Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)

1991-04-18 / 51. szám

I * 1991. április 18. ( ÚJSÁG ) I Hazánkban is hozzáférhető John Deere - csúcstechnika a mezőgazdaságban Egy amerikai kovács, John Deere 1837-ben forradalmian új típusú ekét készített. Ez volt az első olyan eke, amely képes volt megfelelően átforgatni a préri tömött gyepét, és az Észak-Amerika középső részére jellemző tapadós talajt. Ez volt a Deere & Company indulása; egy olyan mezőgazda­­sági gépgyártó cégé, amely azóta a legnagyobba és a legismertebbé vált a maga területén az egész világon. Létezése és fejlődése másfél évszázada töretlen; több mint 50 ezer dolgozót foglalkoztat a világ minden részén, és évi forgalma 5-7 milliárd dollárt tesz ki. Termékei az abszolút mezőgazda­sági csúcstechnikát képviselik, és a Közép-Európában végbement társa­dalmi változásoknak köszönhetően immár hazánkban is hozzáférhetőek. Mannheim-Nádudvar-Szőgyén A John Deere kelet-európai jelenlé­te Magyarországon kezdődött, még­pedig a cég NSZK-beli mannheimi leányvállalata és a nádudvari KITE- rendszer közötti kapcsolat felvételé­vel. Ez a kapcsolat folyamatosan bő­vült, és a nádudvariak hamarosan a vállalat egyik legjelentősebb partne­révé váltak. A gépi csúcstechnikát adekvát növénytermesztési technoló­giákkal kiegészítve komplett és igen hatékony rendszert hoztak létre, amelynek - részben vagy teljes egé­szében - a közvetítésére is vállalkozni tudtak. Minthogy több dél-szlovákiai mezőgazdasági üzem egészen a kö­zelmúltig szervesen együttműködött a KITE-vel, és a rendszert hazánkban is alkalmazták, természetesnek tűnt, hogy a nádudvariak ezeknek a szövet­kezeteknek is felajánlják az új együtt­működés lehetőségét. A szlovákiai székhelyet illetően szinte automatiku­san Szőgyénré esett a választás, mi­vel ez a szövetkezet volt a KITE eddigi hazai rendszergazdája. Az év elején Nádudvar közvetítésével meg is érke­zett Szőgyénbe a Deere & Company első szállítmánya: 23 darab 4755-ös traktor és 19 darab 1188 SÍI típusú gabonakombájn, amelyekből - rendkí­vül előnyös hitelnyújtási feltételek mel­lett - még 11 további gazdaság vásá­rolt. Magas fokú hatékonyság - gyorsan megtérülő árak Tény, hogy az említett szövetkeze­teknek mélyen a pénztárcájukba kel­szervezés mellett. Mindent összevet­ve: a John Deere gépeivel átlagosan 30-32 százalékkal olcsóbban művel­hető meg egy hektár termőterület, mint a jelenleg gyártott és használt hazai technikával. És akkor egy fontos tényezőről még nem is szóltunk, amely nem közvetlenül pénzben, ha­nem ergonómiai és egészségügyi szempontokkal mérhető: a kényelmes vezetés, a könnyű kezelhetőség és az olyan szintű komfort, amely mezógaz-JOHN DEERE dasági gépek esetében egészen a legközelebbi múltig teljesen ismeret­len volt. Porszigetelt, légkondicionált vezetőfülke, elektronikus jelzőberen­dezések, nyomógombokkal működte­tett teljes hidraulikus rendszerek, hogy a kabinba építhető sztereó rádióké­szüléket már ne is említsük ... Rendszerben vagy külön-külön Mint már említettük, a nádudvariak rendszert építettek az általuk vásárolt John-Deere-gépekre, mégpedig a ga­bona-, a kukorica- és a napraforgó­termesztés területén. E rendszer két vezérgépe éppen a 4755-ös traktor és az 1188 SÍI típusú kombájn, amelye­ket tehát külön-külön is meg lehet rendelni a szögyéni központon ke­resztül. A másik lehetőség a teljes rendszer megvásárlása, amelynek gépparkját úgy állították össze, hogy abban más cégek gyártmányai (Hardi Permetező, Amazone műtrágyaszóró) is vannak. Ám itt lényegében arról van szó, hogy - bár a rendszer az általuk kínált formában a legkompaktabb - természetesen nem kell megvásá­rolni olyan gépeket belőle, amilyenek­kel a gazdaság már rendelkezik. Ha­sonló a helyzet a termesztési techno­lógiával is: a rendszerbe tartozó vető­magok és vegyszerek, bár azokat Nádudvar is szállítani tudja, esetlege­sen előnyösebb feltételek mellett bár­honnan beszerezhetők. Itt már a piac­kutatás, illetve az ezt követő verseny­­tárgyalások eredménye a döntő min­denki számára. Rendkívül előnyös hitel De térjünk vissza a Deere & Com­pany gépeihez, pontosabban azok ha­zai megvásárlásának módjához. Mint a vállalat egyik európai ügyvezetője elmondotta: Kelet-Európa esetében nem a lehető legnagyobb anyagi hasznot, hanem a márka elterjedését és népszerűsítését tartják a kezdeti célnak. Ennek érdekében termékeiket olyan hitelnyújtási feltételek mellett kí­nálják, amelyek szinte példátlanok a nemzetközi pénzügyi gyakorlatban. Vásárláskor mindössze a gép árának 20 százaléka fizetendő készpénzben; a maradék 80 százalékra ötéves hitelt adnak, 6 hónaponként fizetendő rész­letekkel. Ami a kamatot illeti, a pénzvi­lágban ismert legalacsonyabb, ún. Li­­bor-díjszabás alapján állapították meg: ez alig valamivel több, mint 9 százalék. Ehhez jön még a biztosítá­si díj, ami a beszerzési ár 2,5-3 szá­zaléka. Az egész pénzügyi akció csehszlovák koronában is lebonyolít­ható, az érvényes devizaárfolyamok alapján. Minthogy a John Deere-gépek ha­zai forgalmazója jelenleg kizárólag a szögyéni szövetkezet, az esetleges megrendelésekkel egyenesen oda kell fordulni, csakúgy, mint bárminemű tá­jékoztatásért. Postacímük: Pol’no­­hospodárske druzstvo Svodín- Bruty, 943 54 Svodín, a telefonszám 0810/941 25, 941 26. . VASS GYULA (Megjegyzés: A John Deere 4755- ös vontató, valamint az 1188 SÍI gabo­nakombájn legfontosabb jellemzőit és műszaki adatait a közeljövőben rész­letesen ismertetjük lapunkban.) A rendszer egyik munkagépe az 5-13 késsel felszerelhető mélylazító lett nyúlniuk a John Deere-gépek megvásárlásakor, az előnyös feltéte­lek ellenére is. (Ezekről a továbbiak­ban még részletesebben szó lesz.) A traktor ára például - felszereléstől függően - 65 és 70 ezer dollár körül mozog, a kombájné pedig 135 ezer márka. Ezek a kiadások azonban az ilyen szintű csúcstechnika esetében mindenképpen megtérülnek. A 4755- ös traktornak például már az üzem­anyag-fogyasztása mintegy 20-25 százalékkal alacsonyabb, mint a hazai típusokénak, de talán még fontosabb tényező a hosszú élettartam és a szin­te abszolút üzembiztonság. Magyaror­szágon például a John Deere-techni­­kával - még ma is működnek az első szériában behozott traktorok, több mint 45 ezer üzemórával maguk mö­gött! Ugyanúgy eddig minden szezont végigaratott az »kombájn, amelyet 15 évvel ezelőtt vásároltak a nádudva­riak. Ilyen gépekkel szükség esetén gyakorlatilag napi 23-órás folyamatos üzemeltetésre nyílik lehetőség, termé­szetesen az ehhez szükséges munka­Bemutatóhoz sorakoznak a 4755-ös vontatók (A szerző felvételei) 5 A Szovjetunióban immár nem jegyzik a rubel turistaárfolya­mát. Áprilistól valutaárveré­seken alakul ki az az árfolyam, ame­lyen magánszemélyek és bizonyos feltételekkel vállalatok konvertibilis va­lutához juthatnak. A kiutazó turisták tehát kénytelenek a feketepiaci árfo­lyamnak megfelelő rubelt fizetni a hőn áhított dollárért, a vállalatoknak vi­szont még többletimportra is lehetősé­gük nyílik, feltéve, hogy meg tudják fizetni a méregdrága dollárt. A magyar cégek, ha rubelért szállítanak, elméle­tileg dollárt csinálhatnak a szovjet va­lutából, de mielőtt ezt tennék, alapo­san tájékozódjanak. Hetente kétszer tartanak április el­sejétől valutaárveréseket a Szovjetu­nagyjából hatodannyit, mint a tavaly még hivatalosan jegyzett rubelárfo­lyam szerint. Ez azért érdekes, mert a magyar turisták is ezen az árfolyamon vásárol­hatnak majd rubelt, természetesen dollárért, legalábbis ezt az árfolyamot diktálta be a seremetyevói repülőtéren működő pénzváltó. A rubelnek ezentúl az aukciós árfo­lyam mellett megmarad a kereskedel­mi árfolyama is. A lényegében csak statisztikai célokat szolgáló hivatalos árfolyam a „triász“ harmadik tagja. A megszűnt turistaárfolyamon 6 rube­lért lehetett átváltani 1 dollárt, a hivata­los árfolyam szerint pedig 1 dollár mindössze 1,75 rubelt ér. A hivatalos, kereskedelmi, turistaár­Hetente kétszer valutaárverés Rubelből dollárt nióban, kedden és csütörtökön. Egye­lőre tizenegy pénzintézet kapott jogot arra, hogy részt vegyen a konvertibilis valuták adásvételében mint a Szovje­tunió Állami Bankjának ügynöke. A központi devizamonopólium fikciója ugyanis fennmaradt. A részt vevő pénzintézetek száma, mint a The Wall Street Journal írja, feltehetően bővülni fog. A szovjet polgárok évi kétszáz dollárt vásárolhatnak az aukciós árfo­lyamon, már ha lesz rá pénzük. Az első keddi árverésen 1 dollárért átla­gosan 27,6 rubelt adtak, tehát annak, aki meg akarja vásárolni az évi kere­tét, 5520 rubelt kell adnia a 200 dollá­rért. Ez 270 rubeles átlagbérrel szá­molva 20 havi átlagkeresetnek felel meg, tehát a szovjet bankároknak nem kell amiatt aggódniuk, hogy a tu­risták felvásárolnák a devizakészle­teket. Az emigránsok még rosszabbul jár­nak. A TASZSZ által közzétett kor­mányrendelet szerint ők csak 100 dol­lárt vihetnek magukkal az eddigi 150 helyett, de a kevesebb pénzért 2760 rubelt kell fizetniük, míg a régi rend­szerben csak 900 rubelt kellett adniuk ^ a 150 dollárért. A 27,60-as árfolyam nagyjából a fe­ketepiaci kurzusnak felel meg. Amennyiben a dollár hivatalos, körül­belül 77,13 forintos eladási árfolyamát vesszük alapul, 1 rubel átszámítva még három forintot sem ér, vagyis folyam hármasát a kormány október­ben vezette be, korábban a hivatalos árfolyam mellett számtalan deviza­szorzó létezett, a cégek tevékenységi körétől, jellegétől függően. A nyugati cégek nagy reményeket fűznek az új rendszerhez. Sok Moszk­vában dolgozó külföldi úgy véli: a devi­zaárverések rendszerével megoldód­hat a gondjuk, hogy képtelenek rubel­­követeléseikből dollárt csinálni, ugyan­akkor ezentúl nagyon olcsón juthat­nak rubelhoz, és ezáltal a szovjet árukhoz, munkaerőkhöz és a szolgál­tatásokhoz. A kérdésben mindazonál­tal szerfelett nagy a bizonytalanság, mert a rendeletek részletei nem ismer­tek, és a nyugati cégek maguk sem ismerik az aukciós árfolyam hatókörét. Lehetőség nyílik az aukciós dollár import célú felhasználására is, feltéve, hogy a devizatulajdonos igazolja: a pénzt valóban vásárlásra akarják fordítani külföldön. Ennek az eljárás­nak a célja, hogy elejét vegye a valu­taspekulációnak. Nyugati megfigyelők szerint az auk­ciós árfolyam hatóköre fokozatosan növekedni fog, míg a kereskedelmi árfolyam háttérbe szorul. A kereske­delmi árfolyamon bonyolítják le jelen­leg az export-import ügyleteket, ezen az árfolyamon történik a Szovjetunió­ban működő külföldi képviseletekkel az elszámolás, ezen az árfolyamon kell fizetniük például a külföldieknek a lakbért, a telefonszámlát. (VG) Magyar-magyar vállalkozások A Határon Túli Magyarok Titkársága a közelmúltban rendezte meg a ,,Ki­sebbség a piacgazdaságban" nem­zetközi konferenciáját. Fő témája: mi­ként lehetne összekapcsolni a burgen­landi és a vajdasági magyarság gaz­dasági tevékenységét az anyaország­gal. A találkozón közel százan vettek részt Romániából, Szlovéniából,.Szer­biából, Horvátországból, Szlovákiából, Ausztriából, Németországból, Svájc­ból és még az USA-ból is. Ez is mutatja azt a nagyfokú érdeklődést, amely nemcsak a politikában, hanem a gazdaságban, a menedzsmen terü­letén is megnyilvánul a magyar-ma­gyar kapcsolatokban. A gazdasági függetlenség, az anyagi önállóság erősíti a kisebbség fennmaradásának esélyeit, oktatási, kulturális intézmé­nyei fenntartását. A térség legtöbb országát ma ugyanazok a súlyos dongok nyo­masztják: növekvő munkanélküliség, fokozódó infláció, tőkeszegénység és a piacgazdaságra való áttérés meg­annyi problémája. Az anyaországi szakemberek tájé­koztatták a résztvevőket, mindazokról a lehetőségekről, amelyek még kiak­názatlanok a magyar-osztrák és a ma­­gyar-jugoszláv gazdasági kapcsola­tokban, külön kiemelve a határmenti területek gazdasági együttműködésé­nek a fontosságát. Szó esett arról is, hogy habár Ro­mániában a törvények lehetőséget biztosítanak a külföldi tőkebefekteté­seknek, a gyakorlati megvalósítása során gyakran élnek a diszkrimináció­val, s félő, hogy az a Magyarországról oda irányuló tőkebefektetésekre még inkább vonatkozik. Mi tagadás, ma még nálunk is sok akadálya van a külföldi tőke beáramlá­sának: a tulajdonviszonyok pillanatnyi rendezetlensége, a bizonyos területe­ken elavult jogrendszer és természe­tesen az adminisztráció: ma közel 6-8 hónapot kell várni arra, hogy egy ve­gyes vállalatot bejegyezzenek a cég­bíróságokon. S egy komolyabb kft. bejegyzésének ügyvédi munkadíja megközelíti a 100 ezer forintot, amit a határon túli magyar vállalkozók nem­igen tudnak kifizetni. Ezért javasol­ják a megfelelő kormányszerveknek, hogy tegyenek jogi könnyítéséket ezen a területen. Szinte mindegyik felszólaló megem­lítette, hogy a személyes tapasztalat­­cserén túl naprakész információkra lenne szükség, amelyet feltehetően az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda vállalna egy terminálos számító­géphálózat kiépítésével. (MN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom