Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-01 / 11. szám
Mai számunkban: GAZDA szerviz Hasznos tanácsokkal, ötletekkel, információkkal szolgálunk kertbarátoknak, egyéni és háztáji gazdálkodóknak A lemosó permetezésről Paprika az ablakban Neveljünk virágpalántát Vetőmagbolt-magánvállalkozásban-------------\ Vélemény a népszámlálásról Szégyenre nincs ok A negyvenhat éves Dzsogán Imre már fiatal korától földműves-szövetkezeti elnök. Kisráskán kezdte pályafutását, s most egy éve az abarai szövetkezet élén áll. A “központosított” szövetkezet — amely 230 ezer korona nyereséggel zárta az elmúlt évet — csak március végéig marad együtt. Szétosztják a földeket, a gazdasági épületeket, a gépeket, hogy mindenki kedvére gazdálkodhasson — ha van traktora, földművelő eszköze, istállója, állatállománya. A szövetkezet jövőjét pedig a piacgazdaság határozza meg: el tudja-e adni a termékeit? Dzsogán Imre a marhahús-értékesítés nehézségeiről szólva egy sikeres megállapodásról is beszámolt: egyezséget kötöttek egy húsfeldolgozó üzemmel — a neve titok —, amely 3 (sertés): 1 (bika) arányban felvásárolja tőlük a szarvasmarha-állományt. V____________________________ így reagál a szövetkezet az új piaci körülményekre, de mi a véleménye a szövetkezet elnökének a hét legfontosabb hazai eseményéről, a népszámlálásról? — Ahhoz, hogy a szövetkezetben valamit termelni tudjunk, pontosan ismernünk kell a gazdasági helyzetet. Az államnak is szüksége van arra, hogy felmérje, tíz év alatt mit sikerült elérnie. Családommal együtt fontosnak tartom a népszámlálást. Nekünk, magyar nemzetiségűeknek azért is jobban oda kell figyelnünk, mert az új számadatokkal egy teljes évtizedig fogunk együtt élni. Úgy érzem, hogy a statisztikai számlálóív kitöltésekor meg kell mutatnunk, hogy Szlovákia déli részét dolgos emberek lakják. Biztos vagyok benne, hogy őszinteségünkkel nem hozunk szégyent magunkra. (babcsán) ' Péntek , 1991. március 1. # I. évfolyam > 11. szám ♦ Ára 2,30 korona Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR.Szerkesztőseg: 81011 Bratislava, Martanovifova 25., 12 emelet Telefax: 210-39-92 Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanovicova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója: MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őtzünk meg és nem küldünkvissza Index 48301 Gazdasági és érdekvédelmi napilap V__________________________) Ipolysági pillanatképek (M) ilyen piacról élünk? Február végét jelezte a naptár. A hónap utolsó keddjén Ipolyságon csípős volt a kora reggel. A magyar alapiskola előtti tér egyik szögletében, az alkalmi piacon, jobbára nyugdíjas korú nénikék kínálgatták áruikat. A szélárnyékban felállított standokról nem nagyon fogyott szerény kínálatuk. 1. — Ilyenkor, télvíz idején — jegyezte meg egyikük, az aprótermetű V néni — nem igen tolonganak pultjaink előtt a vásárlók... Húsz év óta — vált témát — rendszeresen piacozok. Régebben még a városháza konyhájára is szállítottam házilag készített túrót és tejfölt. Még a világháború alatt, a harcok idején is behoztam Ipolyviskről az árumat... — Általában — kapcsolódott a beszélgetésbe jobb oldali asztalszomszédja, M. asszony is — környékbeli községek lakói a törzsárusok, ám tavasszal, nyár elején, és kora ősszel ellepik a teret a palántákat, később meg epret és primőr zöldséget, aztán pedig gyümölcsféléket kínáló, Galánta és Érsekújvár környékéről érkező magyarok. Velük nehéz felvennünk a versenyt... 2. Leginkább tojást, zöldségféléket, hüvelyeseket, meg illatosra füstölt házikolbászt, szalonnát, szépen csomagolt disznótepertőt kínáltak megvételre az idős nénikék. — Tavasztól az őszi esők beálltáig — jegyzi meg egy termetes asszony — félszázan is árusítanak egy-egy keddi, vagy pénteki “piacnapon”. Sokszor hely sem jut mindenkinek. Télre egyébként, mindössze tíz asztal marad számunkra a szabad ég alatt. A kocsmákból késő este hazafelé igyekvő részegek sok asztalt megrongáltak, vagy teljesen tönkre is tettek. A randalírozókat ez eddig egyszer sem sikerült tetten érni, ezért a piacfelügyelőnk — jobb híján — a padokat tette lakat alá. Az ipolysági piacnak fényesebb a múltja, mint a jelene. A kies városka ugyanis régebben, sok-sok évtizeden át híres-nevezetes volt vásárairól és piacáról egyaránt. (Folytatás a 2. oldalon) Hogyé adja, néném? Fogyasztási szövetkezetek EHiamarkcxkXt ártiberalizááó Az árliberalizáció és következményei volt a fő témája annak a sajtótájékoztatónak, amelyet Martin Kainak, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének elnökhelyettese, valamint munkatársai tartottak. A szövetség 38 nagyobb és 20 kisebb szövetkezetét tömörít, amelyek januártól érdekvédelmi csoportulást alkotnak. Az elnökhelyettes szerint téves az az elképzelés, miszerint az árak emelkedése rövid időn belül megállítható. Sőt, még sok olyan, előre nem látható tényező léphet fel, amely növelheti az áresést, ismeretlen továbbá a helyi illetékekről készülő törvény, változhat a korona árfolyama stb. Az azonban megengedhetetlen, hogy a boltvezetők a meghatározott kereteken túl növeljék az áresést, s ezzel egyidejűleg a termékek árait is. Sajnos, az év elején előfordultak visszaélések, hiszen a vásárlók még nem ismerték az új árakat. Beletelt egy kis időbe, míg úgy-ahogy tájékozódni tudtak. Ma viszont már ott tartunk, hogy a boltvezetők maguk kérik a szövetség központi dolgozóit, informálják őket az ország más vidékein érvényes árakról. A felmérésekből kiderült, hogy a Közép-szlovákiai kerületben a Jednota boltjaiban olcsóbban juthatnak hozzá a vásárlók bizonyos termékekhez. A Kelet-szlovákiai kerületben viszont az árak nagyjából egyenlőek, a Nyugat-szlovákiai kerületben viszont a Jednotától magasabbak. Az egyes kerületek közti árkülönbségek elsősorban az eltérő szállítási költségekkel magyarázhatók. A fogyasztási szövetkezetek vezetői elhamarkodott lépésként értékelték az árliberalizációt, amelyet csak konkurens piac megteremtése után lett volna szabad megtenni. Az árak emelkedése egyáltalán nem tükröződik a termékek minőségén, hiszen a gyártók és feldolgozók monopolhelyzete még mindig nem szűnt meg. Az árakat is ők szabják meg, és a kereskedők ezt toldják még meg a saját költségeiket jóval felülmúló árréssel. Az élelmiszer-ipari termékek esetében átlagosan 10—13 százalékos, az iparcikkek esetében ennél magasabb árréssel számolnak.-nica-Elült a Sivatagi Vihar Háború után, béke előtt A szövetségesek szárazföldi hadműveleteinek megkezdésekor azt írtuk, hogy az Öböl-válság politikai megoldásának csak akkor van valóban értelme, ha azt Irakban politikai rendszerváltás is követi. E gazdag térség joggal veszélyezteti a környező országokat. Kuvait felszabadítására volt némi esély a politikai “hadszíntéren” is, ám az iraki rendszerváltást ez semmiképen sem lett volna képes gyors úton megvalósítani. A háború és annak kimenetele megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy Irak ne lehessen többé fenyegető eleme a térségnek. Az eljövendő béke körvonalai még távolról sem világosak. A szövetségesek legfőbb erői — az amerikaiak, a franciák és az angolok — kinyilatkoztatták, hogy nem akarják elfoglalni Irakot, bár az egyik amerikai deszanthadosztály 240 kilométerre megközelítette az iraki fővárost. Az iraki kurdok képviselői is úgy nyilatkoztak, hogy nem áll érdekükben önálló állam kialakítása, és nem akarják Irakot feldarabolni. A szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy megállapodott amerikai kollégájával, miszerint a térség számára egy új biztonsági rendszert kell létrehozni. Irak szerepét szerinte a jövőben sem lehet lebecsülni, hiszen a problémák, amelyek a háború előtt fennálltak, ma sem múltak el. A küzdelem, amely tegnap reggel hat órakor fejeződött be, “villámháború” volt a javából. A harci cselekmények csak negyvenhárom napig, 1014 óráig tartottak. A szárazföldi hadműveletek röpke négy nap alatt véget is értek. Kétségtelen, hogy a háború gyorsaságában szerep jutott az időzítésnek is. A szárazföldi hadműveleteket akkor indították meg, amikor az iraki csapatokhoz a viszszavonulásról szóló első tétova parancsok megérkeztek. Egy lap véleménye szerint az iraki katonák magatartását jelentősen befolyásolta főparancsnokuk, Szaddam Husszein bizonytalankosdása a döntő pillanatokban. Való igaz, ha Husszein az értelmes lépésre egy héttel korábban szánja el magát, sok tízezer iraki életét menthette volna meg. Az anyagi károk óriásiak. Csak Kuvaitban száz milliárd dollárra becsülik őket. A megszállás utolsó két napjában állítólag hatszáz olajkutat tettek tönkre. A háború előtt Kuvait 1,6 millió hordó olajat termelt naponta... Irak katonailag és gazdaságilak is döntő vereséget szenvedett. Ez elég ok a rendszerváltásra. Az olajban mérhetetlenül gazdag ország gazdaságilag ha nem is azonnal, de idővel bizonyosan talpraáll. S ez, reméljük, politikai rendszerének egészséges alapokra helyezésével jár majd. BÁTSY GÉZA Kétperces Gondolataimba merülve ballagtam a rozsnyói utcán, talán éppen azon, amelyen száznegyvenöt évvel ezelőtt Petőfi ekhós szekere is végigdöcögött, amikor egy borízű hang zökkentett ki töprengéseimből. — Alighanem te is oda készülsz, ahonnan én jövök — köszönt rám egy régi ismerősöm —, merthogy olyan gyapjas a fejed. Ne fáradj, mert hiába mennél. Inkább vedd elő a jegyzetfüzetedet, a tolladat mártsd egy kis vitriolba, és kürtőid világgá, hogy hamarosan a hippifrizurás és borostás képű férfiak városa leszünk. Az állami borbélyműhelyek ugyanis már mind bezártak, ugyanakkor a privatizált borotva- és fésűmesterek papírjain a mai napig nincs rajta a hivatalos pecsét. Mi pedig így nézünk ki — rázta meg lobogó sörényét. — Szóval, csak bátran! Megveregette a vállam, a gallérja mögé gyömöszölte dús tincseit és már ott sem volt. Elgondolkodva néztem utána. Tényleg jó lenne tudni, hogy a pecsét késik-e, vagy a vállalkozói kedv hiányával állunk-e szemben? Megfogadtam, hogy rövidesen utánajárok a dolognak, mármint hogy miért nincsenek Rozsnyón borbélyok? Közben, isten tudja honnan, eszembe villant valami, amitől — stílszerűen — nyomban égnek meredt a hajam. Az, hogy negyvenegy néhány évvel ezelőtt minden teketória nélkül, ingyen és bérmentve, közvetlenül a város utcáin részesülhetett hajvágási szolgáltatásban jó néhány rozsnyói polgár. Nem kellett hozzá más, mint hogy megszólaljanak. Szerencsésebb esetben — borravalóként — egy-két pofon is járt melléje. Csak nem most is ez lenne a megoldás? (korcsmáros) Szakállas téma /
