Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-06 / 15. szám

Részvénytársaságok pénzgazdálkodása lí újság TI A piacgazdasághoz igazodva A privatizálás folyamatának első szakaszában az állami vállalatokból részvénytársaságok alakulnak. Több­ségük - főleg eleinte - külföldi részvé­tel nélkül. A jogi és a szervezési jelle­gű változások következtében változá­sokra kerül sor a pénzgazdálkodás­ban is. Alábbi cikkemben csak a kül­földi vagyonrészesedés nélküli rész­vénytársaságok pénzgazdálkodásával foglalkozom. Elöljáróban el kell mondani, hogy az állami vállalatoktól eltérően, ame­lyek pénzgazdálkodása nagymérték­ben szabályozott, a részvénytárasá­gok a piacgazdaság feltételeinek megfelelő, lazább alapelvekhez iga­zodnak. Ezek a következők: A részvénytársaság alaptőkéje- pénzalapok;- a nyereség elosztása és a veszte­ség fedezése;- a részvénytársaságok adózása. Az állami vállalatoktól való alapvető eltérés az, hogy a pénzalapokat nem tagolják részekre, hanem megmarad egyetlen globális forrás, s ez az alap­tőke. Az alaptőke a részvénytársaság pénzgazdálkodásának bázisa. A cél egyrészt az, hogy egyén által nem nyitható nagy tőkét összpontosítanak a vállalkozás céljaira, másrészt pedig, hogy a vállalkozás kockázatát a sze­mélyek nagy száma vállalja. Különb­séget teszünk az ún. jegyzett és betét­tőke között. Érvényes alapelv, hogy a jegyzők az értékpapír aláírásakor kötelesek lefizetni a jegyzett tökének legalább 10 százalékát, az alapító közgyűlésig ennek a tökének össze­sen 30 százalékát, s legkésőbb a részvénytársaság vállalati regiszter­be történő bejegyzésétől egy éven belül a jegyzett részvények teljes összegét. Az alaptőke a részvénytársaság pénzgazdálkodásának legfontosabb forrása, amely egyben vagyonának fedezete. Szintje általában nem válto­zik, csak a közgyűlés döntése alapján. Az alaptőkét akkor növeli, ha a rész­vénytársaságnak fejlesztésre, re­konstrukcióra és korszerűsítésre to­vábbi pénzeszközökre van szüksége, illetve akkor is, ha ki nem fizetett nyeresége annyira felhalmozódik, hogy a társaság vagyona jelentősen meghaladja az alaptőkét. Végül abban az esetben is, ha a társaságnak tartó­san nagy kötelezettségei vannak, amelyek hosszú távon helyettesítik az alaptőkét. Az alaptőke lényegében három módon növelhető: 1. új részvények jegyzésével; 2. a társaság alaptőkéjét meghala­dó vagyonának átalakításával alaptő­kévé; 3. a kötvények részvényekre való kicserélésével. Az alaptőke növelésének módja új részvények kiadása vagy a korábban kiadott részvények névleges értéké­nek emelése. Az alaptőke növelésétől eltérően a részvénytársaságokról szóló törvény kifejezetten nem említi, hogy mikor kell csökkenteni az alaptőkét. Ez a le­hetőség pl. akkor jön számításba, ha csökkenteni kell a társaság tevékeny­ségét, illetve a tartalékalapból nem fedezhető veszteségre kerül sor. Ér­vényes alapelv, hogy a csökkentés következtében az alaptőke szintje nem apadhat le minimális értékre, vagyis százezer korona alá. Az alap­tőke is három módon csökkent­hető: 1. a részvények számának csökkenté­sével; 2. a részvények névleges értékének csökkentésével; 3. a részvények lefizetésével. A törvény részletesen szabályozza az alaptőke csökkentésének eljárását és feltételeit, hogy ezzel biztosítsa a részvényesek jogait, s védje a rész­vénytársaság hitelezőit. A részvénytársaság pénzalapjai A részvénytársaságokról szóló tör­vény értelmében a részvénytársaság egyetlen pénzalapot köteles létrehoz­ni, mégpedig a tartalékalapot. Ezt az alapszabályokban meghatározott mó­don hozza létre. A tartalékalapot évente köteles a nyereségből feltölte­ni, mégpedig a rendelkezésére álló nyereség öt százalékáig terjedően, az alaptőke 10 százalékos szintjéig. így a törvény közvetlenül biztosítja min­den részvénytársaság minimális köte­lező pénztartalékát. A részvénytársaság nem köteles más pénzalapokat létrehozni. Ez alól csak a jutalmazási alap kivétel, amely­nek létrehozását a béreszközöket szabályozó előírások a múlt év végéig követelték meg. A részvénytársaság a rendelkezé­sére álló nyereségből fakultatív mó­don további alapokat hozhat létre. Ilyen elsősorban a kulturális és szo­ciális szükségletek alapja, amelynek célja megteremteni a jó szociális kap­csolatot az alkalmazottak és a rész­vénytársaság között. Ezt egyelőre a 210/1989 Tt sz. hirdetmény szabá­lyozza. Rögzíteni kell azonban a tár­saság alapszabályában is. Fakultatív alapként tekintetbe jön a kockázati alap, amelyet a társaság nyereségéből kell létrehozni, s nem úgy, mint korábban az állami vállala­tokban, a költségek terhére. A társa­ság nyereségéből, a kötelező tarta­lékalapon kívül, fakultative további alapokat is létrehozhat, pl. a társaság tőkéjének jövőbeli bővítését, a részvé­nyek fokozatos lefizetését, a megven­­dégelést és az ajándékozást szolgáló alapokat. Az ilyen fakultatív alapok létrehozásának lehetőségét célszerű rögzíteni az alapszabályban, beleért­ve az alapok létrehozásának és fel­­használásának alapelveit is. A részvénytársaság fejlesztési ala­pot nem hoz létre, s ezért a nem beruházási jellegű, tudományos-mű­szaki fejlesztésre fordított kiadásokat saját költségeiből pénzeli, a költségek ütemterve szerint. A részvénytársaság ehhez hasonlóan nem hozza létre a javítások alapját sem. A nyereség elosztása Az állami vállalatoktól eltérően a részvénytársaságokra vonatkozóan a törvény nem szabja meg a nyereség elosztásának módját. Levonható azonban az a következtetés, hogy a részvénytársaságnak nyereségéből elsősorban az állami költségvetésbe való elvonásokat kell fedeznie, s köte­lezően fel kell töltenie tartalékalapját. A nyereség fennmaradó részét a rész­vénytársaság saját hatáskörében az osztalékokra, valamint a fakultative létrehozott alapok feltöltésére és más célokra fordítja. A nyereség elosztásá­nak módjáról, és az osztalékok szint­jéről a közgyűlés dönt. Az osztalékok szintje elsősorban a társadalom nye­reségétől függ, de megszabásakor te­kintetbe kell venni a pénzpiacon a tő­kehozamot, elsősorban a kamatokat. A részvénytársaságok megadóztatása A részvénytársaság nyereségének egy részét a 156/1989 Tt. sz. törvény alapján befizeti az állami költségve­tésbe. Ez a bérekre is vonatkozik (jelenleg a folyó évben kifizetésre ke­rülő béreszközvolumen 50 százaléka az alaptétel. A nyereségelvonás a hozzászámítható és a levonható tételek által módosított nyereség 55 százaléka. A részvénytársaság alá van vetve a bér- és az árszabályozási elvonásoknak is. A részvénytársaságok továbbá for­galmi adót fizetnek a 73/1952 Tt. sz., a későbbi előírások által módosított, forgalmi adóról szóló törvény szerint. A jövedelemadóról szóló 157/1989 Tt. sz., a 180/1990 Tt. sz. törvény által módosított rendelet értelmében köte­lesek levonásokat eszközölni a külföl­di jogi személyeknek folyósított oszta­lékokból. A részvénytársaság nem eszközöl levonásokat más részvénytulajdono­sok osztalékából. A részvénytulajdo­nosok az osztalékot belefoglalják jö­vedelmükbe, s azt a szervezetek ese­tében a jövedelemadóról szóló tör­vény, természetes személyek eseté­ben pedig a lakossági jövedelmi adó­ról szóló törvény szerint adóztatják meg. Végül néhány megjegyzés az ál­lami vállalatok átalakulásáról rész­vénytársaságokká. Az állami vállalatok részvénytársa­ságokká történő átalakulása során az egyik legnagyobb probléma az állami vállalat törzsvagyonának átalakulása a részvénytársaság alaptőkéjévé. Legalábbis az első szakaszban leg­egyszerűbb a megoldás, ha az új részvénytársaság alaptőkéje lényegé­ben megfelel a megszűnő állami válla­lat törzsvagyonának. Az állami válla­latról szóló törvény értelmében a törzsvagyont az állóalapok alapjá­ban megmaradt összeg, illetve a for­galmi alapban és az értékpapíralap­ban megmaradt beruházási eszközök képezik. Ez szükségmegoldás, mivel az említeti alapok teljes mértékben nem fedezik azt a vagyonrészt, amely a részvénytársaság megalapításához szükséges, s ezen túlmenően ezeket az alapokat aláértékelték az általuk fedezett vagyonrészek alábecsülése következtében. Ez elsősorban az álló­eszközök, a beruházások alapjára és a forgalmi alapra vonatkozik. Az első nem foglalja magába a vállalat által kezelt telkek árát, s az állóeszközök megállapított értéke sem felel meg a jelenlegi áraknak. A forgalmi alap csak részben fedezi az állami vállalat készleteit, s nem fedezi az olyan for­góeszközöket, amelyek problematikus tételeket is magukba foglalnak, pl. be­hajthatatlan követeléseket Napjainkban, amikor - tekintettel az árszintváltozásokra - problematikus a vagyonrészek újraértékelése, lénye­gében reális a törzsvagyon leegysze­­rüsitett pontosítása. Elsősorban ki kell egészíteni a telekárakat (az SZK Pénzügyminisztériumának 205/1988 Tt. sz. hirdetménye, a 289/1990 Tt. sz. hirdetmény értelmezésében), le kell írni a behajthatatlan követeléseket, legalább részben ki kell egyenlíteni a tartósan változó készletek hitelét és valóssá kell tenni a készletszintet. A részvénytársaságok létrejötte után célszerű lesz átfogó módszerek alkalmazásával felértékelni az egész társaság vagyonát, esetleg a vagyon növekedését aktíváiban „goodwill“­­nek (eszményi vállalatértéknek) kell feltüntetni, s ezt az emelkedést tükröz­ni az alaptőkében is. A konkrét megol­dás a készülő transzformációs tör­vénytől függ. Végül úgy összegezhetnénk, hogy a részvénytársaságok pénzgazdálko­dása jelentősen eltér az eddigi állami vállalatok pénzgazdálkodásától. A részvénytársaságok pénzgazdálko­dásában nagymértékben érvényesül­nek a társaság szerveinek döntései és a jövőbeni pénzpiac hatása. PAVOL VAŐEK mérnök, kandidátus A hetvenes évek energiaválsága a traktormotorok esetében is alternatív üzemanyagforrások keresé­sére ösztönzött. A dízelmotorok üze­meltetésére különböző olajféléket (napraforgó, szója, repce) próbáltak ki. A legígéretesebb eredményeket a repcével és a napraforgóval érték el: a repcéből 28-30 százalék, a napra­forgóból 35-37 százalék olaj nyer­hető. Az alternativ biodízel-üzemanyag­­gal nagyon jó tapasztalataik vannak az osztrák földműveseknek. Biodízel­olaj gyártására több berendezésük üzemel, például Silbergben, Asperho­­fenben, Aschauban, Absdorfban és Güssingben. Néhány szlovákiai me­zőgazdasági szakembernek lehetősé­ge adódott megtekinteni ezeket a be­rendezéseket. A legkorszerűbb tech­nológiai folyamatról van szó, az eljá­rás során - a magvak kisajtolásától Új alternatív üzemanyag a biodízelolaj kivonásáig - mindent számítógép vezérel. Ausztriában az új üzemanyagot több mint 500 különböző típusú és teljesítményű traktormotorban próbál­ták ki. Az osztrák szakemberek ta­pasztalatai szerint az alternatív üzem­anyaggal hajtott traktorok teljesítmé­nye 4-5 százalékkal kisebb. A kipufo­gó gázok 50 százalékkal kevesebb káros anyagot tartalmaznak, a kén­dioxid mennyisége pedig szinte ele­nyésző. A karcinogének kibocsátása 30-40 százalékkal csökken, ugyanez érvényes a szén-monoxidra és a szén-dioxidra. Ha a hőmérséklet -8 C-fok alá süllyed, a biodizelolajhoz kb. 10 százalék benzint szükséges adni. Az Agricultural research c. folyóirat 1989/5. számában közzétett adatok szerint gondot jelent, hogy a biodí­zelolaj viszkozitása tizenötször na­gyobb, mint a dízelolajé. Ennek követ­keztében a motor égésterében nehe­zebben megy végbe a porlasztás, és tökéletlen az égés. A forgattyúműház-1991. március 6. ban fokozatosan felgyülemlő biodize­­lolaj megváltoztatja a motorolaj visz­kozitását. Tavaly a Brünni Traktorgyártási Ku­tatóintézetben, a Túrócszentmártoni Nehézgépipari Művekben és a Lipo­­veci Földműves-szövetkezetben vé­geztek kísérleteket a dízelmotorok biodizeolajjal történő meghajtására. Brünnben Zetor UR I, Túrócszentmár­­tonban Zetor UR I és UR IV, Lipovec­­ben Zetor UR I, UR II és UR IV típusú motorokat teszteltek. Az előzetes eredmények igazolják azt a feltevést, hogy a biodízel-üzem­­anyag felhasználható a mi traktorjaink meghajtására is, bár még felmerül néhány hiányosság. Az új üzemanyag alkalmazásakor a motor teljesítménye 5 százalékkal csökken. A tömegben kifejezett üzemanyag-fogyasztás a Z8701. 12 típusú motor esetében 10,5 százalékkal, a Z8602 típusú esetében pedig 14 százalékkal volt magasabb, mint az MN 4 számú díze­lolaj fogyasztása. A füstkibocsátás a dízelolajjal összehasonlítva 58 szá­zalékkal csökkent. Igaz, 0 C-fok alatti hőmérsékleten gondok merülhetnek fel a motor beindításakor. Ezért a már említett kutatóintézet dolgozói szerint ajánlatos a biodízel-üzemanyagot dí­zelolajjal hígítani. A kísérletek során megmutatkozott, hogy az új üzem­anyag a lakkot és a főleg öregebb gumialkatrészeket marja. A lipoveci szövetkezetben a trakto­rok tarlóhántást, közép- és mélyszán­tást (istállótrágya beszántásával) vé­geztek. A biodizelolaj használata kö­vetkeztében a traktorokon nem észlel­tek semmiféle meghibásodást sem. Osztrák szomszédaink kielégítő ta­pasztalatai és a biodízelolajjal nálunk végzett tesztek előzetes eredményei alapján foglalkozunk azzal a gondolat­tal, hogy ennek az alternatív üzem­anyagnak az előállítására berendezé­seket építsünk. JÁN JURlCEK Az éticsiga-tenyésztésbe fektetett minden koronája többszörösen megtérül, ha az foM ú-JkSm olasz társaság eredményes tenyésztési rendszerét alkalmazza. A rendszergazda, a Felsőszemerédi Földműves-szö­vetkezet mindennel ellátja, ami egy tenyészkert létreho­zásához és fenntartásához szükséges. A szövetkezet előnyös feltételek mellett vásárolja fel az éticsigát. Ha Helix Pomatia fajtájú éticsigát kíván tenyészteni, hoz­zánk bizalommal fordulhat. Címünk: Május 1. Földműves-szövetkezet, Felsószemeréd Telefon: 0812/921 15-17 Pozsonyi kirendeltségünkön - Mliekárenská u. 10 - is érdeklődhet. Telefon: 213 000, 212 521, 212 920. Vállalkozás kockázat nélkül, vállalkozás az EURO-HELIX-szel! Tenyészkertünket megtekintheti a szövetkezetben. JRD 1. mája, Horné Semerovce FÚP-9 Biodízelolaj - meghajtású Zetorok? iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiy

Next

/
Oldalképek
Tartalom