Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-17 / 50. szám
1991. április 17. 4 Az állatorvos tanácsai A tenyésztők számára fontos alapismereteket közöltünk a kanca, a tehén és a koca ivarzásával, vemhesítésével kapcsolatban. Keresse a szerdai számot, melyben az állategészségügyi tanácsadó rovatunk jelenik meg. Szaporodásbiológia dióhéjban II. A kecske és a juh ivarzási ciklusa hasonlóan a tehénéhez három hetes, bár gyakorlati szempontból az időszakos fedeztetés jön számításba. Az őszi időszakban a legerőteljesebb az ivarzás. Különösen a kosok és a bakok „házatáján“ érezni az édeskés átható szagot. A vemhesítés eredményessége ebben az időszakban messze túlszárnyalja az év többi hónapját. Ennek ellenére elfogadható eredményt mutatnak a tavaszi fedezések is. Az ivarzás általában 24 óránál nem tart tovább. Ha nincs hímivarú állatunk a nyájban, az első tünetek megjelenése után néhány órával, de maximálisan 12 órán belül bakhoz, illetve koshoz kell vinnünk az ivarozó állatot. A háztájiban nem célszerű a mesterséges megtermékenyítést alkalmazni. A vemhesség a kecskénél és a juhnál egyaránt 150 napig tart. Ellés előtt a juhok gyapját az emlők környékén nyírjuk meg, hogy a bárányok kényelmesebben megtalálhassák a csecset, és szopáskor ne zavarja őket a mocskos gyapjú, ne fertőződjenek ily módon. Az elléshez készülődő állatokat különítsük el a nyájtól, száraz, mélyen almozott ketrecben, a hidegebb időszakban elrekesztett istállóban, ólban. Az újszülött bárány és a gida meglehetősen önálló, gyorsan feláll. Mégis fontos, hogy a gazda szemmel tartsa az ellő állatot mert gyakran segíthet a magzatburok eltávolításával, csutakolással, az első szoptatáskor. Ilyen apróságokkal is csökkenthető az elhullás aránya. Ne engedjük az anyaállatoknak felfalni a magzatburkot, mivel az életveszélyes emésztési zavarok előidézője lehet. A házinyúl - az ivarzás időpontja periodikusan ismétlődik 12-20 naponként, de a vemhesítés szempontjából ez kevésbé fontos támpont. A petesejt a fedeztetés folyamán végbement hormonális „áthangozódás“ következtében 10-12 óra elteltével válik le a petefészekről. A tüszörepedés időpontjában újra fedeztetni kell. Az anyát viszont nem ajánlatos hosszabb ideig kannál tartani. Ha a nőstény elutasító magatartást tanúsít, a fedeztetés 7-10 nap múlva megismételhető. A vemhesség 28 napig tart. A várható ellés időpontjában az anya fészket épít. Ha a fészeképités a fedeztetést követő 14-15 napon belül bekövetkezik, biztosak lehetünk abban, hogy sikertelen volt a vemhesítés. Ebben az időben vigyük újra kanhoz az anyát. A fiókák gyorsan növekszenek, 10-11 nap múlva látnak. A róka és az ezüstróka - évente egyszer ivarzik. A róka február-áprilisban, az ezüstróka már januárban. Az ivarzás 3-6 napos időszakot'vesz igénybe, a vemhesség általában 52 napig tart. Az elléskor ritkán kell segédkeznünk, sót az anya - hasonlóan a kutyához - a természetes szelektálást is elvégzi. A nyérc - szintén évente egyszer, márciusban ivarzik. Tüszörepedése a fedeztetés folyamán történik. A vemhesség általában 50 napig tart, de 60 napig is elhúzódhat. Az állatok már 10 hónapos korukban ivarérettek. A prémesállatok meglehetősen fogékonyak a vírusos eredetű betegségekre, ezért a törzsállományt fontos immunitásban tartani. A vakcinákat az állatorvos révén szerezhetjük be. Ezzel biztosíthatjuk a szaporulat egészségvédelmét is. A tenyészállatok immunizálása pontos harmonogramm szerint történik. A dél-amerikai csincsilla - rendszeresen 28-35 naponként ivarzik, amely 2-4 napig tart. Általában 3-4 nőstényt számítunk egy bakra, amely szabadon látogathatja a külön-külön tartott anyaállatokat. A vemhesítés pontos időpontja nehezen állapítható meg, mivel a bak bármikor meglátogathatja a nőstényeket. A vemhesség 111 napig tart, egy ellésre 1, esetleg 4 fiókával is számolhatunk. Évente 3-4 ellés esedékes. A szuka - évente kétszer, úgy 165-170 naponként - általában 9 (12-14) napig koslat. A tüzelés első időszakában megjelenő véres váladék lassan kitisztul, hogy a végére csillogó nyálkává alakuljon. Ez irányadó a fedezés szempontjából, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a szuka hajlandó fogadni a kan közeledését. A tűrési reflex kialakulása egybeesik a vemhesítés optimális időpontjával. A sikeres fedezést követően a szülők ,,összeragadnak“. A vemhesség 63 napig tart. Az ellés fajtától függően könnyebb, esetleg nehezebb lehet. A széles koponyájú kutyafajták és az öregebb szukák ellése esetében jó, ha kéznél van egy szakértő állatorvos vagy kutyatenyésztő. ,,A fontos“ tennivalókat a szuka egyedül elvégzi, elfogyasztja a magzatburkokat, megtisztítja a kölyköket, sőt a szelekciót is elvégzi (gyakran a tenyésztő céljaival ellentétesen). A macska - évente kb. 4-szer ivarzik, amely 7-10 (14), vemhessége pedig 56-63 napig tart. Négy nyolc kölykét jó előre kiválasztott rejtekhelyén hozza a világra. Az eilést követően többször is „átköltözteti“ kölykeit biztonságosabb helyre. A baromfi - keltetésének alapfeltétele, hogy ismerjük az inkubációs időt és a hőmérsékletet. Mivel a baromfikeltetés bonyolult és komplex folyamat, nehéz lenne röviden is vázolni az egyes fajták igényeit, ezért a problémára más helyütt is kitérünk. Továbbiakban csupán az egyes baromfifajták inkubációs (kelés) idejét tüntetjük fel. A tyúk - (19) 21 nap, a rövidebb kelési idő a törpe fajtákra érvényes; a pulyka 26-29; a lúd 28-32; a kacsa 28-32; a gyöngytyúk 24-(28) nap. A gyöngytyúk esetében a kelés elhúzódhat, mivel több tojó rendszeresen egy fészekbe tojik. A galamb - két tojást tojik, amelyen 17-18 napig ül. Az első tojást a párosodást követő 12-14 nap múlva tojja. A galamb fiókái etetéséhez begyében „begytejet“ képez, amely az első napokban fedezi a fiókák megnövekedett fehérjeigényét. Begytej nélkül nehezen képzelhető el a fiókák sikeres felnevelése. Ezért ügyeljünk, hogy a fészkelési időszakban a szülőpárok mentesek legyenek az emésztőrendszerben előforduló parazitáktól. Újdonságok a biológiai módszerek kedvelőinek Vendégmunkás poszméhek I( ÚJSÁG )[_________________ A biológiai módszereket választó termelők számára egyre érdekesebbé válnak a poszméhek, amelyekről bebizonyosodott, hogy a paradicsomvirágok legtökéletesebb megporzói. Barátságosabbak A poszméhek alkalmazásának előnyeiről igen sokat tudunk. A kézi beporzás, vibrátorozás időigényes, költséges, unalmas munka. A minőségi különbség óriási. Az állatok felismerik, és csak a megporzásra érett virágokat látogatják a növényállomány teljes magasságában. Nincs „kötött munkaidejük": hajnaltól alkonyátig serénykednek. A háziméheknél jóval kevesebb is elegendő belőlük, ezért nem kell számolni a bogyókon és az üvegfelületen az állatok ürülékének szennyezésével. A kaptárak könnyen, egyszerűen telepíthetők, és a szükséges permetezések idejére eltávol íthatók. Mindezen túl a poszméhek barátságosabban viselkednek a háziméheknél. Hollandiában és a walesi egyetem méhkutató csoportja által végzett vizsgálatok a termés mennyisége és minősége szempontjából a poszméhek közreműködését értékelték a legjobbnak a háziméhekkel és az elektromos, vibrátoros megporzással összehasonlítva. A holland termelők figyelemre méltó minőségi javulásról számoltak be: jóval több első osztályú bogyót szedtek a poszméhek által beporzott ültetvényekről. Az állatok látogatásának eredményeképpen ugyanis több a mag a bogyókban, ezátal nagyobbak, lédúsabbak a paradicsomok. Folyton keresgélnek A poszméhek egyéni táplálékszerzők, hiányzik belőlük az az ösztön, amely a háziméheknél a társas táplálékkeresést irányítja. Ha a háziméhek új, jó táplálékforrásra lelnek, egymást értesítve azonnal áttelepülnek oda, és onnan gyűjtenek tovább. A poszméhek folyton keresgélnek, gyűjtenek az üvegházban, tökéletes hatásfokkal. Ha egyikük a szellőzőkön át kijut a szabadba, és ott jobb élelmet talál, nem értesíti a kaptártársait. Általába véve érvényes az a megállapítás, amely szerint, ha már több poszméh nem tér vissza az üvegházba, akkor valószínűleg kevés vagy rossz a virágpor. A legutóbbi tenyészidőben kétszer is előfordult, hogy a poszméhek nem álltak a helyzetük magaslatán, nem elég hatásosan működtek. Mindkét esetben szélsőségesen meleg időjárási hullám söpört végig Európán, emiatt csökkent a virágpor termelése. Az elektromos beporzást végzők is csökkent hozamot tapasztaltak. A hasára hullik A megtermékenyítés folyamata a virág és a méh több ezer éves kapcsolatának eredménye. A paradicsom virágfürtjéből az arra repülő állat kiválasztja az érett virágokat (legtöbbször kettőt), amelyekben a legtöbb virágport találja. Látogatását a termelő abból veszi észre, hogy a sziromlevelek visszapöndörödnek, láthatóvá válik a narancssárga virágtorok. A poszméh fejjel lefelé érkezik a virágra, rágóival erősen megkapaszkodik a sziromlevelekben, majd kirázza a virágport. A pollenszemek az állat hasára hullanak, ahonnan besöpri őket a hátsó lábain lévő „kosarakbá“. Amikor a kosarak megteltek, a föld fölött körülbelül egy méter magasságban visszarepül a kaptárba. A rágok okozta szúrások környéke később kissé megbámul. A megporzás hatékonyságáról csak néhány száz virág alapos vizsgálata után győződhetünk meg. A harapásnyomok nyár felé gyengülnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a megporzás eredménytelenebb. Kaptárgyár A brit Butning Biological Control és a holland Brinkman cég közös vállalatot hoztak létre a megporzás technológiájának kidolgozására és kivitelezésére. Terveik szerint az európai kertészek ilyen irányú igényeit teljesen ki tudják majd elégíteni. Az elmélet valóra váltására 1989- ben a poszméhek nagy tömegű tenyésztésére vegyes vállalatot alapítottak Bunting Brinkman Bees néven (BBB), Dél-Hollandiában, Hilvarenbeekben, amely a holland nemzeti kutatóközpont rovarmegporzással foglalkozó intézetében működik. Már az alapítás évében több ezer kaptárt szállítottak ebből az üzemből Nagy- Britanniába és Európába. Az üzem önálló termelőegység. Kaptárakat készít a termelőknek, és hatalmas törzsállományt tart fenn a méhkirálynők folyamatos szaporítására. Nem természetes poszméh populációkat használnak - arra csak különleges esetekben kerül sor, ha például rovarirtók használata után pótolni kellene a tenyészállatokat. A BBB-kaptárak lakóit a Bombus terestris-nek az Észak-Európa időjárásához legjobban alkalmazkodó populációiból szelektálták. Ezek az állatok hajnaltól szürkületig dolgoznak a brit üvegházakban. Az idei termesztési időszakra új típusú BBB-kaptárakat hoztak forgalomba. A korábbiakhoz képest bevezetett újítások a darazsak betolakodásának megakadályozását célozták. Ezeket az új kaptárakat Európa-szerte szabadalmi oltalom védi. A műanyag etető helyett lezárt műanyag edényeket helyeztek a kaptár belsejében levő etetőkamrába. A nektárban is megtalálható természetes cukorból készítettek tápláló oldatot, amelyet előre kimérve, lezárt palackokban kapnak a kertészek. Az etetőkamrában levő édes folyadékot fedél védi a dézsmáló darazsaktól. Az új kaptárban a főkamrából nyílik a röpnyílás, ezzel is nagyobb védelmet nyújtanak a portyázó darazsak ellen. (Föld népe) Könyvespolcra . DI QIJBIA EDIT TUSXÁDI CSABA KAROLT A GERBERA TERMESZTÉSE JKXŐGAZDASÁGI KIADÓ Nem a legfrissebb kiadású (1987), ezért nem is csillagászati árú (109 forint) di Gleria Edit és Tusnádi Csaba Károly szerkesztőpáros A gerbera termesztése című kézikönyve, amely a budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A tíztagú szakírói gárda munkája részletesen foglalkozik a gerbera származásával és botanikai leírásával, környezeti igényeivel, nemesítésével, szaporításával, a vágottvirág termesztésével, a kártevők és betegségek leírásával, a növényvédelemmel és a termesztés gazdasági mutatóival. A régebben megjelent Rózsahajtátás, Szegfűtermesztés, Egész évben krizantém című könyvek mellé méltó helyre kerül ez a kiadvány is. A kis- és nagytermelők egyaránt hasznos segítőtársra lelnek benne. SZE A táplálékkal felvett D-vitamin csak a töredékét fedezi a szervezet D- vitamin igényének. A legnagyobb részt maga a szervezet állítja elő a bőrben felhalmozott provitaminokból a napfény hatására. Méghozzá nem a melegítő, hanem a barnító, úgynevezett ibolyántúli (ultraibolya) sugarak hatására. A szervezet D-vitamin szükségletét sok tényező befolyásolja. Elsősorban a szervezetet érő napfény mennyisége. A trópusokon éló embernek nincs szüksége olyan táplálékra, amely kész D-vitamint tartalmaz Minél északabbra megyünk, azaz minél jobban csökken az évi napsugárzás mennyisége, annál, nagyobb az igény. A mi mérsékelt égövünkön évszakos ingadozás is megfigyelhető: télen több D-vitamin kell, mert ilyenkor kevesebb ibolyántúli sugárzás éri a földet ,(az angolkór mindig télen fejlődik ki, és tavasszal válik láthatóvá). D-vitamin és ca napfény Meglepő módon még a városokban és a falun élők igénye között is eltérés van. A nagyvárosokban a légkör szennyezettsége - por és füst - elnyeli a napfény biológiailag hatásos ibolyántúli sugarainak legalább 30 százalékát, ezért a városi lakosságnak több D-vitaminra van szüksége. Az életkortól is függ az igény: gyermekkorban jóval több kell, a felnőtt szükségletének többszöröse, de ezt a mennyiséget testsúly-kilogrammokra kell számítani. Függ továbbá a táplálék mész-(kalcium-) és foszfortartalmától is. Minél dúsabb mészben a táplálékunk, annál több D- vitaminra van szükségünk. Ha ézeket végiggondoljuk, nem véletlen, hogy a ködös angol nagyvárosokban volt a leggyakoribb a D-vitamin hiánybetegsége, a csontgyengeség. Az angolkór, a gyermekkorban o- vagy iksz-alakra elgörbülő, puha, hajlékony lábszárcsontok megjelenése ma már ritkán fordul elő. A „nemszeretem“ csukamájolaj-etetés helyett kellemesebb tablettákban kapják a gyerekek a D-vitamint, és sok esetben kvarcoltatással pótolják a hiányzó napfényt. Talán csak a lefátyolozott, az élettől teljesen elzárt arab nők körében fordul elő még ma is az angolkór. Nemcsak nosztalgiából emlékezünk arra, hogy a mezőn legelő tehén teje vagy az udvaron kapirgáló tyúk tojása jobb ízű, mint a tápon nevelt, bezárt állatoké. Bizonyított tény, hogy a szabadban nevelt állatok nyújtotta táplálék jóval több D-vitamint tartalmaz, mint az istállóban nevelteké. Vannak helyek például, ahol a baromfit azért éppúgy kvarcolják, mint télidén a gyerekeket. (Fn)
