Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-20 / 27. szám

I ( ÚJSÁG ) 1991. március 20. Kinek és miért fontos a bősi vízerőmű? Vigyázat! Demagógia! A totalitárius rendszer talán legter­­hesebb ,,kézzelfogható“ öröksége Szlovákiában a bősi vízerőmű. A párt­állam merev, hajlíthatatlan álláspontja után egy időre mintha az objektivitás felé vettek volna irányt a körülötte gyűrűző viták. Természetesen a szlo­vák fél hozzáállására gondolunk, mi­vel, mint az köztudott, Magyarország az építkezés teljes leállításával mon­dott végleges véleményt az ügyről. Ezerkilencszáznyolcvankilenc novem­berét követően egy darabig joggal bi­zakodhattunk, hogy Szlovákia is ezt a megoldást választja. Felerősödött a környezetvédők hangja, hozzáférhe­tővé váltak a mindaddig üldözött elíté­lő szakvélemények, s az első eufóriá­ban maga a lakosság is szinte egy emberként fordult szembe a kommu­nista diktatúra eme ökológiai szörny­szülöttével. Aztán valahogy - megállt ez a fo­lyamat. Sőt, nemcsak hogy megállt: kezdett a visszájára fordulni. Az erő­műről ma már újra egyre sűrűbben jelentik ki a legmagasabb fórumokon is, hogy márpedig szükség van rá, és be kell fejezni. Nem az ilyen vélemé­nyek szakmai alaposságát kívánjuk most elemezni, bár nagyon sok eset­ben megtehetnénk. Egyáltalán: nem szigorú értelemben vett szakmai szempontból térünk vissza az ügyhöz; ilyesmire csak akkor lesz utalás, ha az óhatatlanul szükséges. Sokkal inkább az egészet körülvevő társadalmi-poli­tikai vélemények, hozzáállások új faj­táira szeretnénk felhívni a figyelmet, mert azok - érzésünk szerint - egyre riasztóbb irányba mutatnak. Ékes pél­dája ennek a Národná obroda c. lap március 1-jei számában „Emlékeztet­jük a feledékenyeket“ cimmel megje­lent írás. Már az alcíme: (Bős: villamos áram, hajózás és árvízvédelem) hamis, tu­datosan félrevezető, és egyértelműen a régi pártfrazeológiából építkezik. Aki csak ennyit tud Bősről, aki úgy véli, hogy „csak“ ennyit jelentene az erő­mű, és semmi mást, jobban tenné, ha tovább nem is folytatná. P. Martinicky azonban folytatja. Méghozzá azzal, hogy felteszi a kérdést: a csallóközi települések polgármesterei - akik pe­tícióban kérik az építkezés leállítását, illetve a szerződés hatályon kívülre helyezését - miért nem az Ausztriá­­' ban működő kilenc dunai vízi erőmű­vet akarják lebontatni? Vagy ha eze­ket nem, hát akkor legalább a tiszalö­­kit? Mit lehet az ilyen kérdésre felelni? Egyáltalán: érdemes-e bármit? Már a második bekezdésben beveti szerzőnk a „nehéztüzérséget“, vagyis az erőműpártiak két legfontosabbnak vélt érvét: a hajózhatóságot és az árvízvédelmet. Drámai szavakkal szól az 1965-ös pusztító árvízről, gondo­san utalva arra, hogy az egész ország adófizetőinek pénzéből építették újjá a magyar nemzetiségű állampolgárok elpusztult házait. Ez utóbbi kitételre megint csak kár vesztegetni a szót. Legfeljebb annyit, ha Martinicky úr nem tudná: ugyanúgy benne van az adófizetők pénze egy észak-morvaor­­szági bányaszerencsétlenség követ­kezményeinek eltávolításában is. Ami pedig a hajózhatóságot illeti: tény, hogy a Dunán vannak ilyen jellegű problémák, főleg a Rajka és Gönyú közti gázlószakaszon. Csakhogy ezek eltávolításához, tisztelt Martinicky úr - nem feltétlenül szükséges vízerő­művet építeni. Az effajta indoklás nem áll messze Lokvenc úrétól, aki annak idején azt találta mondani: az erőműre azért is nagy szükség van, mert a Du­na mentén sok a szúnyog... Szerzőnk a továbbiakban lelkesen példálózik az Árván és a Vágón épült vízerőművekkel: mennyi energiát ad­nak, és - idézzük -: „hazánk polgárait szolgálják". Igazán csak a „szocialis­ta“ jelző hiányzik ebből a magvas megállapításból, de nem is ez lenne a legnagyobb baj. Hanem az, hogy a cikkíró sajnálatos módon megfeledke­zett néhány apróságról. Például arról, hogy az Árva nem Európa második legnagyobb folyója, sőt, még a Vág sem az. Vagy arról, hogy síkvidéki és hegyi szakaszon épült vízerőmű kö­zött a ráfordítási költségek nagyság­rendekben különböznek: míg az utób­bihoz elég egy alkalmasan megvá­lasztott antacedens folyóvölgy, ahol felépül a gát, s egyben adott a tározó természetes medre, az előbbi eseté­ben köbméterek millióit kell megmoz­gatni, kiásni, elszállítani - s jelen eset­ben történetesen éppen az ország egyik legjobb termőtalajából. Folytathatnánk még Martinicky úr „érveinek“ elemzését, de úgy érez­zük, fölösleges. Vagy jobban mondva: ennyi éppen elég. Az utolsó mondatot- a csattanót, a koronát az egészen- azonban szó szerint idéznünk kell. [gy hangzik: „Üzembe kell helyeznünk a bősi vízerőművet a mi területünkön, s a termelt energiával pótolni minden kárt.“ No comment... VASS GYULA Hogyan tovább...? (A szerző felvétele) Felszínre kerülnek az érdekellentétek Mitől fő a szövetségi kormány feje? A szövetségi kormány közelmúlt­ban lezajlott ülésének váratlan napi­rendi pontja akadt. A Szövetségi Gyű­lésben kialakult válsághelyzetet is meg kellett tárgyalnia. A honatyák ta­nácskozása a restitúciós törvény ja­vaslatának vitája kapcsán feneklett meg. Nem csupán a restitúciók (va­gyoni kárpótlások) körüli éles viták eredményezték az áldatlan helyzetet, de az egyes parlamenti erők közti egyre mélyülő ellentétek is. A kor­mánypárti politikai tényezők érdekel­lentétei mindinkább felszínre kerülnek. A parlamenti válság sokkal mélyebb problémára enged következtetni: a hangoztatott jövőkép sorsa forog kockán. S tét persze, az ezzel kapcso­latos felelősség vállalása is. Milyen kérdésekben éleződnek leg­inkább az ellentétek? A képviselők egy csoportja azt kö­veteli, hogy a törvény rehabilitálja azon 1945 májusa után elfogadott tör­vényeket is, amelyeket az 1948 után érvényesítettek. További sarkalatos módosító javas­lat, hogy kártalanítsák rqindazon sze­mélyeket (vagy törvényes leszárma­­zottaikat), akik Csehszlovákia elha­gyásával vesztették el vagyonukat. Összesen 580 ezer személyről lenne szó. A kormány kártalanítást csak azok számára javasolt, akik visszate­lepednek, és felveszik a csehszlovák állampolgárságot. A kártalanítás egy­szeri összegben (100 ezer korona) készpénzben, esetleg részvények for­májában történne. Pavel Rychetsky kormányaiéi nők ezzel kapcsolatban megjegyezte, ha a kártalanítási összeget mindenki kivétel nélkül meg­kapná, az 30 milliárd koronát jelente­ne. Ez végzetes módon veszélyeztet­né országunk további fejlődését. Ezen véleményét és aggodalmait - a jelek szerint - a honatyák döntő többsége támogatja. Az is vita tárgya, hogy ne csak a fizikai, de a jogi személyek is része­sülhessenek kártalanításban. A kor­mány törvényjavaslata csak a fizikai személyeket, illetve örököseiket érinti. Széles körű polemika tárgya az egyházak vagyonjogi kérdésköre is, amelyet a szövetségi kormány csakis a köztársasági kormányokkal egye­temben akar rendezni. Nem kis gon­dot okoz a kormánynak, hogy nem tudni pontosan milyen nagyságú a visszaszolgáltatásra, illetve kártala­nításra esedékes vagyon. Úgy terve­zik, hogy a bíróságokon kívüli rehabili­táció törvénye hatályba lépése után hat hónapig lenne érvényben. A való­ságban azonban, a kérelmek jogossá­gának vizsgálata, elbírálása hosszú hónapokat igényel majd. S az sem kizárt, hogy a bíráskodások új sebeket ejtenek. Arról nem is beszélve, hogy a tör­vény körüli hosszadalmas vita közvet­lenül fékezóje volt a gazdasági re­formnak is. Miatta eltolódott a nagypri­vatizációs törvény elfogadásának idő­pontja. S az olyannyira áhított külföldi tőke, bizonytalanságot tapasztalva nem áramlik az országba, nem segíti a gazdasági fellendülést, a szerkezet­­váltást. Nincs aki beruházná a tőkéjét olyan országban, ahol rendezetlenek a tulajdonviszonyok, ahol még nem tudni melyik üzemet, gyárat, épületet vár vagyoni kárpótlás. Vein még tehát bőven tennivalója a Szövetségi Gyűlésnek és a kor­mányrak annak érdekében, hogy a restitúciós törvény késlekedés nélkül valóban a gazdasági reform ügyét szolgálja. (móló) A Shopping City Nord Bécs 21. kerületében, az Ignác Köck Strassén található. Ez is nagy bevá­sárlóközpont, mégis lényegesen kü­lönbözik névrokonától a Shopping City Süd- tői. A Shopping City Nord csaknem összenőtt a Lutz bevásárlóközponttal, amelynek fő profilja a lakberendezés, de más üzletek is helyet kaptak itt. A Strumpfl und Socki ruházati szaküz­let például jó minőségű árukat kínál, jutányos áron. Strech farmernadrág - három színben kapható: fekete, fe­hér a blue jeans - csupán 299 schil­ling. Az olcsó alsónemúk is figyelemre méltóak, harisnyanadrág már 6,90-ért is kapható. Divatos nyakkendőhöz 9,90 schillingért lehet hozzájutni. A Strumfpltól nincs messze az Ad­ler ruházati szaküzlet. Az árukínálat is bőséges. Nemcsak a karcsú vásárlók találják meg a számításukat, hanem 44-es méretűnél nagyobb női és 54- esnél nagyobb férfi ruhák is kínálják magukat. A bő választékból ki­emelnénk a különböző fazonú női blú-Hol? Mit? Mennyiért? nek. A DM illatszerbolt, majd a Bijou Cotris divatbizsu üzlet mellett sétálunk el és gyönyörű bizsu fülbevalókat, nyakláncokat látunk. Egy olcsóbb, mégis ízléses fülbevaló 39 schilling. Az üzlet előterében kiárusítás van, de a divatjamúlt színes gumicsövek ol­csók: 20 schillingért. Szintén a földszinten található a barkácsolók paradicsoma, az Eisen­­waren Werkzeug szaküzlet. Az eladók szerint a legnagyobb érdeklődés a Black & Decker Aligátor univerzális fűrész iránt van, amely 2998 schilling­­be kerül. A barkácsbolt mellett a La­coste krokodil árulja márkás termékeit. Az árak elég magasak: egy Lacoste pulóver 1500 schillingtől kezdődik. A Vinothek a márkás borok ezreivel várja a kifinomult íziésúeket. Az első emeleten az Elisabeth Butik tűnik szembe. Itt sem fukarkodnak a jó ajánlatokkal egy idei divat szerint „Stég-nadrág“ aranyozva mindössze 399 schilling. A hozzá tartozó kapuc­nis kabátka már kicsivel drágább, 599 schilling. Hogy a kedves vásárló olcsó, Tanácsok Bécsben vásárlóknak zokat 299 schillingért, a férfi szvettere­­ket - egyszínűek, vagy csíkosak - mindössze 199 schillingért, és a me­leg pamutból készült gyermeknadrá­gokat 199 schillingért. Néhány méter­rel arrébb a vásárlók akár jól is lakhat­nak. Egy elfogadható ajánlat: Surbra­­ten káposztával és zsemlegombóccal 49 schilling. A Shopping Gty Nord és Lutz bevá­sárlóközpont között a Turbo-Schuh cipőbolt hatalmas, ám ez az üzlet kong az ürességtől. Nem csoda, hisz a kedvező ajánlatok mellett rengeteg a bóvli. Az 5000 m2 területű üzletben három eladó próbálja rábeszélni a né­­zelődöket a vásárlásra. Egy pár velúr csizma 299 schilling, a vízálló vászon­ból készült lábbeli felnőttek és gyer­mekek számára egyaránt csupán 79,90 schilling. A Turbo-Schuh szaküzlettel közvet­lenül szemben van a Shopping City Nord. Lényegesen kevesebben láto­gatják, mint névrokonát, a Shopping Gty Südöt. A választék persze a két emeleten óriási. A földszinten Lolli­­popp játékbolt található. Gyakori a kiá­rusítás, a Nintendo komputerjáték pél­dául csak 1498 schillingbe, a Match­box autók csupán 19 schillingbe, a Keyboard SA-1 -es gyermek szinte­tizátor 698 schillingbe kerül. A földszinten kapott ugyancsak he­lyet a Kleider Bauer konfekcióüzlet. A Sweatshirt-ök ára 258 schillingtől, jó minőségű divatos bársonynadrágoké pedig 198 schillingtől kezdődnek. A Humanic cipőbolt garantálja a jó minőséget, de egy cipőért átlagos ke­resetünknek megfelelő összeget kér­de mégis jó minőségű cipőhöz jusson, erről a DELKA-Schuh gondoskodik. Egy egyszerűbb sportcipő 180 schil­lingbe kerül. A Krakovsky ékszerbolt csodálatos jegygyűrűket ajánl, egy ol­csóbb, ám szépen kidolgozott jegy­gyűrű a mi tetszésünket is megnyerte. Ara 795 schilling. A következő teszthelyünk a Shop­ping City Süd új szárnya. Két üzlet méltó említésre: a Media Markt és a Baby-Fant csecsemőbolt. A Media Markt még szomszédaink számára is újdonság. Garantált a telt­ház. Két emelet zsúfolásig tömve a legkorszerűbb elektronikai és ház­tartási gépekkel. A Media Markt mind­azonáltal a legolcsóbb elektro üzletek­hez tartozik. SABA M5105 színes tévé 4990 schilling, SIEMENS video­magnó 5990 schilling, PHILIPS CD 630 lemezjátszó 2990 schilling, ATA­­RISTFM 1040 homecomputer 6990 schilling, AEG Boogie porszívó 1790 schilling, Bauknecht WA 9552 mosó­gép 6990 Schilling. Rendkívüli a vá­laszték az új CD lemezekből: 95 schil­lingért. A csecsemők boltjában a Baby- Fant-ban minden leendő anya megta­lálja azokat az árucikkeket, amire a ki­csinek szüksége van, legyen az gye­rekkocsi vagy etetőszék. Sajnos a nagy tömeg lehetetlenné tette a nyu­godt nézelődést. Ezért csak pár ter­méknek tudtuk feljegyezni az árát. Buggy összecsukható sportkocsik, 399 schillingtől. Kombinálható, sport­kocsivá alakítható mélykocsi 1599 schilling, etetószék 399 schilling. (W-t) Negyvenezer hazai autós (is) kérdezi: Mi lesz veled, Oltcit? A román kormány bejelentése, mi­szerint fel kívánják számolni a craiovai Oltcit gyárat, nemcsak Romániában kavarta fel a közvéleményt, hanem idehaza is. Csehszlovákia ugyanis azon kevés országok egyike, amelyek az utóbbi években nagyobb tételben importáltak Oltcit személygépkocsikat, és behozatalukkal - tekintettel a hazai autópiac ínséges helyzetére - a jövő­ben is szívesen számolnánk. Az utób­bi hónapokban - a 126-os Polski Fia­tokat nem számítva - gyakorlatilag ezek voltak az egyedüli, elfogadható áron hozzáférhető autók hazánkban, most viszont már hiába keresnénk őket a Mototechna üzleteiben. És a jövő? Nos, nem ígérkezik túl rózsásrak. A craiovai üzem, bár a leg­korszerűbbek közé tartozik Romániá­ban, egyre nagyobb pénzügyi problé­mákkal küzd, amelyek következtében a termelés fokozatosan az eredeti mennyiség 50 százalékára esett visz­­sza. Gyakorlatilag megszakadt az együttműködés a francia Citroen vál­lalattal, amelytől az Oltcit kocsik licen­­cét vásárolták. A kormány mégis tett még egy utolsó kísérletet a vegyestár­saság formájában működő gyár meg­mentésére: befagyasztotta valameny­­nyi tartozását a román hitelezőknél, egészen 1992 végéig. Ez alatt az idő alatt teljesen át kellene szervezni a termelést, mégpedig lehetőleg olyan részvényesek bevonásával, akik a Cit­roen számára is újra partnerek lehet­nének. Hogy ez mennyiben sikerül majd, azt a jelenlegi romániai gazdasági vi­szonyok ismeretében nehéz lenne megjósolni. A következményeket már könnyebb előre látni: egyszer s min­denkorra eltűnhet a hazai autópiacról az átlagpolgár számára egyedül meg­vásárolható személygépkocsi, és to­vábbi negyvenezer hazai autós - eny­­nyi Oltcitot hoztak be eddig Csehszlo­vákiába - kopogtathat hiába a Moto­techna boltjainak ajtaján, alkatrésze­ket keresve... (Az Automarket nyomán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom