Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-11 / 19. szám
7= 1991. március 11. ÚJSÁG □J 5 Vélemények a földtörvény-tervezetről Ma éjszaka a földművesek ezrei indulnak Prágába az ország minden tájáról, hogy holnap a földműves-szövetkezeti tagok országos találkozóján való részvételükkel nyilvánítsák ki a kormány földtörvény-tervezetét támogató állásfoglalásukat. A sorsdöntő lépés előtt - elhatározásuk megacélozása, érveik pontosítása céljából - talán nem árt feleleveníteni néhány, az eddigi földtörvény-tervezetekkel kapcsolatos véleményt, javaslatot. SZABÓ ÁRPÁD, a FAO csehszlovák képviselője Rómában:- A hazánk mezőgazdaságában uralkodó állapotokat és a földtörvénytervezeteket illetően megvan a saját véleményem, és ezen nem változtatok. Meggyőződésem, hogy mezőgazdaságunknak az volt és ma is az a legfontosabb feladata, hogy valamennyi lakos számára elegendő élelmiszert termeljen az egészséges táplálkozáshoz. Az árak alakulása jelentősen eltér ettől az irányzattól; napjainkban az emberek inkább az olcsó, mintsem az ésszerű táplálkozás szempontjából előnyös élelmiszereket keresik. Javasolni szeretném mindazoknak a felelős dolgozóknak, akik gazdaságunk lépéseiről döntenek, hogy merítsenek a többi ország tapasztalataiból és tárják ki a világra nyíló kapukat szakembereink előtt. Személy szerint alkalmam nyílt kicsit körülnézni az Egyesült Államokban, részletesen megismerkedhettem a fejlett európai országok mezőgazdaságával. Meg kell vallanom, hogy az állami támogatás mindenütt természetes tételként szerepel a mezőgazdaság költségvetésében, igaz más formában, mint azt otthon évtizedek alatt megszoktuk. Semmi kétség, nagy érvágást hajtottunk végre a mezőgazdaságban. Szőlész vagyok, következésképpen tudom, hogy ha erősen visszametszem a tőkéket, két évig aligha ihatok sok jó bort. Teljes mértékben helyeslem a tulajdonjog rendezésére irányuló törekvéseket, de a fejlődési szakaszokat nem lehet átugrálni. Nem lehet egycsapásra kitörölni a mezőgazdaság történelméből negyven évet, s visszatérni oda, ahol 1948-ban abbahagytuk. Határozottan támogatom a szövetkezeti mozgalmat, amely mindenütt létezik a világon. Viszont szövetkezeteinknek vissza kell adni az igazi szövetkezeti jelleget. Gazdaságainkban kiváló szakemberek dolgoznak, akik rátermettségüket nem puszta szavakkal, de tettekkel igazolták. Ezért hazánk képviselőjeként a FAO-ban is arra fogok törekednj, hogy segítségére legyek mezőgazdaságunknak. Nem akarom, hogy néhány év múlva a FAO programjában Csehszlovákiát is a fejlődő országok között emlegessék. KOnOZSI LÁSZLÓ, az FMK országos választmányának tagja: A földtörvény-tervezetekkel kapcsolatban a sajtó az utóbbi hetekben több javaslatot és észrevételt közölt. Itt van például a Szlovákiai Független Közgazdászok Mozgalmának és a KORENE Szlovák Értelmiség Társaságának közös nyilatkozata. Hogy véleményt alkothassunk róla, tudatosítanunk kell, hogy mind a két esetben nemzeti fundamentalista csoportosulásról van szó. Olyanokról, amelyek magyar- és csehellenességükről, illetve az önálló szlovák állam iránti vágyódásukról ismertek. A földtörvényt illetően is illetékességi problémát látnak, hisz a Szövetségi Gyűlés helyett az SZNT-re és a CSNT-re szeretnék bízni a földtörvény elfogadását. A két országrész örökösödési joghagyományában tapasztalt egykori különbségekkel érvelnek. Tudniillik azzal, hogy Csehországban valaha nem volt megosztható a föld, s mindig csak a testvérek egyike örökölte a földet. Én ezt a tényt nem tartom komoly indoknak arra, hogy most kétféle földtörvény szülessen az országban. Már csak azért sem, mert az utóbbi negyven évben ugyanez a joggyakorlat érvényesült Szlovákiában is a szövetkezetesített földek esetében. Aztán itt van a Szlovákiai Földművesek Pártjának javaslata. Továbbra is a hagyományos nótát fújják, igazságos döntést várnak. Már a felvetés is rossz: gazdasági kérdésekben nem igazságos, hanem gazdaságilag célszerű döntéseket kell hozni. Úgy tűnik, ez a párt nem találja a helyét a társadalomban. Azt állítja, hogy a mezőgazdaság érdekeit védi, pedig a valóságban csak a mezőgazdaságban dolgozók által vélt érdekeit képviselik. S a kettő nem ugyanaz. Meglehet, igazságos volna a szövetkezetek vagyonát a tagok között felosztani, de ez tönkretehetné a mezőgazdaságot. Ez tipikus „harmadikutas“ elképzelés, más ágazatok privatizálásánál fel sem vetődött. A nyugati piacgazdaságokban is akadtak ilyen elképzelések, de nem bizonyultak életképesnek. Az FMK-ban továbbra is azt a nézetet valljuk, hogy a vagyon nevesítését azok között kell elvégezni, akik ezt a vagyont összeadták, tehát a földtulajdonosok között. Szerintünk ez olyan jellegű kárpótlás lenne, amely nem veszélyeztetné a mezőgazdaság jövőjét. OLGA KELTOŐOVÁ, a Demokrata Párt alelnöke:- Egyre inkább tudatosítjuk, hogy a mezőgazdaság vészhelyzetbe kerül. Ennek egyebek között a jogalkotás, a restitúció és a polgárok mezőgazdasági földhöz fűződő tulajdonjoga az oka, de ezzel párhuzamosan a termelés hatékonyságának növelése iránti igény is előtérbe kerül. Határozottan követeljük, hogy igazságos legyen a restitúció és reális a földtulajdonhoz való visszatérés. Olyan jogi folyamatról van szó, amely szorosan összefügg a mezőgazdaság működésének gazdasági feltételeivel. A világ modern mezőgazdaságát alapjában véve két tényező jellemzi: az egyik öldalon a legtöbb országban szubvenciókra szorul a mezőgazdaság, a másik oldalon a mezőgazdasági politikának szerves részét képezi a termelés nagyfokú összpontosítása. Tulajdonképpen megállapítható, hogy a kistermelés a mezőgazdaságban sehol a világon nem bizonyult egyértelműen hatékonyabbnak a kollektív termelési formánál. Ez persze általános érvényű megállapítás. Ez alapjában véve azt jelenti, hogy mezőgazdasági politikánknak a maximális hatékonyság elérésére kell összpontosulnia, s ebből kiindulva kell állást foglalni a tulajdonjogi kérdésekben. Mi a Demokrata Pártban úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdaságban a kistermeléshez való totális visszatérés gazdasági szemfrontból nem feltétlenül jelentené a leghatékonyabb módszert, ezért esetenként meg kell keresni az optimális megoldásokat. CSIRKE JÓZSEF, a Rimaszécsi Fsz elnöke:-Minden híreszteléssel ellentétben, nekünk, földműveseknek nem az fáj, hogy egyetlen tollvonással megvonták tőlünk az állami támogatást, vagy hogy rendezni akarják a földtulajdont, hanem az, hogy létbizonytalanságban élünk, mert késnek a létünket-gazdálkodásunkat érintő törvények. Ugyan meddig lehet a létbizonytalanság határán tengődni? Már tavaly ősszel úgy vetettünk el, hogy nem tudtuk, ki fog aratni. Mi változott azóta? Lassaih kopogtat a tavasz, de megint csupán annyit tudunk, hogy maholnap vetnünk kell. Döntse el, mondja már ki valaki, ugyan kinek a jussa lesz betakarítani a termést? Nagyon bíztunk a változásban, de őszintén szólva nem így képzeltük el. Szerintem az lenne a legcélszerűbb, ha a sok huzavona helyett a parlament - minket, termelőket, földtulajdonosokat és vagyongyarapítókat egyaránt meghallgatva - végre napirendre tűzné a jövőalapozáshoz nélkülözhetetlen törvények megvitatását, s az ágazat javát szolgáló döntést hozna. Számunkra minden kor tartogatott keserű pilulákat, de valamennyit lenyeltük szép sorjában. Túléltük azokat az éveket, amikor minden tettünket valahonnan fentről dirigálták és vigyázták. Nem csupán azt mondták meg, merre lépjünk, de azt is, mekkorát léphetünk. A földműves furcsamód mindig tudta, mi a dolga. Most sem lesz másként, csak tudjuk, mihez igazodhatunk. A pillanatnyi helyzetben az állam és a törvényhozás azzal segíthetne a legtöbbet, ha gyorsan - és persze megfontoltan! - megalkotná a további tevékenységünkhöz szükséges törvényeket, a többit pedig ránk bízná. Az állam részéről a legokosabb, ha beszedi a törvényes adót, a földművest pedig hagyja nyugodtan dolgozni. összeállította: KÁDEK GÁBOR PAVLOVICS KÁROLY Efsz-tag, Dunajská Luzná: - Szövetkezetünk még januárban petíciót intézett a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetséghez, melyben a tagság egyöntetűen a kormány földtörvény-tervezete mellett foglalt állást. A petíciót én is támogattam, hisz beláttam, hogy a Tyl-féle javaslat jóváhagyása esetén mi, akik földet ugyan nem hoztunk a közösbe, de munkánkkal éveken-évtizedeken át gyarapítottuk a vagyont, hátrányos helyzetbe kerülnénk. Valószínűleg megszűnne a tagsági viszonyunk, s elveszítenénk a tagságból fakadó valamennyi előnyt. Tyl úrral már csak azért sem tudok egyetérteni, mert nem hiszem, hogy aki öröksége révén vált földtulajdonossá, de tulajdonképpen soha nem dolgozott a mezőgazdaságban, jobban magáénak érezné a földet, mint mi, akik évek óta rajta dolgozunk. Én például több mint harminc éve vagyok tagja ennek a szövetkezetnek, s úgy érzem, tettem is érte valamit. Igencsak csalódnék a várva várt változásokban, ha most egyszerűen kisemmiznének. SZÁSZ MIKLÓS, a Pozsonypüspöki Efsz agronómusa:- A tulajdonjogot alapvető dolognak tartom, s meggyőződésem, hogy igazán rendes és tisztességes munkát a mezőgazdaságban csakis a tulajdonosi tudat birtokában lehet végezni. Ezért is hajlok inkább a Tyl-féle földtörvénytervezet felé. Persze elismerem, hogy a kormány által előterjesztett tervezetnek is vannak jó oldalai, mint ahogy a Tyl-féle javaslatban is vannak szerintem kifogásolható, vitatható kitételek. Mindent egybevetve, Tyl úr csoportja sokkal inkább gondolt azokra, akik a szövetkezetesítést követő években úgyszólván fillérekért dolgoztak, miután - ki önként, ki kényszer hatása alatt - bevitték a földjeiket a közösbe. Abból kell kiindulni, hogy a mezőgazdasági termelésnek a föld az alapja. A különböző címen folyósított juttatások végső soron szintén a földnek „szóltak“, nem a rajta dolgozóknak. Mindig is a föld volt a fontos, nem az, hogy ki műveli. Én úgy látom, hogy ha most azoknak is juttatnak a szövetkezeti vagyonból, akiket nem köt földtulajdonosi viszony a gazdasághoz, bármelyikük egyszerűen odébbálhat az öt megillető résszel. Eladhatják a traktort, magánvállalkozásra rendezhetik be a gépjavító műhelyt stb. Ilyesminek a mezőgazdaság csak kárát látná. Elhiszem persze, hogy sok földnélküli szövetkezeti tag továbbra is hű maradna a szövetkezethez, mégis azon a véleményen vagyok, hogy ha a kormány tervezete győzedelmeskedik, akkor a törvényt úgy kell megfogalmazni, hogy feltétlenül garantálja a földnélküli résztulajdonosok ilyen magatartását. Én ugyanis félek tőle, hogy a kormány tervezete alapján végrehajtandó nevesítés esetén nem a szövetkezethez való hűség volna a mai földnélküli szövetkezeti tagok legfőbb jellemzője. Márpedig ha ez bekövetkezik, az újabb érvágást jelentene a mezőgazdaság számára. BARTAKOVICS ISTVÁN, parlamenti képviselő (MKDM):- Legjobb tudomásom szerint eddig több mint tíz tervezetet dolgoztak ki a leendő földtörvénnyel összefüggésben. Fölöttébb elgondolkodtató, hogy valamennyi csehországi szerző(k)től származik, következésképpen az ottani viszonyokból indul ki. Rossz fényt vet ránk, szlovákiai képviselőkre, hogy nem tudtunk legalább egy tervezetet papírra vetni, mintha nem ismernénk sajátos feltételeinket, s nem éreznénk felelősséget parasztságunk, Szlovákia mezőgazdaságának sorsáért. Csehországi barátainkat aligha foglalkoztatja az a tény, hogy nálunk 1947-ben 3554 kataszterben 11,5 millió tulajdonos között osztódott meg a nyilvántartott 4 millió 869 ezer 500 hektár mezőgazdasági földterület. Már ez megkövetelné, hogy merőben másként viszonyuljunk a tulajdonjog rendezéséhez, mint csehországi barátaink. Mi viszont hallgatunk, miközben fennen hirdettük, hogy igenis törődni fogunk az egyéni gazdálkodás feltételeinek megteremtésével, a mezőgazdaság felvirágoztatásával és síkra szállunk a földművesek érdekeiért, beleértve a szövetkezetek tagjait is. Ami a Tyl-féle tervezetet illeti, radikálisan megbontaná a szövetkezetek megszokott kolhozjellegét, s azzal tenné jóvá az egykori földtulajdonosokkal szemben elkövetett vétségeket, hogy kizárólag közöttük osztaná fel a szövetkezetek vagyonát. Ezzel úgymond reális feltételeket teremtene az egyéni gazdálkodásra való visszatéréshez. Azonban felvetődik a kérdés, mi lesz azokkal a tagokkal, akiknek nincsenek földjeik? Az ő gyakran több évtizedes teremtő munkájuk egy fabatkát sem ér? Tyl úr azzal érvel, hogy a földnélküli szövetkezeti tagok ugyanúgy megkapták a munkájukért járó bért, mint a gyári alkalmazottak, tehát vagyonrészre nem tarthatnak igényt. Ilyen egyszerű volna? Ebből a szempontból kiindulva, elfogadhatóbbnak tűnik a kormány által kidolgozott tervezet, melynek megszövegezésénél - a vagyon elosztását illetően - az elvégzett munka értékteremtő mivoltát is figyelembe vették. Csakhogy erre a tervezetre meg rányomta bélyegét a szövetkezeti gazdálkodás megtartására való törekvés. Ha kíméletesebben akarunk fogalmazni, akkor ez utóbbi javaslat nem kínál reális feltételeket az egyéni gazdálkodás kibontakozásához. Nehéz napok várnak a parlamenti képviselőkre, ha valóban olyan földtörvényt akarnak jóváhagyni, amely minden vonatkozásban a mezőgazdaság továbbfejlődését, s ezzel együtt a földdel bármilyen kapcsolatban álló polgárok elégedettségét hivatott szolgálni. V
