egész sorával bizonyította, hogy a csoportosan élő állatok között bizonyos rangsor alakul ki. A tapasztaltabb, okosabb állat vezeti társait. Nincs tisztázva, milyen "folyamat megy végbe a tehéncsordában, amikor néhány nappal a legelőre hajtás után egy állat kiválik a csordából, és állandóan az élen legel. A többiek pedig besorakoznak mögé. A gulyás kolompot akaszt a nyakába és a vezért soha, egyetlen társa sem igyekszik megelőzni a legelésben és a hazatérésben. Megfigyelték azt is, hogy ha egy 20 liter tejet adó tehén olyan csordába kerül, melynek tehenei csak 10 litert adnak naponta, akkor alkalmazkodik társaihoz és csak anynyit eszik, amennyi táplálék 10 liter tej előállításához szükséges. Kiderült az is, hogy ha fejéskor a tehén nem hallja rendesen a tej csurranásának jellegzetes hangját, akkor tejének egy részét visszatartja. Ha lágy zenét hall, jobban leadja a tejet, mint pattogó ritmusú zene hallatán. Ezt a tapasztalatot több tehenészetben hasznosítják is. A ló és a kutya értelmi képességeiről szinte csodák keringenek. Az állatbarátok néha ugyan túloznak, de ahhoz nem fér kétség, hogy a nevezett két állatfaj -néhány egyede értelmességével szinte elbűvöli az embert. A ló például akkor sem lép'az emberre, ha az a lába alá esik. Kedvenc gazdáját - aki nem veri - esés után mindig megvárja. Ha azonban verte, elszalad tőle, A jó gazdát hangjáról még évek múltán is megismeri. A ló és az elefánt évekig visszaemlékezik a jó bánásmódra és az elszenvedett rosszra is. A lovak gazdájukhoz való ragaszkodását történelmi példákkal is alátámaszthatjuk. Gondoljunk csak Nagy Sándor harci ménjére, amelynek hátára a gazdáján kívül senki sem tudott felülni, vagy Vak Bottyán kedvenc lovára, amely messziről megérezte a labancot és ezt horkantással jelezte. A lovon kívül különösen a kutya emelkedik ki értelmi képességeivel az állatok közül. A jó példa erre az ősi magyar juhászkutya, a puli. Ez a fajta a világ egyik legintelligensebb állata. Megőrzi és ha kell, segítség nélkül hazatereli a nyájat. Egy német kisvárosban a kutya felkeltette gazdáját, amikor kigyulladt a ház, aztán a nyitott ajtón azonnal a gyerekszobába, kis játszópajtása ágyához futott és ingénél fogva vonszolta ki a gyereket a szabadba. Perty, a híres állatbúvár irta, hogy Skóciában egy kutyát tyúkok őrzésére idomított be a gazdája. Az állat jó tanítványnak bizonyult, olyannyira, hogy amikor a gazda három tyúkot eladott, a kutya a kísérő után ment, és visszalopta kocsijáról a tyúktartó kosarat... A rókát ravasz állatként tartjuk számon, de azt kevesen tudják, hogy a bolhás róka elmés módszerrel szabadul meg a kellemetlen vérszívóktól. Gallyat vesz a szájába és belemegy a vízbe. Lassan beleül, hogy csak a feje és a gally látszon ki. Így vár egy kis ideig, majd a fejét is lehúzza a víz alá, s csak az orra hegye és a gally marad a víz felszíne felett. Néhány perc múlva, amikor a víz elöl menekülő bolhák rátelepednek a gallyra, a róka elengedi a fadarabot és kiúszik a vízből. Ezt hetente megismétli. Vagy nézzük a kakukkot. Mindig más madarak fészkébe tojik, ez köztudott dolog. A legérdekesebb viszont az, hogy mindig olyan nagyságú és mintájú tojást tojik, amilyent a fészkelő madár! Amikor a fiókák kikelnek, a kakukk visszaszáll a fészkére és kidobálja belőle a fiókái „mostohatestvéreit“. Esetenként a kakukkfióka is elvégzi ezt a feladatot, az idegen madárpár pedig gondosan eteti és fel is neveli a kakukkot. Az állatpszichológusok máig sem fejtették meg, miképp tud a kakukk a fészektulajdonos madáréval azonos színű és nagyságú tojásokat tojni. Az állatoknak ugyan nincs szó szerint vett öntudatuk, de azért van bizonyos értolmr és érzelmi életük. Ezt igyekszik a tenyésztő, az idomító, egyszóval az ember a saját érdekében tovább fejleszteni és kihasználni. KIRÁLY ANDREA
