Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-20 / 27. szám
1991. március 20. ( ÚJ>SÁG Egy „új“ szövetkezet merész terve: Ausztrál fejéstechnológ’ Ezerkilencszázkilencvenegy január 1-jén az Ógyallai Efsz-ből kivált a bagotai részleg, és Bagotai Mezőgazdasági Szövetkezet néven önállósult. Az új szövetkezetnek 300 tagja van, és 1640 hektár szántóterületen gazdálkodik. Irányításával Brányik Károly mérnököt bízták meg, aki korábban állattenyésztési ágazatvezető volt az Ógyallai Efsz-ben. Ottjártamkor arról kérdeztem az elnököt, milyen elképzelésekkel, tervekkel vágnak neki az önálló gazdálkodásnak?- Nem lesz könnyű az átállás - válaszolja -, még akkor sem, ha mindössze másfél évtizeden át voltunk a gyallai szövetkezet részlege. A különválás csak a kezdete egy folyamatnak, amelynek során át kell értékelni a felelősségtudatot, a gondolkodást, az üzleti szellemet, s mindezt ,,le kell bontani“ alacsonyabb szintre, kisebb közösségekre vagy akár egyénekre. Változtatni kell a pénz szerepén is: meg kell szüntetni az egyenlösdit a bérezésben, differenciált fizetésekkel kell hatékonyabb munkára ösztönözni az embereket. Ezt azzal kívánjuk kezdeni, hogy az egyes részlegeket bérbe adjuk az adott munkaterülethez legjobban értő dolgozóinknak. Ezáltal nekik is elsődleges érdekükké válik, hogy minél jobban gazdálkodjanak, ami természetesen a szövetkezet számára is nyereség. Különben sem lehet mindenkit külön-külön ellenőrizni, hogy jól dolgozik vagy nem pazarol-e. Erre csak úgy van mód, hogy ha véletlenül vagy hanyagságból égve felejti a villanyt, a saját energiáját pazarolja, vagy ha rosszul eteti az állatokat. Az elnök a továbbiakban elmondta, hogy a privatizáció keretében a szövetkezet 115 hektáros szőlészetét is szétosztották a tagok között. A termésből - közös megegyezés alapján - a tagság 30 százalékban részesül majd. A kölcsönös megállapodás olyan kitételt is tartalmaz, hogy aki 2 és fél hektár - vagy ennél több - szőlőt igényelt, az csakis ennek a művelésével foglalkozhat, tehát nem kell más munkát végeznie a szövetkezetben. A szőlő vegyszeres védelmét, trágyázását és a sorközök megművelését azonban az ő esetükben is a szövetkezet biztosítja, amely egyébként a jövőben más speciális növényeket is termeszteni kíván majd - további tagoknak biztosítva ezzel munkalehetőséget. Végezetül azokról az elképzelésekről szólt, amelyekkel az általában veszteséges tejtermelést kívánják hatékonyabbá tenni. Egv ausztráliai cégtől korszerű fejőház vásárlását tervezik, amely minden szempontból csúcstechnikát képvisel, s amelyben a jelenleg meglévő 350 tehenüket minimális létszámú dolgozó két óra alatt meg tudná fejni. Már megvan az árajánlat is a cégtől, amely elfogadhatónak mondható, kedvezményt is tartalmaz, és a számítások szerint rövid időn belül megtérül. Az ausztrálok ugyanis azt szeretnék, ha a bagotai szövetkezet a fejéstechnológiájuk egyik európai bemutató központjává válna. KOLOZSI ERNŐ Saksa István kiváló asztalos, ahogy mondani szokás: a famegmunkálás igazi mestere. A 45 éves fiatalember takaros lakóházukban berendezett műhelyében fogad. Néhány percre abbahagyja a munkát, s mesélni kezdi élete eddigi alakulásának történetét...- Apám bognár volt, de én mindenképpen autószerelő akartam lenni. Persze, azért az asztalosmunka is érdekelt... Kisiskolás koromban mifelénk sokféle szakma tanulására nem igen nyílott lehetőség, ezért amikor az asztalosműhelybe felvettek inasnak, nagyon örültem. Ezerkilencszázhatvankettóben kaptam meg a mesterlevelet. Ingázni nem akartam, idehaza, az ipolysági műhelyben meg keveset kerestem. így hátat fordítottam tanult szakmámnak, s gépkocsivezető lettem. Kis idő múlva azonban visszakívánkoztam. Először Tompán horgonyoztam le, majd a sági erdészetnél kötöttem ki. Közben megnősültem, feleségem velem együtt dolgozott. Tizennyolc évig nem változtattam munkahelyet. Tavaly májusban volt két éve, hogy végre - több évig tartó huzavona után - kézhez vehettem a hőn áhított iparengedélyt. Azóta maszekolok: önálló asztalos-kisiparosként keresem a kenyérre valót. Korábban 1970 óta tíz évig „zugasztalos“ voltam, mert akkoriban igencsak nehezen juthatott Maszek hozzá az ember a működési engedélyhez. Ipolyságnak van asztalosüzeme, a városnak nincs szüksége még egyre, érveltek újra meg újra a városatyák. De az ügyfelek másként vélekedtek. Egy idő után már a környékről, aztán a távolabbi falvakból is egyre több megrendelést kaptam. Néhány, akkoriban tiltott megbízatást is felvállaltam. A sági templomba például gyóntatószékeket, Ipolynyékre meg sekrestyebútort készítettem. Mindig templomjáró, istenfélő ember voltam, hitemet nem tagadtam meg, így az állami vállalatokkal ellentétben, örömmel tettem eleget a felkéréseknek. Templomi berendezési tárgyakat készítettem, a zsebemben meg pártigazolvány lapult ... Soha nem voltam azonban meggyőződéses kommunista. Csak munkaadóim unszolására léptem a „munkásosztály élcsapatába“. „Cseperednek a gyermekeid - duruzsolták egyre a fülembe - az alapiskola elvégzése után bizonyára tovább szeretnének tanulni, a felvételikor, meg később, elhelyezkedésükkor is jól jöhet nekik a párttagságod...“ Beadtam a derekam. Tettem azóta százszor megbántam. Tavaly, a forradalom után mindjárt vissza is adtam a párttagsági könyvemet. Családi házunk alagsorában a garázst műhellyé alakítottam. Jelenleg mintegy 120 ezer korona értékű szerszámkészletünk van. A feleségem is maszek, saját engedéllyel rendelkezik, ő a segédem. A fűrészelt nyersfa beszerzése kezdettől nagyon sok gondot okozott. Tavaly mintegy 25 köbméter faanyagot dolgoztunk fel, de mostanság már szinte lehetetlen fűrészelt áruhoz és vasaláshoz hozzájutni, s a készletünk hamarosan elfogy. Személygépkocsimmal már sok ezer kilométert tettem meg lécért, deszkáért, s a pluszkiadást kénytelen vagyok belekalkulálni a termékek árába. A fafeldolgozó üzemekben szóba sem állnak a magamfajta magánvállalkozóval. A nyersanyag ára maholnap az egekig szökik... Kiábrándító, hogy szinte koldulnom kell, ha dolgozni akarok. Márpedig elvárnám, hogy pénzemért kifogástalan minőségű lécet, deszkát vehessek. Több helyen azonban még tetemes borravalóért is csak silány árut, jószerével „tűzifát“ akarnak rám sózni a lerakat vezetői. Úgy tapasztalom, sok ember számára még mindig ismeretlen fogalom a korrekt partnerviszony. Én csak kifogástalan minőségű terméket adok ki a kezemből, és munkámért mérsékelt árat kérek. Ezért még, minden napra van tennivalóm. A fiam is az asztalosszakmát választotta, már ö is besegít. Naponta 10-12 órát dolgozunk. A határidőket következetesen betartjuk. Ahhoz, hogy elnyerjük ügyfeleink bizalmát nem elegendő csupán jól dolgozni. Egyébként Baksa István készítette a sági parókiakaput is. Sokan és gyakorta megcsodálják, fényképezik... ZOLCZER LÁSZLÓ Pisti örökölte édesapja tehetségét A mester és felesége (A szerző felvételei) 5 A méhcsaládok biztosítása A Szlovák Állami Biztosító lehetővé tette az elemi csapások, a szállítás és az eltulajdonítás következtében károsult méhcsaládok biztosítását. Sőt, a biztosítás kiterjed a varroatózis, az akarapidózis, a nyúlós és a büdös költésrothadás előfordulásával járó veszteségekre - az 1987-ben kiadott 87-es számú törvény értelmében - az állatorvosi utasításra történő elpusztításra is. A kártalanítási kérvényhez csatolni kell a méhcsalád elpusztítására vonatkozó állatorvosi utasítást vagy a betegség előfordulását igazoló laboratóriumi leielet. A tulajdonos köteles a biztosító munkatársa számára a helyszíni szemlét lehetővé tenni. Ha ezek alapján bebizonyosodik, hogy a térítés igénylése jogos, a biztosító köteles a méhcsaládokon, a kereteken, a kaptárakon és az egyéb eszközökön esett kárt megtéríteni. A kárpótlás méhcsaládonként maximálisan 1200 korona lehet. A biztosítás nem vonatkozik: azokra a károkra, amelyek a szerződéskötést megelőző időszakban és az azt követő 15 napon belül fordulnak elő, sem a méhcsaládok kezelésével és az állatorvos utasitá-. Sára végrehajtott fertőtlenítéssel kapcsolatos kiadásokra, de azokra a károkra sem, amelyek a méhek állatorvosi igazolás nélküli vándoroltatása közben keletkeztek. A biztosítási szerződés megkötésekor a méhész köteles bemutatni a méhei egészséges voltát igazoló állatorvosi elismervényt. A vallomásban fel kell tüntetni a méhcsaládok számát, a méhészkedés módját, és lehetővé kell tenni, hogy a biztosítási ügynök a méhészetet megtekintse. A szerződés értelmében kár esetén az eseményről a méhész köteles halaszthatatlanul írásban értesíteni a biztosítót, meg kell magyaráznia a károk okát, nagyságát, valamint be kell mutatnia a szükséges okmányokat. Kármeghatározás az SZMSZ elnökségének 1988. május 27-én kelt, 57/1988 számú, „A méhészetek kártalanítása és a kármeghatározás módszere“ c. útmutató alapján történik. A kár nagyságát a szerződő felek megegyezés, valamint a biztosító által készített árlista szerint határozzák meg. A büdös és nyúlós költésrothadással, valamint az akarapidózissal kapcsolatos biztosítás összege méhcsaládonként 10 korona, a varroatózis esetében 25 korona. Az érdeklődőket részletesen tájékoztatják az SZMSZ alapszervezeteinek titkárai, valamint a Szlovák Állami Biztosító. Dr. M. HALASA Szeptembertől: Farmerképzés Szőlőskén A Szólőskei Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet jó hírét bizonyítja, hogy az iskolába Szlovákia úgyszólván valamennyi vidékéről, tájegységéről jelentkeznek a fiatalok. Elsősorban szőlészeket, magnemesítöket és gépesítóket képeznek itt, akik 3-5 év alatt sajátítják el szakmájukat. A színvonalas oktatáshoz adott minden feltétel. Csak egy példa: az egyes tantermek felszerelésének értéke átlagosan háromnegyed millió korona körüli. A társadalomban bekövetkezett változásokra, főleg a magángazdálkodás lehetőségére kellőképpen reagáltak Szölőskén. Ezt bizonyítja, hogy a szeptemberben kezdődő új iskolaévben Farmerképzés néven új tanulmányi irányzatot kívánnak nyitni, amelyre fiúk, lányok egyaránt jelentkezhetnek. HAJDÚ JENŐ Nemcsak libát, lovat is Lopnak a legények. A vagyon elleni bűncselekmények elkövetői nem kímélik az egyéni gazdálkodókat sem. Kezdődne újra a betyárvilág? A minap olvastam, lovat loptak egy gazdától. Tízezer korona a kitűzött ,,vérdíj", ha a tettessel együtt előkerítik a szegény párát is. Néhányan úgy gondolják, a pillanatnyilag kialakult zavarosban halászva kell „megtollasodniuk“, minél hamarabb, annál jobb. „Természetesen“ nem becsületes munkával, hanem mások kárára. Egyre több az ellopott malac, borjú, lúd, birka, esetleg csikó. Úgy látszik, büntetőtörvényeink nem nagyon riasztják vissza az elkövetőket. Az eltűnt állatok javarészt gyorsan fazékbe kerülnek, s gyakorlatilag nyomuk vész. De mi történik az elkötött kancával vagy a fajtatiszta kutyákkal? Nem valószínű, hogy kolbászba vagy szalámiba kerülnek, viszont az sem elhanyagolható tény, hogy valószínűleg léteznek jól szervezett csoportok, amelyek jó pénzért határainkon kívül értékesítik az így szerzett állatokat. Gyanúnk beigazolódni látszik, mivel a szomszédos országok állatvédői is hasonló hírekkel szolgálnak. Egyelőre a legokosabb amit tehetünk, hogy megelőzzük a bajt. Értékesebb állatainkat tartsuk állandó felügyelet alatt, esetleg olyan jól zárható vagy kutyákkal őrzött területen, ahová hívatlan vendég a lábát sem teheti be. (SzG)
