Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)

1991-04-17 / 50. szám

1991. április 17. ÚJSÁG ) I Kertészeti kiállítás Pesten Variációk, lehetőségek Agrárszeánsz? Versenyfutás az idővel Otthonunkban a természet című, hagyományteremtő kiállításra hívtak meg nemrégiben, amelyet a budapesti Varga Márton Kertészeti és Földméré­si Szakközépiskola és a Budapesti Akvaristák Klubja szervezett. Az árusí­tással egybekötött kertészeti kiállítást az MTV-ből jól ismert dr. Bálint György nyitotta meg. Beszédében hangsú­lyozta az oktatás természetismeret fe­lé orientálódásának, a föld szakszerű művelésének szükségességét. El­mondta azt is, hogy a kertészkedés ma, - azonkívül, hogy az egészséges élelmiszer-előállítást szolgálja - testi­lelki pluszt ad a kertészkedőknek, hi­szen naponta sikerélményben része­síti őket. Elismerését fejezte ki az 1928 óta működő szakközépiskolának, mivel növendékei országszerte hozzájárul­tak és hozzájárulnak a kertészeti ter­melés sikereihez. Maga a kiállítás az iskola tantermei­ben, folyosóin, udvarán s parkjában volt megtekinthető. Annak ellenére, hogy a húsvéti ünnepek miatt több kiállító visszalépett, mégis sok látniva­ló, gazdag választék várta a látoga­tókat. Az első kiállítóteremben bioélelmi­szert láthattunk, vásárolhattunk. Ga­bonamagvak, napraforgómag, sze­­zámmag, különböző növényi és csí­raolajok, gyümölcslevek, müzli, gyógynövények szerepeltek a kíná­latban. Mellette a Sasad Rt. szép, egészsé­ges vágott- és cserepes virágai kellet­ték magukat. A Szarvasi Arborétum díszfaiskolai anyaggal képviselte magát, örökzöld, lomb- és tűlevelű konténeres díszfák és -cserjék voltak a választékban. Az ELTE Botanikus Kertje virágzó orchideákat (cserepes), broméliákat, pozsgás növényeket, kaktuszokat stb. kínált. A Kelet-Nyugat Híd holland-ma­gyar kereskedelmi Kft. (East West Bridge Trading Company L. t. d.) első­sorban egy vágottvirág-újdonság, a Bouvardia bemutatásával hívta fel magára a figyelmet, bár az íriszekből, fréziából, liliomból, nárciszból és tuli­pánból készített kompozíciói is na­gyon impozánsak voltak. A kiállítás házigazdája, a Varga Márton Kertészeti és Földmértani Szakközépiskola rovarfogó nö­vénykollekciójával szerepelt. A hazai és egzotikus fajok, színes virágaikkal, bizarr levélformáikkal nagy érdeklő­dést keltettek. Többek között Pingui­­cula, Drosera, Sarracenia, Cephlotus, Dionaea fajokat láthattuk és vásárol­hattuk. A Magyar Viscosagyár netlon ár­nyékolóhálót és egy Mavicell márka­nevű talajjavító, trágyázó újdonságo­kat mutatott be, melyről lapunk hasáb­jain a későbbiekben részletes tájékoz­tatót adunk. A Hortcoop cég a virágkötők elen­gedhetetlen segédeszközét, a tűzőha­bot kínálta, különböző - golyó, kúp, kocka és koszorúalap - formában. A Fővárosi Állat- és Növénykert pál­mabemutatót tartott, mintegy húsz kü­lönböző pálmafaj bemutatásával (Ho­­wea, Phoenix, Lodoicea, Syagrus, Brahea, Chamaedorea, Trachycarpus stb.) Vetőmagból is gazdag választék várta az érdeklődőket. A zöldség- és virágmag alapválasztékán kívül egy sor különlegességet is kínáltak, pél­dául piros tépősalátát, cikóriasalátát, muskotálydinnyét stb. A kertészeti kínálaton felül megta­lálták számításukat az akvaristák és más apróállat-kedvelők is. Szebbnél szebb halakat, madarakat, de rákokat, hüllőket, rágcsálókat és kétéltűeket is bemutattak a kiállításon, sokféle hál­ós madáreleség is kapható volt. A Silvanus faiskola széles díszfa- és -cserjeválasztékot kínált, ültetési, ápolási tanácsadót is mellékelt az anyaghoz. Az Óbudai Kertészet csepegtető öntözési rendszerét, valamint a teljes szegfű- és krizantémdugvány-kínála­­tát mutatta be. A Gödöllői Agrártudományi Egye­tem Termelésfejlesztési Intézete a Biomit-C lombtrágyaújdonságát kí­nálta. A Semiramis Kertészeti Szolgáltató GMK hétféle gyökereztető készít­ményt kínált. A kertészeti kisgépek forgalmazói közül egyedül az AL-KO „S“ Kft. állí­tott ki, több mint húszféle gépet, fűnyí­rókat, motoros kapákat, motoros fű­részt, sövényvágót, hidrofort, kom­­posztaprítót stb. Az érdeklődők vásárolhattak virág- és zöldségpalántákat is. A könyvárusítás keretein belül a legfrisebb és régebbi kiadású kerté­szeti kiadványok nagy választékát kí­nálták. Mindent egybevetve szemet gyö­nyörködtető, hasznos és tanulságos volt a kiállítás, a szervezők jövőre ugyanitt, körülbelül ugyanebben az időben ismét várják az érdeklődőket. SZAMÁK ESZTER A politikai döntéshozók a gazdasági folyamatok felélénkítése helyett eddig a történelmi igazságszolgáltatással, vagyis a kárpótlási törvénnyel, leg­utóbb pedig a földtörvénnyel küszköd­tek. Háttérbe szorultak a gazdasági problémák, pedig lett volna mivel fog­lalkozni. A tavalyi év és az idei dotációcsök­kentések kiélezték a mezőgazdaság válságproblémáit. A szovjet piac szű­külése, a hajdani keletnémet piac összeomlása, az Öböl menti országok piacának bizonytalanná válása, a nyu­gati kereskedelmi csatornák telítődése - a részben magántermelők kezébe kerülő (mellék)termelési ágazatok, és az életképes szövetkezeti társulások érdekében - azt kívánta volna, hogy új kereskedelmi csatornákat, új élelmi­szer-ipari vállalkozási formákat keres­sünk. Hiszen például a gyümölcsöt, zöldséget, bort, burgonyát az örökölt rendszerek keretei között sem termel­ni, sem feldolgozni, sem eladni nem tudtuk kielégítően. Új szerveződések­re és vegyes vállalatokra lenne szük­ségünk. Rossz hangulat A politikai határozatlanság, a tulaj­donviszonyok rendezetlensége és a mezőgazdasági nagyüzemek elleni hecckampány azonban még azoknak a szerveződéseknek a kialakulását is meggátolta, amelyeket néhány előre­látó vezető elindított volna. Pedig a külföldi kereskedelmi partnerek és a potenciális élelmiszer-ipari befekte­tők csak integrált termelőkkel - ter­meltető vállalkozókkal - tárgyalnak. Csehszlovákiai viszonyok között ezért a magántermelőket egyelőre csak a nagyüzemek vezetői képvise­lik. (A Szlovákiai Vállalkozók Egyesü­lete nem képes felvállalni a hatékony jogi és szakmai érdekképviseletet!) Mivel azonban legitimitásukat mindun­talan megkérdőjelezik (és vagyonuk tulajdonjoga is bizonytalanná vált), a tárgyaló partnerek visszahúzódnak. Az agrárkormányzat nem foglalko­zott az értékesítési problémákkal sem. Ezt bizonyítják az istállókban tízezer­szám eladásra váró vágóállatok, vala­mint a gyapjúértékesítés problémái, a kedvezőtlen adottságú üzemek ártá­mogatásának csökkentése, a tejfo­gyasztás csökkenésének figyelmen kívül hagyása stb. A szarvasmarha, a juh és a tej iránti fizetőképes kereslet csökkenése, Az angol European Council for the Village and Small Town (Ecovast) annyit jelent magyarul, mint: a falu és a kisváros európai tanácsa. Ez az európai, a hivatalos kormá­nyok hatáskörén kívüli szervezet a vi­dék szociális és kulturális, valamint adminisztratív identitásának megőrzé­se mellett a tájegységek környezeti felújítását tekinti céljának. A szervezet élén választott, nem­zetközi elnökség áll. A tagországok területükön nemzeti szakosztályokat alapítanak. Az Ecovast 1984-ben ala­kult, s 1990-en végére már 25 ország, ezenkívül 80 különböző szervezet volt a tagja. A tagok sorában találunk épí­tészeket, történészeket, szociológu­sokat, néprajzkutatókat, ökológuso­kat, gazdasági szakembereket, mező­­gazdasági dolgozókat stb., egyszóval mindazokat, akik szívügyüknek tekin­tik a falu és a kisváros nem irigylésre méltó helyzetét. A nemzetközi szervezet a hatéko­nyabb működés érdekében gyakorlati­a gyümölcs- és zöldségértékesítés bi­zonytalansága, a borpiac ingatag helyzete már a gazdaságpolitikai szándékok nyilvánvaló válása előtt is elbizonytalanította a termelőket. En­nek következtében rohamosan csök­kentek a mezőgazdasági ráfordítások. Erre jött még - a főleg kukoricát sújtó - aszály, a gázolaj, a műtrágya és a takarmányárak emelkedése. A legnagyobb politikai erő a pa­rasztgazdaság reneszánszára számí­tott, ám az egykori földtulajdonosokból remélt „magántermelő-jelöltek“ közt ma rosszabb a hangulat, mint a nagy­üzemekben. Döntő többségük nem szándékszik „elparasztosodni“! Nyugati háztáji? A kezdeti zűrzavaros helyzet leküz­dése után remélhetően nyilvánvalóvá válik, hogy Csehszlovákia kiváló ter­mőtalajú sík vidékein adottak a földraj­zi és kulturális feltétek a fejlett világ­ban elterjedt főbb mezőgazdasági üzemtípusok megvalósításához. Ele­gendő hitellel és biztos piaci háttérrel lehetséges és célszerű lenne az ame­rikai típusú óriásfarm kialakítása: ami persze jelentősen különbözik nagy­üzemeinktől. Tulajdonképpen néhány ott dolgozó ember csoporttulajdonát képező és szakosodott vagy egyetlen vertikumra koncentráló üzemről lenne szó. Van esély a középparaszti gaz­daság újraéledésére is, amely - tőke­­szegénysége miatt - a gazdaságok közötti kooperációra építhetne. Ez a vállalkozási forma azonban az önál­ló szolgáltató vállalkozások gyors el­terjedését feltételezi. A hetvenes, nyolcvanas években a fejlett országokban is elterjedt a ház­táji gazdálkodás. Ez természetesen ott is csak akkor piacképes, ha háttér­ben szolgáltató vállalkozások és in­tegráló vállalkozók hálózata áll. A gazdaságpolitikusok egy másik csoportja úgy vélekedik, hogy a ha­gyományos nagyüzem még akkor sem célszerű vállalati formája a nyílt piaci versenynek, ha „igazi szövetke­zetté“ válik; ha a tagság aktív résztu­lajdonos lesz. Különösen mesterkélt volna az a rendszer, amelyben a „nagyüzem integrálja a kistermelést“ ' elv alapján a nagyüzem kezében ma­radna a mezőgazdasággal csak má­sodlagosan foglalkozók földdel és szolgáltatásokkal való ellátása... lag 5 munkacsoportra oszlott, amelyek szorosan együttműködnek. A csopor­tok tevékenysége nagyjából a követ­kező területekre terjed ki:- a mezőgazdasági üzemek válto­zásai,- a vidéki turizmus,- a vidéki épületek védelme és fel­újítása (az iskolák, az egyházi és gazda­sági épületek, valamint a telepü­lések védelme),- a vidéki társulások újraélesztése (az elnéptelenedés elleni intézke­dések foganatosítása a rászoruló települések érdekében),- a tájrendezés és a környezetis­mereti nevelés. A munkacsoportok konferenciákat tartanak, s az információterjesztés ér­dekében rendszeresen angol, német és francia nyelven Tájékoztatót bo­csátanak ki, a találkozók folyamán személyes kapcsolatokat teremtenek, s az ismeretanyagot a különböző or­szágokból származó levelezőik révén bővítik. Az új földtörvény majd szerencsére lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gaz­daságok óriásfarmokká, szolgáltató vállalkozásokká alakuljanak, illetve részvénytársaságokká és különböző termelői csoportosulásokká váljanak. Ezek lehetnének a későbbi feldolgozó és értékesítő szövetkezetek alapjai. A földtörvény a szövetkezeti tagság közötti privatizáció felé tereli az átala­kulást. Ebből a szempontból annak a belső piacnak a technikája a legfőbb gond, amelynek alapján a vagyonje­gyek tulajdonosai a többiektől részben vagy egészben elkülöníthetik saját csoportjuk tulajdonát, illetve amelynek révén a szövetkezetből kiválók földhöz és eszközökhöz juthatnak. Érdekeltség Látni kell, hogy a nagyüzemi föld­­használati és földtulajdoni rendszer nagyon erős monopólium: a kívülállók eddig csak ott juthattak földművelési lehetőséghez, ahol azt a szövetkezet vagy állami gazdaság vezetése meg­engedte. A szövetkezetek átalakulásától azonban nem várható, hogy ez a mo­nopólium számottevően gyengüljön. A mai tagsági kör tulajdonosi közössé­ge ugyanis abban érdekelt, hogy ön­magának őrizze meg a földművelés lehetőségét, illetve hogy maga diktálja mások földhözjutási feltételeit. A mezőgazdaság legdinamikusabb szektorát épp azok a magánvállalko­zók képviselhetnék, akik a szövetke­zeteken és az állami gazdaságokon kívül állatok tartásával, intenzív kerté­szettel próbálkoz(ná)nak. Az ő ked­vezményes földbérleti és tulajdon­­szerzési lehetőségük lenne annak a feltétele, hogy ne csökkenjen a me­zőgazdasági termelés. Ezeknek az új gazdálkodási és együttműködési formáknak kellene versenyre késztetniük az átalakuló nagyüzemeket is. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha azokat az embere­ket, akik a középparaszti lét kockáza­tát és ezt az életformát vállalják, a tu­lajdonszerzés lehetőségével érdekelt­té teszik a hosszú távú gazdasági stratégia kialakításában. Az Ecovast az Európa Tanács ta­nácskozó testületének tagja, de más Európai szervezetekkel is szoros kap­csolatot tart fenn. A tájrendezés és a vidék sorsának kérdéseiben szük­ség esetén az egyes tagországok kor­mányainak - szakismeretei révén - tanácsokkal szolgálhat. Az Ecovast 1990. novemberében tartott nagygyűlésén programot fogad­tak el, Az európai vidék stratégiája címmel. A szervezetbe bekapcsolódva el­képzelhető a szlovákiai, a cseh és morva országrészek falvainak e terü­leteken történő felemelkedése. Ter­mészetesen nem olyan egyszerű a megoldás, mert eléggé költséges, energia-, idő s nem utolsósorban munkaerőigényes. A helyzet érdekessége, hogy ha­sonló, de főképp agrárcélokat követő nemzetközi egyesület már működött Csehországban 1927-38 között, Bu­reau (olv. Büró) néven. Ennek 8 or­szág volt a tagja. Egyelőre nincs tudomásunk szlová­kiai szekció működéséről, de az eset­leges tagság feltételei iránt érdeklődők számára ajánlhatjuk a cseh szekció címét: Jaroslava Honcová CSc., Dyková 23. 101 00 Praha 10 tel.: 254096. SZG Feldolgozta: Korcsmáros László Szalmaszál a fuldoklónak?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom