Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-28 / 34. szám
Gondok az állategészségügy körül 4 f ÚJSÁG Drága lehet az olcsó megoldás! A háztáji állattartás terén tapasztalható fejlődési folyamat ellentmond a logikának. Nem elég, hogy felbomlanak a szövetkezetek, de kérdésessé válik a magángazdálkodók jövője is. Egyrészt várat még magára az érdekeiket képviselő szervezetek megalakulása, másrészt a már meglévők is puszta létükért küzdenek. Az Állattenyésztők Szlovákiai Szövetsége még működőképes, de lassan kiszorulnak belőle a haszonállatokat tartók és tenyésztők, s nem találnak megfelelő támaszra a nagyban gazdálkodók sem. Az érdekképviseleten kívül hiányzik a megfelelő felvásárló és értékesítő vállalat is. A Branko nem képes minden esetben lépést tartani a piaci követelményekkel. Egyre több a magánvállalkozó, akik már több-kevesebb sikerrel konkurálnak az eddig monopolhelyzetben levő felvásárló és forgalmazó vállalattal. Ez év januárjától már drágább az állategészségügyi szolgálat is. A pillanatnyi gazdasági pangás ellenére sem lehetséges azonban, hogy az állattenyésztők teljesen lemondjanak az állatorvosi ellátásról. Elfogadhatatlan a szakszerűtlen beavatkozások térhódítása, a kuruzslás szintjén történő gyógykezelés. A modern gyógyászat vívmányait - megfelelő orvosi felügyelet nélkül - nem alkalmazhatja laikus. A fogyasztók egészsége a tét Hasonló gond ez, mint a kertészet körében a növények nitráttartalma: az állatok szervezetébe és különböző produktumaiba (tej, tojás) a helytelen kezelés következtében olyan anyagok kerülhetnek, amelyek által emberi fogyasztásra alkalmatlanná válhatnak. Ráadásul a megfontolatlan, a helytelen gyógykezelések esetleg meg is hiúsíthatják a későbbi, valóban szakszerű, alapos állatorvosi beavatkozást, hiszen az elhallgatott előzetes „kezelések" az állat pusztulását is okozhatják. Ennek egyszerű a magyarázata: a gyógyszerek - amelyek alkalmazásáról az orvos nem tud - az állatok szervezetében maradandó szervi elváltozást, funkciózavart okozhatnak, amely elhulláshoz vezethet. Az antibiotikumok, a szulfonamidok, a fájdalomcsillapítók szermaradványai - hogy csak a legfontosabbakat említsük - önmagukban is korlátozzák a kezelt állatok húsának, zsigereinek, produktumainak felhasználását. Ezeket szigorú szabályok szerint ellenőrzik, hiszen nemcsak az állatok, a fogyasztók egészsége is kockán forog. Előzzük meg a betegségeket! Az, hogy az ÁSZSZ-nak és az Országos Állategészségügyi Igazgatóságnak egyelőre nem sikerült olyan megegyezésre jutnia, hogy átalányt fizessenek tagjaik számára (akárcsak ezelőtt), újabb bonyodalmak forrása lehet. A magánpraxis felé hajló állategészségügyi szolgálat számára egyre nehezebb átfogó intézkedésekkel megoldani ezt a gondot. Az állattartók számára viszont ez nem lehet ok arra, hogy anyagi megfontolásból egyszerűen lemondjanak minden, eddigi „ingyenes“ beavatkozásról. Leginkább a betegségeket megelőző oltások, vakcínázások semmibevétele okozhat országos gondot. Igaz ugyan, hogy a direktív intézkedések sokunkban váltottak ki ellenérzéseket, de az állategészségügy esetében egy hasznuk volt: sikerült számos, jelentős gazdasági kárt okozó betegséget leküzdeni. Emlékezzünk csak a szarvasmarha TBC-re, a sertésorbáncra, a veszettségre, a sertéspestisre... Csupán a meggondolatlanság és a felelőtlenség lehet az oka, hogy egyre kevesebben igénylik az állategészségügyi szolgálat munkáját. A komoly tenyésztő tudja, elfogadhatatlan hozzáállás az ilyen. Áz más kérdés, hogy kevés az igazán jó állatorvos, aki az új viszonyok közt is megállja majd a helyét. A konkurenciaharc, a minőségi elvárások azonban ebbe minden bizonnyal beleszólnak. A jó szakembert meg kell fizetni, még akkor is ha a munkája pénzben nehezen kifejezhető. Sokan hagyták ott a „kaptafát" közülük csak azért, mert elviselhetetlen volt számukra a szellemi kizsákmányolás és a politikai zsarolás. Minősítsen a munka! Ehhez azonban nélkülözhetetlen az állattenyésztő és az állatorvos szoros Illusztrációs felvétel együttműködése, valamint a kölcsönös bizalom. Nem megoldás, ha figyelmen kívül hagyjuk a nehézségeket. A vállalkozók vegyék számításba az ilyen szolgáltatásokat is, hiszen a rájuk fordított pénzösszeget az adóalapjukból költségként leírhatják. Készülőben az új állatvédelmi törvény, amely részletesen tárgyalja majd a háziállatok tartásának és a rajtuk történő beavatkozások humánus feltételeit, esetleg annak kizáró okait. A törvények nem ismerése még ebben az esetben sem mentesít senkit majd a felelősség alól. SZTRUHÁR GYŐZŐ A mezőgazdasági szövetkezetek új szabályzatáról 1991. március 28. Ősidők óta vitákra ad okot, hogy kié legyen a termőföld. A föld miatt az emberek nagyon sok harcot vívtak meg egymással. Nézzük, hogy is állunk a földtulajdonnal manapság. A földügyi és a telekkönyvi hivatalok számára még ma is a Mária Terézia és II. József uralkodása idejéből származó felmérések szolgálnak alapul. A, múlt század nyolcvanas éveiben változtak a telekkönyvek, mert tagosítást hajtottak végre, ugyanis a családokon belül nagyon felaprózódtak a földek. Az új mérések során a föld minőségét is figyelembe vették, hogy ne károsodjon a tulajdonos. A minőség mutatója az úgynevezett aranykorona volt. Tudnunk kell, hogy a geodézia és a telekkönyvi hivatal két külön létesítmény. A geodézia nyilvántartást vezet arról, hogy hol mekkora terület van, és jelenleg ki használja. A telekkönyvi hivatal pedig azt tartja nyilván, hogy az telekkönyvezett földet senki sem tudja közvetlen használatba venni. Éppen ezért nagyon helytelen, hogy itt-ott előkészületlenül földeket mérnek, ami a későbbiekben nagy vitákhoz, veszekedésekhez vezethet. Először törvényt kell hozni, hogy a felsorolt tulajdonosokat - az örökösödést is figyelembe véve - milyen formában ismerjük el. Azonkívül fontos a visszaadható terület nagyságának törvény által megszabott felső határa. A tulajdonosoktól meg kell tudni, hogy mit terveznek földjükkel: az összesét visszaigénylik-e vagy csak egy részét, saját maguk kívánják megművelni, vagy esetleg bérbeadják. A meghozott törvények után a megállapított tulajdonosok részére ki kell jelölni, illetve meg kell határozni tagosított földjüket (pl. volt 25 ha földje 16 - parcellaszám alatt, ebből lesz egy, esetleg 2-3, a bonitáció következtében). Amint látjuk ez nagyon hosszaGondolatok a földtörvényről Borjúból tehén csak három év múlva lesz... adott terület milyen szám alatt kinek a nevére van telekkönyvezve. Ki tehát a tulajdonos? Milyen tulajdonformák voltak a múltban s vannak még ma is? Először is volt a hűbéri vagy grófi birtok, amelyet ősünk egykor az uralkodótól kapott, vagy egy másik tulajdonostól elvett. Voltak nagybirtokok, melyeket a tulajdonosok vagy az eladósodott hűbérúrtól, vagy kisebb tulajdonosoktól vásároltak össze. Továbbá voltak egyházi és papi birtokok. A kettő nem ugyanaz, mert az egyházi birtok az egyház, a templom s egyéb egyházi létesítmények fenntartására szolgált, a papi birtok haszna pedig a papot illette. Ezenkívül voltak még nagygazdaföldek - 20 ha-nál nagyobbak -, kisgazdaföldek és községi földek, amelyek a települések tulajdonában voltak. A tagosítás után voltak megosztatlan földek, amelyeket a családtagok maguk között felosztottak ugyan, de ez nincs telekkönyvezve. Vannak továbbá olyan földek, amelyek tulajdonosának családja az utóbbi 40 évben kihalt; úgynevezett telepes- vagy kolonistaföldek, amelyeknek ezelőtt is volt tulajdonosuk. Vannak még úgynevezett alapítványi földek is, amelyeket a volt tulajdonos valamilyen intézményre hagyott. Továbbá sokan vannak, akiknek több falu határában szétszórtan vannak földjeik. Először törvényt, utána földosztást A fentiekben felsorolt tulajdonosok földjei 80-95 százalékban a mai földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok használatában vannak. Ha tehát el akarjuk kezdeni a földek viszszaadását, vagyis az úgynevezett privatizációt, akkor előbb valamilyen formát kell keresnünk, mert a neve alatt dalmas eljárást igényel (legalább három évet), de az alaposan végrehajtott privatizáció a későbbiekben nagyon sok kellemetlenségtől megóv. Vállalkozhatunk, de... Ha visszakapjuk jogos tulajdonunkat, vállalkozhatunk. Most nézzük, milyen problémákkal találkozik a vállalkozó. Először is hol gazdálkodhat? Mindenekelőtt egy farmra van szüksége. Ha a faluban vagy lakott területen kezd vállalkozni, rögtön szembe találja magát a higiénikusokkal, mivel a mai udvarok már nagyon leszűkültek. Településen kívüli területen gazdaságot (farmot) létesíteni óriási befektetést igényel. Ha van is pénze a vállalkozónak, nincsenek megfelelő gépei, istállói. A privatizáció ma mindenkit érint. Ennek ellenére mégis tervszerűen, semmit sem elsietve kellene végrehajtani. A privatizáció kezdetén is termeléscsökkenés várható. Ha a mostani helyzetet nézzük, a nagyüzemi gazdaságokba fektetett érték mintegy 500 milliárd korona. Ha a meglévő nagyüzemeket netán felosztanánk vagyonuknak csupán egyharmada lenne hasznosítható. Esetleg úgy járnánk, hogy az egyik még, a másik meg már nem termel. Én három évre biztos talajt adnék a szövetkezeti vezetők lába alá, hogy rendet teremthessenek. Ezalatt az idő alatt próbálják meg a termelést csoportokra, egyénekre lebontani. Ez azért nagyon fontos, nehogy a közös vagyon idő előtt szétfollyon. Három év szükséges ahhoz, hogy a földtulajdonviszonyok elrendeződjenek. Válaszút előtt állunk. Ez az út sokfelé vezethet, s az emberekben sok gondolatot felvet. Azonban a mezőgazdaságban nem lehet hazardírozni, a borjúból tehén csak három év múlva lesz... GÁSPÁR IMRE Lassan leiár a határidő Könyvespolcra A mezőgazdasági szövetkezetesítésről szóló 162/1990 Tt. sz. törvény elfogadása óta tíz hónap telt el. E törvény az 57. §-ának 3. bekezdése fontos feladatot ró a mezőgazdasági szövetkezetekre, mégpedig azt, hogy legkésőbb 1991. március 31-ig dolgozzák ki saját alapszabályaikat. Március végéig már nem sok idő van hátra, ezért felvetődik a kérdés, hogy a szövetkezetek legtöbbje miért késik az említett feladat megoldásával? Tudvalevő, hogy sok esetben már elkészítették a belső alapszabályokat vagy tervezetüket, s a legtöbb már csak a regisztrációra vár. Viszont a mezőgazdasági szövetkezetekben általában még nem világos, hogy milyen módon kell kiszámítani a tagsági rész nagyságát, meghatározni alapját vagy más tulajdonrészt az említett törvény 4. §-a 1. bekezdésének e) pontja szerint. Most lehetőség nyílik arra, hogy megnyilvánuljon a tagoknak a szövetkezeti tulajdonhoz, illetve vagyoni alaphoz való viszonya - tagsági részek formájában. Ez is egy módja annak, hogy kifejezésre jusson: a mezőgazdasági szövetkezetek tagjai akarják-e mindezt saját belüzemi szabályzatukban. fgy valójában maguk a szövetkezeti tagok fejeznék ki akaratukat és elképzeléseiket a szövetkezet jövőbeni lehetséges formájáról. Megalakulhatnak a tagsági részek tulajdonosainak szövetkezetei - a földtulajdon, a vagyonrészek és a ledolgozott évek alapján. Néhány mezőgazdász szerint a szövetkezeti alapszabályok kidolgozásával várni kellene a földdel kapcsolatos tulajdonviszonyok rendezéséről szóló törvény elfogadásáig. Ez a nézet helytelen, hiszen jogállamban élünk, s az érvényes törvényeket és jogi előírásokat be kell tartanunk. Az adott esetben a mezőgazdasági szövetkezetesítésről szóló törvény szerint az 1991. március 31-ei határidőt is. Ugyanis a törvény adta határidőig kidolgozott belső szövetkezeti alapszabályok az új „földtörvény" elfogadása után kiindulópontként szolgálhatnak majd egy esetleges újabb belüzemi szabályzat kidolgozásához. CSALA SÁNDOR A budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó 1990-ben jelentette meg á Kertbarát sorozatban Helmut von Bockelmann: A talaj él - Biológiai szemléletű talajművelés című könyvét. A vékony könyvecske tartalmazza a talajtan alapfogalmait, ezeknek magyarázatát, a talaj keletkezésének leírását, ami önmagában is érdekes olvasmány. A java csak ezután jön: útmutatóul szolgál mindenkinek, aki kertje talaját helyesen akarja művelni, annak termőerejét megtartani és fokozni kívánja, biztosítani szeretné az egészséges talajéletet, s ebből következően a termesztett növények jó egészségi állapotát és minőségét is. A könyvecske ára 62 korona. Dr. Bálint György, az MTV Ablak című műsorából jól ismert szerző könyve a Magaságya's, a Kertészpraktikák sorozatban szintén a budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában jelent meg, 1990-ben. Érthető, világos, szabatos stílusa mindenki számára jó kézikönyvet ígér. A domboságyás nem új fogalom, a magaságyás ennek javított - idősebb vagy fiatalabb, hátfájós, kisebb kertekben dolgozó és pihenő kertészeknek ajánlott - változata. A szerző a magaságyás építésén, műszaki megoldásán kívül szakszerű leírást ad a termesztésre ajánlott növényfajokról A könyv ára 41 korona. Szarnák Eszter
