Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)

1991-02-20 / 3. szám

4 Az egyházak Kárpátalján A Református Egyház Józan Lajos, viski lelkész után joggal elmondhatjuk: Kárpátalján nem minden magyar ember refor­mátus, de minden református em­ber magyar. A reformáció ezen a vidéken igen hamar elterjedt. Bizonyítják ezt azon református gyülekezetek, amelyek az 1550- es években sorra szerveződtek: Ungvárott 1546-ban, Szürtében 1550-ben, Munkácson 1532-ben. A XVI. század derekán itt lelkész­­kedik Kálmáncsehi Sánta Márton, e vidék legjelesebb reformátusa. Beregszász 1548-ban lesz refor­mátussá. Itt telepedett le Kálmán­csehi, aholis 1552-ben két zsina­ton is meghatározó szerepet ját­szik. A mai Kárpátalja önálló geo­politikai egységként csak a triano­ni szerződés után alakult ki, így ezt megelőzően az egyház, vallá­si események itt is a Kelet-Ma­­gyarországon zajló történéseket követték. Az ellenreformáció e vi­déken is tért hódított, minekután­­na II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia a munkácsi vár úr­nője rekatolizált. Az egyházi becslések szerint Kárpátalja mai területén kb. 120 000 református él, a magya­rok kb. 75 százaléka. Az említett számadat természetesen csak a hagyományosan kialakult törté­nelmileg hitelesíthető felekezeti megoszlást jelenti, nem pedig a hitüket nyíltan is vállalók szá­mát. Ilyen adatot az említett törté­nelmi események miatt ma még nem közölhetünk. Ez a megállapí­tás vonatkoztatható a többi vallási felekezetre is. Mária Terézia vak­buzgó katolicizmusát II. József Türelmi Rendelete enyhítette, amelynek eredményeként a refor­mátusok itt is visszakapták temp­lomukat, s újabbakat építhettek. A kárpátaljai református egy­ház „önszerveződése“ kénysze­rűségből történt, ugyanis miután Kárpátalja Trianont követően Csehszlovákiához került, megvál­tozott az egyházak státusza is. Nem tagadható viszont, hogy sokáig a református egyház szer­vezetileg, jogilag rendezetlen maradt és csak vegetált. Használ­ható, államilag elismert megerősí­tett egyházi törvénykönyve nem volt. Az egyházközségek hadiköl­­csönökbe fektetett pénze elve­szett, az egyháztagok elszegé­nyedtek. A gyülekezetekre a templom, az egyházi iskolák, épületek fenntartása olyan terhet rótt, amely megfeszített áldozat­­vállalást kívánt. Városi gyülekeze­tekben élő, többségükben értelmi­ségi egyháztagok jelentős része, akik korábban állami szolgálatban álltak csehszlovák állampolgári bizonyítvány híján állásukat vesz­tették, létminimum alatt tenget­ték életüket. Az általános anyagi leromlás nem kerülte el a refor­mátus egyház alkalmazottait sem, hiába biztosította a csehszlovák állam hivatalosan az egyházakat támogatásáról. A jogi helyzet 1921 -ben megoldódott. Ekkor megalakult a kárpátaljai reformá­tus egyházkerület, külön püspök­kel. Az egyházkerület három egy­házmegyéből állt: ungi, beregi, máramaros-ugocsai. Bár az elkö­vetkező évtizedekben is komoly gondolatokkal küzdött a kárpátaljai reformátusság, biztosítva volt a lelkészutánpótlás (Losoncon, teológiai szeminárium működött), egyházi lapok jelentek meg. A sztálinizmus nem kímélte az egyházakat sem. Annak ellenére, hogy tevékenységük csak az is­tentiszteletre korlátozódott, ve­szélybe került a lelkészek élete is: közülük mintegy 20-an, különbö­ző konstruált perek áldozataiként szibériai lágerekben raboskodtak, ahonnan többen nem is tértek vissza. A nyílt terror később a hruscso­­vi korszak rafináltabb, kifinomul­tabb egyház- és vallásellenessé­­ge, majd a „pangás éveinek“ ál­talános romlása nem múlt el nyomtalanul az egyház életében, az emberek hitéletében sem. Rej­tőzködő hitélet, bújkáló vallásos­ság jellemezte ezekben az évtize­dekben a kárpátaljai magyarsá­got, de a vele együttéló ruszino­kat, ukránokat, oroszokat, romá­nokat is. Pedig Kárpátalján sokáig a templom jelentette a magyar nyelv egyik utolsó mentsvárát. Huszton például, ebben a hajdani szabad királyi koronavárosban ma csak a református és a római katolikus templom az a hely, ahol még nyilvánosan magyar szó el­hangzik ... Mint a többi egyház, a reformá­tus egyházközségek is minden ál­lami támogatás nélkül, kizárólag a hívek adományaiból működnek. Áldozatkészségüket mutatja, hogy az elmúlt évtizedben majd félszáz templomot újítottak fel. örömteljes hír, hogy csak az el­múlt, 1989-es évben több templo­mot adott vissza az állam az egy­háznak. A Nagyszólösi járásban, Verböcön, Péterfalán, Tekehá­zán, a ma már Beregszászhoz tartozó Beregvégardóban, vala­mint Balazséron. 1990-ben a munkácsi járási Kajdanon kap­ták vissza a templomukat a refor­mátus hívek. Az utóbbi négy év­ben összesen hét templomot adott vissza az állam egyházi ke­zelésbe. Remény van arra is, hogy a szórványban élő kisebb gyülekezetek sem maradnak lelki gondozás nélkül; rövidesen a szolyvai, bilkei, aknaszlatinai, nagybocskói, rahói, szórványban élő reformátusok is énekelhetik az ismert és évtizedek óta nélkülö­zött zsoltárokat. 1941-es adatok szerint a mai Kárpátalja területén 91 gyülekezet volt, 110 lelkésszel. A mai adatok: 48 gyülekezet, 20 lelkész. Van olyan lelkipásztor, aki hét gyüle­kezetben szolgál. Biztató, reménykeltő a lel­készutánpótlás szempontjából, hogy a két teológusnövendéket, akik 1988-ban érkeztek a Buda­pesti Teológiai Akadémiára, 1989-ben két újabb követte. A kárpátaljai magyar református­ság néhány esztendő múlva lelki­­pásztor nélkül maradt volna, ha 1978-ban Forgon püspök kezde­ményezésére nem látnak hozzá a hivatást érző fiatalok képzé­séhez. Az ideológiai, politikai veszteg­zár eltűnésével párhuzamosan egyre szorosabb a kapcsolat a magyarországi és a kárpátaljai testvéregyházak között. Az elmúlt évtizedben több ezer bibliát és énekeskönyvet juttattak Magyar­­országról a kárpátaljai gyülekeze­tekhez. (Következő számunkban folytat­juk a kárpátaljai egyházak bemu­tatását.) BÁLLÁ GYULA ÚJSÁG 1991. február 20. Török Elemér Nézzétek az embert (Sütő Andrásnak) Mintha hívó harangszó szállna az idő lassú gyűrűzésén a madárkalitkás ég alatt éberek vagyunk álmatlan éjszakáid őrei mi gyűjtjük össze aggodalmaid mi balzsamozzuk be szíved átvérzó sebeit s kiáltjuk vádlón: nézzétek az Embert kit földre bunkózott gyáván a vak gyűlölet E furcsa korban melyben élnünk s viaskodnunk adatott mi tudjuk hogy hazugságtól s haragtól tiszta hangod túlzeng a nem európai ordas hangokon... JK BIBLIA Kétségtelenül a legolvasottabb és egyben a legvitatottabb könyv a világon. A Krisztust követőknek naponkénti kenyere, az atheisták támadásainak naponkénti indíté­ka. Van, aki megmaradásának, üdvösségének érdekében olvas­sa, van, aki azért, hogy ismételten „leszámoljon“ vele. Bárhogy le­gyen is, egy bizonyos, illik jól ismerni. A Biblia keletkezésének ideje, pontosabban, keletkezésének fo­lyamata több mint másfélezer esztendőt tesz ki, Krisztus előtt mintegy 1200-tól számítva, összesen 66 kanonizált könyvet foglal magába és két részre osz­lik: Ószövetségre és Újszövetség­re. Az Ószövetséget héberül, az újat görög nyelven írták. Magyarra Károli Gáspár fordította, s ma­gyarnyelvű teljes Bibliája 1590- ben jelent meg Vizsolyban. Irodal­munk, sót egész kultúránk elkép­zelhetetlen nélküle. Maga a név görög eredetű, könyveket jelent. Egyes számban, idővel kizárólag a Szentírás megnevezésére használatos. Leghosszabb köny­ve a Zsoltárok, legrövidebb az ószövetségi Abdiás könyve, az Új szövetségben János apostol 2. és 3. levele. A könyvek sorrendi­sége az idők folyamán változott, de ez nem változtat a lényegen, nevezetesen azon, hogy minden könyve az Isten kijelentésének a hordozója és átível az időn, magábafogja a múltat, jelent és jövendőt. Meglehet, hogy az ava­tatlan számára furcsán hangzik, de valóban a jövőbe mutat, a be­következő döntő eseményekre, az ítéletre, a teljes változásra. Üzenetében szabad kételkedni, de azt feledni, hogy a végső „mi­ért“-ekre csak az Isten adhat vá­laszt, nem szabad. A Biblia nem történelmi, irodalmi, lélektani, vagy természettudományos tan­illetve szakkönyv, jóllehet ezen területek, jelenségek világába is mély bepillantást biztosít. A Biblia az élet könyve. Igaza nem viták­ban, hanem a gyakorlatban, a ta­nítása szerinti életvitelben derül ki. A Biblia természetesen tudást gyarapító könyv is, de elsősorban hitet ébresztő, amely - és ez na­gyon fontos - hitben gondolkodni tanít, hit által látni és érteni. Soha­sem kérdi, hogy mit tudsz az Is­tenről, de azt igen, hogy mit hi­szel. Nem az a fontos, hogy mi­lyen elméleti tudásod van a benne foglaltakról, hanem az, hogy kö­veted-e Jézus Krisztus tanítását szóban, tettben, magatartásban. Az ember konkrét életfolytatása lehet hovatartozásának a hiteles igazolója, avagy cáfolója. Jézusi lelkűiét és evangéliumi szellemi­ség nélkül nem lehet Krisztus­követésről beszélni. A Biblia figyelmeztet arra, hogy az élet alapvető dolgaihoz, jelen­ségeihez leginkább hittel közelít­hetünk. Például, nem tudhatja az ember, hogyan, mikor, miért ke­letkezett ez a világ, amelynek ké­pe folyton változik, nincs róla do­kumentáció, s nem tudhatja, ho­gyan és mikor lesz vége. Viszont biztos teremtett voltában, vagyis, hogy Gazdája, ezért értelme, célja van. Az ember nem tudhatja a 2x2 bizonyosságával, hogy szereti-e társa, gyermeke, de bi­zalommal lehet irántuk, hiheti, hogy igen szereti. Nem tudható lényegében, hogy mi az élet, mi a halál, de a kijelentés alapján hiheti, hogy kapott lehetőség és megmérettetik. Ellentétben min­den szokással és filozófiával a Biblia tanítása szerint az ember nem lehet önmaga mércéje, mert az ember a maga mivoltát, csak az Istenhez viszonyulva képes megérteni, felfogni és megélni. Az ember, az emberréválás útján, nem kerülheti ki az Istent. Erre a felismerésre, az Istennek a Bib­liában közölt önkijelentése vezet el. Többek között ebben van a Biblia „időtlensége“, örök ak­tualitása. Ezért fordul hozzá újon­nan minden kor embere. Az em­ber történetének ugyanis istente­len korszaka lehet, de Isten-nél­küli korszaka nincs. A Biblia olyan, mint egy útjelző, útmutató, amely segíti a szabad­ság útját megtalálni és járni rajta. Ezen az úton lehetnek bajok, ne­hézségek, kemény küzdelmek, de lemondásnak, megkeseredés­­nek... nincs helye. Minden a kez­dettől a vég, a végkiteljesedés irányába halad. A nagy cél: a mu­­landóból az örökkévalóba, üdvös­ségre jutni, előttünk van. Ez a Jé­zusban megvalósult megváltás ál­tal lehetséges. Emberhez méltó élete éppen ez a perspektíva, azaz a cél látása biztosíthat. En­nek meglátására az isteni kijelen­tés nyithatja fel az ember szemeit. Ezért nevezték el a Bibliát, méltán a könyvek-könyvének. És éppen ezért olvassák, illetve vitatják any­­nyian. „A teljes írás Istentől ihle­tett", mondja Pál apostol. A Bib­liában a megszólaló és megszólí­tó, önmagát kijelentős Isten küzd az emberért. Dr. ERDÉLYI GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom