Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-27 / 33. szám

í í X / 1991. március 27. IC ÚJSÁG A Üzemanyag — féláron Környezetkímélő traktorok Nemrég Ausztriában jártam, és őszintén szólva meglepett, hogy ahol csak szóba került a termelési szerke­zet, a farmerek a legszívesebben ter­mesztett növényféleségek közül az olajnövényeket említették első helyen. Ugyan miért fogadták kegyeikbe ennyire ezt a növényt az osztrák föld­művesek? Kérdésemre Franz Pram­­mer St. Hristophen-i farmer kérdéssel válaszolt: - Hát nem tudja, hogy mi napraforgóolajjal „itatjuk“ traktora­inkat? Nincs gond az értékesítéssel Aztán elmagyarázta, hogy társaival együtt több okból kifolyólag is előny­ben részesíti a vetésforgó összeállítá­sakor az olajnövényeket. Igen, alapál­lásukat az is befolyásolja, hogy ezek a növények jó előveteményei a far­mergazdaságokban kivétel nélkül nagy területen termelt gabonafélék­nek. Van azonban ennél nyomosabb okuk is az olajnövények iránti érdeklő­désre. Nevezetesen az, hogy értéke­sítésükkel akkor sincs gondjuk, ha történetesen másfélszer-kétszer annyi terem belőlük, mint amennyire a több­éves átlag alapján számítottak. Ez pedig nagy szó, hisz az általában bóséggondokkal küszködő országban még a kalászosokból is csak a szerző­dés szerinti mennyiséget veszik át a termelőktől garantált áron. Josef Heigl egelseei farmertől ké­sőbb azt is megtudtam, miért nincs gondjuk az itteni termelőknek az olaj­növények értékesítésével, összefog­ták, szövetkezetét alakítottak, és kö­zös erőből olajütót építettek. Itt a rep­ce és a napraforgó egy részéből étola­jat, a többiből éterizált üzemanyagot készítenek. Biogázolaj repcéből és napraforgóból Amikor megérkeztünk Asperhofen­­be, első pillantásra nem nagyon hittem el, hogy a távolról családi háznak tűnő épületben valóban Európa egyik leg­korszerűbb olajütője üzemel. A tehno­­lógiai berendezés és vendéglátóim szavai azonban meggyőztek arról, hogy ez valóban így van. Az 50 száza­lékos állami hozzájárulással épült, számítógépes vezérlésű kisüzemben mini mái is élőmunka- ráfordítással évente 300 farmergazdaságtól vásá­rolják fel a repcét és a napraforgót, s a termésből elsősorban biogázolajat készítenek. No meg fűtő- és étolajat, de ezeket tulajdonképpen mellékter­méknek tekintik. Vendéglátóim elmagyarázták, hogy a feldolgozóüzem termelési szerkeze­tét saját igényeikhez, nem pedig a pi­ac elvárásaihoz igazították. Abból in­dultak ki, hogy számukra a biogázolaj csaknem 50 százalékkal olcsóbb, mint a hagyományos gázolaj, és ez a me­zőgazdaságra nehezedő terhek ellen­­súlyozásában igen komoly szerepet játszik. A repce esetében ugyanis 30, a napraforgóéban pedig 36 százalék hajtóanyagként hasznosítható olajat tudnak kisajtolni a termésből, ráadásul az így előállított, éterizált hajtóanyag­ból erőgépeik egy decivel sem fo­gyasztanak többet, mint a gázolajból, a hagyományos gázolaj, és ez a me­zőgazdaságra nehezedő terhek ellen­­súlyozásában igen komoly szerepet játszik. A repce esetében ugyanis 30, a napraforgóéban pedig 36 százalék hajtóanyagként hasznosítható olajat tudnak kisajtolni a termésből, ráadásul az így előállított, éterizált hajtóanyag­ból erőgépeik egy decivel sem fo­gyasztanak többet, mint a gázolajból. Egyértelmű előnyök Waltraud Schmid, az Alsó-ausztriai Mezőgazdasági Kamara munkatársa elmondta, hogy az asperhofeni olajü­tőt a körzet háromszáz farmerének összefogásával építették. A termést az utolsó grammig átveszik mindenki­től, s valamennyi farmer a beszállított repce és napraforgó mennyiségének megfelelő arányban kap vissza olajpo­gácsát, illetve éterizált üzemanyagot és fűtőolajat. Biogázolajból évi átlag­ban 300 ezer litert készítenek, ami 500 traktor és önjáró mezőgazdasági gép üzemeltetéséhez elegendő. A farme­rek a termőterület nagyságának meg­határozásakor eleve abból indulnak ki, hogy az egy hektár napraforgó termé­séből sajtolt üzemanyaggal 10 hektár földet tudnak egész évben megművel­ni. Ebből következik, hogy az ausztriai családi farmok területének legalább a 10-12 százalékán olajnövény, főleg napraforgó díszük. Persze, néhányan ennél nagyobb területen termelnek olajosokat, hogy valamennyi étolaj is készülhessen az üzemben. Az ausztriai farmerek tehát az olaj világpiaci árának a termelés költsé­gességére gyakorolt hatásától függet­lenítve magukat, anélkül is megtalál­ják számításukat, hogy az élelmisze­rek árának emelésével újabb terheket raknának a fogyasztók vállára. És per­sze van itt még valami, amit feltétlenül meg kell említeni. A biogázolaj hasz­nálata környezetvédelmi szempontból is előnyös, tudniillik kipufogó gázai lényegesen kevesebb szennyező-, az egészségre káros anyagot juttatnak környezetünkbe. Nem a véletlen mü­ve, hogy Svájcban és más nyugati országokban is egyre nagyobb figyel­met szentelnek a mezőgazdasági gé­pek környezetkímélő hajtóanyagokkal történő üzemeltetésének. Nálunk mikor? Jutott eszembe, vajha nálunk is mielőbb megjelennének a biogázolaj­jal üzemelő traktorok. Főleg a Csalló­közben, ahol Közép-Európa egyik leg­nagyobb ivóvízkészletét rejti a föld rnéhe, s ahol a százszor elátkozott vízlépcső miatt kiirtott erdők környe­zet-regeneráló tevékenységének hiá­nyát gyorsan ellensúlyozni kellene. Már csak azért is, mert a hagyomá­nyos gázolaj náluk is meglehetősen drága, ráadásul az ilyen hajtóanyag­gal „itatott“ traktorok 50 százalékkal több káros - 30-40 százalékkal több karcinogén hatású - anyagot tartal­mazó füstöt bocsátanak ki, mint az osztrák farmerek gépei. ígéretes, hogy immár nálunk is vé­geztek kísérleteket a gázolaj környe­zetkímélő hajtóanyagokkal való he­lyettesítésére. Igaz, a traktorok telje­sítménye mintegy 5 százalékkal ki­sebb, viszont a világviszonylatban hir­detett előnyök igazolást nyertek. Ez arra ösztönzi szakembereinket, hogy komolyan foglalkozzanak a biológiai vagy ha úgy tetszik alternatív hajtóa­nyagok gyártásához szükséges léte­sítmények gondolatával, örvendetes, hogy az olajnövények termesztésére szakosodott gazdaságok támogatják ezt az elképzelést. Országos tanács­kozásukon, amelyen megalakították az olajnövények termesztőinek szlo­vákiai társulását, legalábbis többen ígéretesnek mondták ezt a kezdemé­nyezést. Reménykedjünk, hogy belátható időn belül a csallóközi rónán is megje­lennek a környezetkímélő hajtóanyag­gal működő traktorok. KÁDEK GÁBOR Eddig az ablakokkal szabályoztuk... Mivel mérjük a meleget? A kormánydöntés értelmében 1991. május elsejétől drasztikusan emelke­dik a hőenergia ára. Kétségtelen, hogy ez újabb súlyos anyagi terheket ró majd a lakosságra, elsősorban a váro­sokban, tömbházakban élő családok­ra. Jogos tehát a kérdés: hogyan le­hetne ezen segíteni, milyen módsze­rek állnak jelenleg, illetve perspektivi­kusan rendelkezésünkre, hogy mi ma­gunk is takarékoskodhassunk a meg­drágult hőenergiával? Mint tudjuk, a fogyasztóra nézve ilyen probléma ez idáig gyakorlatilag nem létezett: a táv­fűtés és a melegvíz-szolgáltatás átalánydíjas volt, és senkit sem ösz­tönzött a takarékoskodásra. A jövő­ben azonban feltétlenül változtatni kell ezen a szemléleten, ami alatt elsősor­ban az értendő, hogy meg kell terem­teni a hőenergia-fogyasztás szabályo­zásának és ellenőrzésének (mérésé­nek) feltételeit. Nemcsak a fogyasztó pénztárcájának védelméről van szó; így kívánja ezt az ország gazdasági érdeke is. Az említett feltételek közül kétségte­lenül a műszaki jellegűek állnak az első helyen. Ez nem jelent mást, mint hogy a távfűtéses lakásokat - amelyek száma 1995-ig várhatóan eléri a kétmilliót - minél előbb fel kell szerelni a hőenergia egyéni fogyasz­tásának mérésére alkalmas berende­zésekkel. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy ily módon átlagosan 25 százalékos megtakarítás érhető el, mindenekelőtt a melegvíz fogyasztás ellenőrizhetőségével, de nem elha­nyagolható a fűtés szabályozásának lehetőségéből eredő rész sem. Ehhez, mint említettük, megfelelő berendezé­sek - mérőműszerek, szabályozóké­szülékek - szükségesek; ilyeneket ha­zánkban is gyártanak. A décíni Kohinoor cég VIPA C jelzé­sű mérőműszere az üveg hőhatás kö­vetkeztében történő színváltozásának elve alapján működik. Mindössze 25 koronába kerül; ebben már a felszere­lése is benne van, amit jelenleg a Libereci Gépészeti és Textilipari Fő­iskola dolgozói végeznek, megrende­lés alapján. A melegvízfogyasztás mé­résére a PREMA Jh 3 nevű készülék szolgál, amely a Stará Turá-i Chirana terméke. Az újabb tömbházak lakásai­ban minden további nélkül felszerel­hető, mivel azokat már eleve így ter­vezték. Ára 339 korona. A távfűtés szabályozására szolgáló viszonylag egyszerű, de igen hatékony berende­zés a fűtőtestre szerelhető termosztát. Három hazai vállalat is gyárt ilyeneket, éspedig a Rudné doly Pfíbram, a Zbrojovka Vyskov és a már elmített Chirana; áruk 130 és 170 korona kö­zött mozog. Lehetővé teszik a kívánt szobahőmérséklet beállítását és auto­matikus megtartását. A felsorolt ké­szülékek megvásárlása és felszerelése egy átlagos háromszobás lakás eseté­ben mintegy 1200 korona kiadást je­lent, ami viszont a várható energia­árakra való tekintettel legfeljebb egy év alatt megtérül. Ami az egyéni energiamérés jogi vonatkozásait illeti: már érvényben van az a rendelet, amely előírja, hogy a mérőberendezésekkel felszerelt la­kások tulajdonosai vagy bérlői csak a ténylegesen elfogyasztott hőenergia árának megfizetésére kötelezhetők. Emellett azonban mielőbb szükség lenne a mérés, valamint az elszámo­lás folyamatának és módszereinek törvény útján való szabályozására. Még nagyobb problémát jelent azon­ban, hogy a felsorolt készülékek csak igen korlátozott számban kaphatók. A PREMÁ-ból például az idén legfel­jebb 40 ezret képes gyártani a Chira­na, holott a többszörösére lenne igény. Várhatóan nemsokára akad majd gyártó, akár több is, mint minden konjukturális termékre - ehhez azon­ban idő kell. Egyelőre tehát itt tartunk ezen a téren, és a mielőbbi előrelépés minden szempontból kívánatos. A pénztárcánkról van szó, kicsiben és nagyban egyaránt. (Feldolgozta -ss) A Szlovákiai Földművesek Pártja mezőgazdasági politikájának fő irányelvei 1. Egyesíteni kell erőinket és egységesen kell fellépnünk. 2. Úgy kell orvosolni a múlt sérelmeit, hogy közben ne köves­sünk el további, még nagyobb sérelmeket. 3. Kiállunk azért, hogy a szlovákiai mezőgazdaságnak meg kell teremtenie a stabil élelmiszerpiacot. 4. Önkéntességi alapon meg kell tartani és tovább kell fejlesz­teni a szövetkezeti vállalkozási formákat. 5. Elutasítunk mindennemű a mezőgazdasági üzemek belső felépítésére irányuló hatalmi nyomást. 6. Követeljük a szövetkezetek tulajdonosi jellegének visszaál­lítását. A szövetkezet azoké legyen, akik földet, munkát és egyéb vagyont fektettek bele, vagy munkájukkal hozták létre ezt a tőkét. 7. Szorgalmazni kell a magántermelőknek a szövetkezetekkel, a mezőgazdasági üzemekkel és vállalkozói kamarákkal való kapcsolatát és együttműködését. 8. Jelentős hitel- és egyéb kedvezményekkel hatékonyan támogatni kell a szövetkezeteket és a magántermelőket. 9. A kormány fogadjon el a garantált árakra, a szubvenciókra és a fö mezőgazdasági termelés piacszabályzási alapjára vonatkozó koncepciót. 10. A kormány földtörvénytervezetét támogatjuk. 11. Kérjük a feldolgozóipar és a terciális szféra, elsősorban a kereskedelem és a szolgáltatások privatizációját. 12. Kérjük a mezőgazdaság 2-5 évre szóló irányvonalának kidolgozását. 13. Kérjük a mezőgazdasági minisztérium szakképzett és arra hivatott vezetők általi irányítását. A vezető beosztású dolgo­zók kiválasztásakor a szaktudás, ne pedig a pártállás legyen a mérvadó. 14. Kérjük, hogy a törvényhozó szervekben, kormánybizottsá­gokban és tanácsadói testületekben a mezőgazdaság társa­dalmi jelentőségének megfelelő arányban legyenek gyakor­lati mezőgazdasági szakemberek. 15. Kérjük, hogy a SZFP kifejthesse véleményét a mezőgazda­ságra és a vidék problémáira vonatkozó összes törvényter­vezettel kapcsolatban. E törvények megvitatásakor és elfo­gadásakor az SZFP képviselőinek észrevételeit, kiegészítő javaslatait is vegyék figyelembe. 16. Kérjük a községekről szóló és további törvények mielőbbi igazságos jóváhagyását, amelyek azonos feltételeket bizto­sítanának a mezőgazdasági vállalkozók számára. 5 Egy hasznos kézikönyvről Kertészek ajánlják kertészeknek A Szlovákiai Kertészkedök Szövet­sége Dunaszerdahelyi Járási Bizott­sága két évvel ezelőtt kiadott egy könyvet, amely igen népszerűvé vált. A Hasznos tanácsok kertészkedök­­nek című kézikönyv folytatásának is tekinthető az az újabb kiadvány, amely - ugyancsak a szerdahelyiek gondozásában - tavaly látott napvilá­got. Címe: Kertészek ajánlják kerté­szeknek, szerzője egy szakemberek­ből álló nyolctagú munkaközösség, összeállítója pedig Bartalos Gyula, az SZKSZ járási bizottságának elnö­ke. A könyv a szövetség belső kiadvá­nyaként jelent meg, mint bevezetőjé­ben olvasható, „a kertbarátok szak­mai ismereteinek bővítése céljából." Összesen 10 fejezetre oszlik, ame­lyek mindegyike részletesen és szak­mai alapossággal foglalkozik az adott témával. Az első fejezet címe: „Kör­nyezetvédelem a kertészkedök sze­mével, és szerzői a túlzott vegyszere­zésből eredő veszélyeken kívül az ún. termesztési módokra is felhívják a fi­gyelmet. A Palántanevelés című feje­zet jobbára általánosságban a palán­ták nevelésének feltételeivel foglalko­zik. Ismerteti a hőmennyiség kiszámí­tásának módját, egyszerű energiaer­nyő készítését a fóliák és üvegházak esti hökibocsátásnak megakadályozá­sára, a szellőztetéssel és az öntözés­sel kapcsolatos legfontosabb tudniva­lókat. A fontosabb zöldségnövények höszükségletét külön feltünteti, önálló fejezet A paprika termesztése; a leggyakoribb fajtákról, a növény élettani igényeiről, termesztésének módjairól, betegségeiről és azok meg­előzéséről szól A csemegeuborka termesztése című fejezet rövid ugyan, de minden lényeges tudnivalót tartalmaz. Akár hézagpótlónak is te­kinthető a görögdinnye szabadföldi termesztési technológiáját ismertető fejezet, mivel e terményt illetően elég­gé hiányos a hozzáférhető magyar nyelvű szakirodalom. A következő fejezet a gyümölcs­fák kezelésével és védelmével fog­lalkozik. Szemléletes, áttekinthető táblázatokban tájékoztat arról, hogy az egyes gyümölcsfafajtákat mikor mi­lyen kártevő ellen kell védeni. Vi­szonylag nagy terjedelmet kapott a könyvben a szőlő termesztése, illetve a borkészítés; e két fejezetben még a legtapasztaltabb szőlőtermesz­tők is találhatnak újdonságokat. A Há­zunk és környéke című fejezet - a gyeptelepítés és -gondozás mel­lett - főleg a kis házi díszkertek létesí­téséhez szolgál hasznos útmutatá­sokkal. Az utolsó fejezet - Növényvédelmi előírások és segédtáblázatok - va­lószínűleg a könyv leggyakrabban la­pozott része lesz. A „Növényvédelmi tízparancsolat“-on kívül itt található a vegyszerek keverhetóségének táb­lázata, a permetlevek készítési módját ismertető táblázat, az egyes gyü­mölcsfa-fajták permetlészükséglete, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. A mindössze 25 koronába kerülő könyv számos rajzot, vázlatot és 36 (!) színes fotót tartalmaz. Megvásárolha­tó, illetve megrendelhető - az SZKSZ Dunaszerdahelyi Jb-n kívül - a Kerté­szeti Szolgáltatások szaküzleteiben, valamint az SZKSZ járási és alapszer­vezetein keresztül. (v)

Next

/
Oldalképek
Tartalom