Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-28 / 34. szám
Csütörtök, 1991. március 28. # I. évfolyam # 34. szám # Ára 2,30 korona Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98, 210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR-Szerkesztőség: 81911 Bratislava, MartanoviÖova 25., 12. emelet. Telefax: 210-39-92, 210-36-00. Fényszedéssel készül a Danubiaprint i. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á.v., 851 80 Bratislava, Martanoviüova 21. Felelős a GAZDÁ Kiadó igazgatója:MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őizűnk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Gazdasági és érdekvédelmi napilap Szövetkezetek, vállalatok, üzemek, magánvállalkozók, viszonteladók, álláskeresők FIGYELEM! Hazai partnerkereső, üzleti és állásajánlatok (itthonról és külföldről egyaránt). Ausztriai gépkocsik és motorkerékpárok adásvételének közvetítése, valamint kedvezményes vásárlási akciókról szóló hirdetések. HOL? A GAZDA Kft. kiadásában megjelenő Szabad Földműves ÚJSÁG- ban. MIKOR? MÁR A HOLNAPI SZÁMBAN! A kódolt hirdetésekkel kapcsolatos információk (cím, árak, szállítási feltételek, kereseti lehetőségek és egyéb) személyesen, levélben, faxon — az illeték befizetése után — a következő címen: Szabad Földműves ÚJSÁG 819 11 Bratislava, Martanovicova 25/12 Telefon: 210-39-98; 210-39-94 Fax: 210-39-92; 210-36-00; 210-36-01. Az információk árjegyzéke: Egyszerű információ (cím): 150,- korona Bővebb információ: 350,- korona Közvetítés Üzletkötéssel: költségtérítés plusz 40 százalék Mindez rendszeresen, már holnaptól a Szabad Földműves ÚJSÁG-ban V_________________________________________________________________J A gazdasági helyzetről “Átestünk a ló túlsó oldalára” A Csehszlovák Állami Bank elnöke, Josef Toäovsky szerint a vállalatok fizetésképtelenségének fő okai az áruértékesítésben felvetődött problémák. A tavalyi évvel összehasonlítva a belföldi igény a háromnegyedére csökkent. Gazdaságunk mai helyzetének ziláltságához rendkívüli mértékben hozzájárultak a Szovjetunióval való kereskedelem veszteségei is, amelyek mértéke az idei évben mintegy 100 milliárd koronát tesz ki. Az árliberalizációt követően szükséges, hogy az árak megállapodjanak, és nem engedhetjük meg azok további emelkedését — jelentette ki Josef ToSovsky. Ezt a gazdaságban forgalomban lévő pénzmennyiség csökkentésével lehetne elérni, de ez a termelés helyenkénti leállítását is magával vonná, és egykét vállalatnak a csőddel is szembe kellene majd néznie. A bankelnök szerint a piacgazdaságra való áttérésben a legnagyobb hibát az állam szerepének lebecsülésében követtük el, a nagy igyekezetben átestünk a ló másik oldalára. A nagy privatizáció késedelmével a (Folytatás a 2. oldalon) HOLNAP: Hasznos ötletekkel, tanácsokkal és információkkal ismét GAZDA szerviz J ( : ^ Drága lehet az olcsó megoldás! Az érdekképviseleten kívül hiányzik a megfelelő felvásárló és értékesítő vállalat is. A Branko nem képes minden esetben lépést tartani a piaci követelményekkel. 4. oldal V__________________________) \ Burgonyát koronáért ...ott csökkennek leginkább, ahol más, gazdaságosabb növények is megteremnek. 5. oldal l _______J Rendszeres felmérés az árak és a bérek alakulásáról Fizetésképtelen termelők A tüzelőanyagok és a villanyenergia árának liberalizálásával foglalkozott tegnapi ülésén a Szlovák Köztársaság kormányának gazdasági bizottsága. A testület tagjai egyetértettek azzal, hogy a gazdaságos üzemeltetés érdekében szükséges volt emelni az árakat. Az energiahordozók fogyasztói árát ezáltal a világpiaci árakhoz “igazították”. Az ülésen szóba került az épülőfélben lévő erőművek — a mohi atomerőmű és a bősi vízerőmű — sorsa. Az állam egyelőre nem tud akkora támogatást nyújtani, hogy a dotáció elegendő legyen az építkezések befejezéséhez. Nincs más megoldás, a nagyfogyasztók esetében emelni kell az energiahordozók árát. Az áremelés ez esetben nem vonatkozik a kisfogyasztókra, tehát a lakosságra sem. A bizottság tagjai arról is döntöttek, hogy ezentúl a statisztikai hivatal havonta végez felmérést az ország gazdasági és szociális helyzetéről, az árak és a bérek változásáról, az életszínvonal alakulásáról. A szlovák kormány gazdasági bizottsága úgy határozott, nagyobb mértékű állami dotációban kell részesíteni az egészségügyi hálózatot. Az állami költségvetésekből rövid időn belül 2 milliárd koronát kell felszabadítani a beruházási költségek fedezésére, és ugyanennyit a műszaki felszerelések biztosítására. Egyelőre kérdéses, honnan teremtik elő az összeget, mert jelenleg az államkasszából nem futja ezekre a kiadásokra. A gazdasági helyzet legfájdalmasabb pontja a vállalatok és szövetkezetek fizetésképtelensége. Országos felmérést kell végezni arról, hogy az egyes vállalatok egyáltalán tehetneke arról, hogy a csőd szélére jutottak. Mert sok esetben az árliberalizáció is rontott a termelők helyzetén, hiszen az áremelések sok esetben a raktárkészletek feltöltődését eredményezték. A felmérés ütemének felgyorsítása érdekében minden iparágban bizottságokat hoznak létre. Az SZK kormányának gazdasági bizottsága a reformok mielőbbi bevezetését sürgeti, mert a reformfolyamat késése a piaci lehetőségek elvesztését eredményezheti. (-nő) A régi RENDSZER eldobta Az új visszahozta A kollektív bűnösség elvéből kiinduló kassai kormányprogram nemzeti oktatásra vonatkozó fejezete értelmében 1945 után Szlovákiában gyakorlatilag megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Magyar tanítási nyelvű iskolák csak az 1950/51-es tanévben tárták ki kapuikat több mint 30 ezer tanuló előtt. Alkalmazkodni nem tudó Tízekilenc évesen ekkor lépett a pedagógusi pályára Ujváry László Oroszkán. Ezt követően tíz évig Garamszentgyörgyön tanított, majd Marcelházán volt igazgatóhelyettes. Innen Csatára került igazgatónak. Tíz év után, 1970-ben el kellett hagynia az alapiskolát, állítólagos “túlzott magyarsága” miatt. A volt igazgatót még három évig megtűrték a zselizi tanügynél — aztán elbocsátották. Hosszú időre, másfél évtizedre száműzötté vált. Volt sofőr, benzinkutas. A régi rendszer eldobta, az új visszahozta. Egy éve a lévai magyar tannyelvű alapiskola igazgatója. — Mindig is szerettem tanítani. Sokat gondolkodtam, hogy visszatérjek-e vagy sem. A Csemadok 1989. decemberi ülésén — mint országos elnökségi tagot — rehabilitáltak. Akkor döntöttem el, hogy annyi évi hányódás után újból megpróbálom a tanítást. Aztán indultam az igazgatóválasztáson, és megnyertem. Ez nagyon jó érzés volt... • Negyven év távlatából nézve — amióta a lévai magyar tanítási nyelvű iskola megalakult —, milyen változásokat tapasztalt? — Eleinte összevont osztályokban folyt a tanítás. Aztán évről évre javult a helyzet, olyannyira, hogy három párhuzamos osztályt kellett nyitni. Az 1966/67-es tanévben az iskolának több mint 600 tanulója volt. Azóta a felére csökkent a létszám, jelenleg 297. Ebben a tanévben is nagy az ingadozás az évfolyamok között. A 13 osztályból az alsó tagozaton — az első kivétplével — évfolyamonként egy osztályunk van, a felső tagozaton pedig párhuzamos osztályokban folyik az oktatás. Jövőre is annyi elsősünk lesz, hogy két osztályt nyithatunk. Pedig becslésem szerint a magyar gyermekek 40 százaléka még mindig szlovák iskolába jár. • A végzős tanulók miként állják meg helyüket az életben? — Tánulóink fele középiskolában folytatja tanulmányait. Jó eredményeket érnek el, nem hoznak ránk szégyent. Végzőseink között sok a mérnök, orvos, tanár. Többek között Grendel Lajos, szlovákiai magyar író is itt tanult. Egyébként az iskola fennállásának kerek évfordulója alkalmából emlékfüzetet szeretnénk megjelentetni. • A jubileum kapcsán az iskola életéből, történetéből mit érdemes megemlíteni? — Tálán elsősorban azt, hogy anyagilag mindig is mostohán bántak velünk. A négy évtized alatt négyszer költöz(Folytatás a 2. oldalon) E jegyzet megírása Jergus Ferko Jazykovj iákon — spomienka na budúcnost (Práca, 1991. január 29-i szám) című cikke ösztönzött, melyből kiérződik az elfogadott nyelvtörvénnyel szembeni elégedetlenség, ami nem meglepő, hisz gyakran hangoztatják bizonyos körök, hogy az SZNT 1990. október 25-i ülését meg kell ismételni — olyan nyelvtörvényt kell elfogadtatni, amely a többségi nemzet érdekeit képviseli még a zömmel magyarlakta vidékeken is. De nem a nyelvtörvény körüli vita az, ami megragadta a figyelmet, hanem a szerző által üdvözölt nézet, mely szerinte tanulságos lehetne a mi kisebbségi iskoláink számára is — miszerint az “alkalmazkodni tudó kisebbségeknek” az Egyesült Államokban angol tanítási nyelvű iskoláik vannak, ahol tökéletesen elsajátítják az angol nyelvet, ennek köszönhetően tudnak érvényesülni, ugyanakkor meg-V__________________________ kisebbség? őrzik nemzeti tudatukat (csak tudnám, mi élteti bennük, ha nem az anyanyelvű iskola?), és fordítva — az ún. “alkalmazkodni nem tudó kisebbségek” saját magukat ítélik alacsonyabbrendű munka végzésére. Csak nem azért találja a cikk írója a nemzetiségi iskolákra nézve tanulságosnak az amerikai gyakorlatot, mert úgy gondolja, hogy nálunk a nemzetiségi iskolában a gyerek nem tanul meg semmit, nemcsak a többségi nemzet nyelvét? Pedig mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Sok magyar alap- és középiskolát végzett diák “vitte valamire”, mert az alapismereteket megkapta az alap- és középiskolában — a többségi nemzet nyelvét meg meg kellett tanulnia, lm el akarta végezni a főiskolát. Nyilvánvaló tehát, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni a szlovák tanítási nyelvű iskola és az érvényesülés közé. Sokak számára ez nem kézenfekvő dolog, és ez azért nagy hiba, mert a sokak között sok magyar szülő is ott van, akik annak reményében, hogy a gyerekük könnyebben érvényesül majd, szlovák iskolába járatják csemetéiket, de közben nem tudatosítják, mennyire megrövidítik őket. Elsősorban azért, mert mindenki az anyanyelvén sajátíthatja el legkönnyebben az ismereteket, nem beszélve arról, hogy megfosztják őket a nemzeti hovatartozás érzésétől. Befejezésül csak annyit: a cikk írója, szerintem az amerikai és a hazai viszonyok bővebb ismerete hiányában üdvözölheti csak a fentebb leírt nézetet. Az lenne jó, ha fel tudnánk nőni oda, hogy az ilyen támadó hangvételű cikkek nem tudnának lehangolni és sérteni bennünket, hanem igazunk tudatában felülkerekednénk rajtuk. CSERI EDIT ___ J
