Szabad Földműves Újság, 1991. január (1. évfolyam, 0. szám)
1991-01-31 / 0. szám
\« 1991. JANUÁR 31. r ÚJSÁG J ÚJRA A GAZDAISKOLAK FELE? Tavaly szeptemberben a Rimaszombati Mezőgazdasági Szaktanitézetben 431 diák foglalta el helyét az iskolapadokban. A szlovák tanítási nyelvű szakiskolában (magyar nyelvű Kövecsesen van) a hagyományos tanítási forma mellett kísérleti jelleggel nyílt egy magyar osztály, amelynek tanterve a régi gazdaiskolák tantervére emlékezteti Az osztály mezőgazdasági jellege megmaradt, a tanulóknak itt is módjukban áll elsajátítani a növénytermesztés és az állattenyésztés alapjait, de ezenfelül más szakmába is belekóstolhatnak. Például megtanulnak kenyeret és péksüteményeket sütni, befözni, betekintést nyernek a húsfeldolgozó iparba, sőt megtanulnak szabni, varrni, főzni, cukrászsüteményeket készíteni, elsajátítják a könyvelés alapjait, megismerkednek a villanyszerelés, hegesztés, gépjavítás stb alapvető tudnivalóival. Ami fölöttébb lényeges, hogy a tanulók nemcsak a nagyüzemekben használt módszerekkel ismerkedhetnek meg és próbálhatják ki azokat, hanem gyakorlati oktatáson vesznek részt jól működő kisüzemekben, vagy elismert vállalkozóknál.- Mi adta az ötletet az ilyen típusú osztály megnyitásához? - kérdeztem Herényi Béla mérnöktől, az iskola igazgatójától.- Ha nem pedagógusi, de szülői szemmel nézzük az alapiskolákból kikerült gyerekeket, azt tapasztalhatjuk, csak nagyon kevesen tudják eldönteni, tulajdonképpen milyen mesterséget, szakmát szeretnének kitanulni. Alig ismerik az egyes szakmákat, legtöbbször a szülök határoznak helyettük. Ebben az osztályban két évig csak ismerkednek a szakmákkal, miközben elsajátítják az alapjaikat. Két év után aztán el kell dönteniük, hogy melyik szakma számukra a legvonzóbb; az utolsó, vagyis a harmadik évfolyamban mi szeretnénk nekik abból a szakmából többet nyújtani. Nemcsak mezőgazdász lehet belőlük, de pék, szabó, hegesztő, szerelő, virágkertész stb. is, de úgy, hogy azonfelül már nagyon sok szakmának az alapjait ismerik.- Hogyan vélekednek erről a szülök?- Természetesen mi is kíváncsiak voltunk a szülök véleményére, ezért nemcsak a „kísérleti“ osztályba járó diákok szüleit kérdeztük meg, hanem készítettünk egy átfogó közvéleménykutatást: a szülők nyolcvan százaléka helyesnek tartotta az ilyen típusú tanítást.- Mennyire nehéz biztosítani a gyakorlati oktatást? Az egyes üzemek nem idegenkednek a diákok befogadásától?- Nem, viszont ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Mi a jövőben - főleg a mezőgazdaság területén - még alaposabb felkészültséget szeretnénk biztosítani, azért az elkövetkezendő időszakban másként tervezzük a gyakorlati foglalkozásokat. Néhány hónappal ezelőtt még én is egy állami gazdaság igazgatója voltam, így belátom, hogy az egyes üzemvezetők nem szívesen bíznak valamilyen mezőgazdasági vagy szerelési munkát a diákokra. Itt van például a vetés. A mezőgazdasági üzemek nem engedik meg, hogy diákjaink üljenek fel a vetőgépet vontató traktor nyergébe. Nemhogy diák, hanem saját traktorosaik közül sem ülhet mindegyik oda, csak a legjava. Márpedig a mi diákjainknak a gyakorlatban is kell ismerni minden mezőgazdasági munkát. Még a vetést is, sőt, éppen azokat a munkákat a legjobban, amelyek fő meghatározói lehetnek az eredményeknek. A jövőben bizonyára nálunk is létrejönnek a családi farmok, de ha mezőgazdasági üzemekben helyezkednek is el, akkor is már az első naptól kemény konkurenciaharcban kell majd helytállniuk. Azt akarjuk, hogy ebben a versenyben ne induljanak nagy hátránnyal.- Vannak elképzeléseik a. gyakorlati oktatás bővítésére?- Vannak, vagyis szerintem csak egyetlen megoldás létezik, amelynek érdekében már meg is tettem az első lépéseket. Kérvénnyel fordultam a felettes szervekhez, hogy a régi iskolagazdaságot, amelyet elvettek tőlünk, adják vissza az iskolának. Saját földünkön, saját istállóinkban, saját jármüveinken úgy mozoghatnának diákjaink, mint a nyugati államokban egy családi farmon. Ez nagyon lényeges lenne, mivel nemcsak az egyes munkálatokat sajátítanák el jól, de megismerkedhetnének azokkal a szervezési nehézségekkel is, amelyek a termelésben várják őket. Ha már nálunk megismernék a mezőgazdasági munka buktatóit, később könnyebben ki tudnák azokat kerülni. Itt jobban belekóstolhatnának a siker nyújtotta élményekbe is. Azt szeretnénk, ha diákjaink nemcsak egy oldalról ismernék meg a mezőgazdaságot, de még nálunk egy átfogó képet kapnának arról. S így a nehézségekkel, az örömökkel együtt tudnánk megszeretettni velük. Ehhez pedig nélkülözhetetlen egy olyan gazdaság, amely csak a miénk. FARKAS OTTÓ Herényi Béla mérnök (A szerző felvétele) A korszerű technika seregszemléje A felső-ausztriai Welsben látványos mezőgazdasági kiállítást rendeztek, amelyen a látogatók korszerű mezőgazdasági technikával, valamint a sütőipar gépeivel és berendezéseivel ismerkedhettek meg. A növénytermesztés gépei és berendezései közül a leggazdagabb csoportot a traktorok, a takarmánybetakarító és -kezelő gépek alkották. A látogatók figyelmét főleg a Same cég által felvonultatott 44-56 kW teljesítményű „biotüzelőanyagra“ is működő Explorer II típusú traktorcsalád keltette fel. A „bio-tüzelőanyag“ észterifikált repce vagy napraforgóolaj, melyből - a Same cég tapasztalatai szerint - a már említett olajnövények egy hektárjáról ezer liter nyerhető. A mezőgazdasági terület 15 százalékán termesztett olajnövények (repce vagy napraforgó) hozama már elegendő egy osztrák farm üzemanyagszükségletének a fedezésére. A Same cég ugyanakkor motorgaranciát vállal 3 ezer ledolgozott motorórára vagy négy évre. Díjat kapott az Antares 130 típus (teljesítménye 93 kW), melynek elektromos motorfordulatszám-szabályzója van. Cégek egész sora, többek között a Reform, a Pöttinger, a Fella, a Mengele stb. vonultatta fel takarmánybetakrító gépeit. Különös figyelmet érdemel ezek közül a Reform cég, mely bemutatta az új Metrac 2002 és 3003 S típusú hegyvidéki kaszálógépeit, melyekre kaszán kívül adapterként hárító, rendforgató és mütrágyaszóró is szerelhető. A Reform cég még a Multi 500, 500 SL, 600 és 600 SL típusjelű önjáró takarmánybetakarító gépeit is felsorakoztatta. Ezek a betakarítógépek 18m3 úrtartalmú gyújtötartállyal rendelkeznek, valamint három oldalra billentető kocsiszekrénnyel, istállótrágya-szóróval és folyékony trágyák alkalmazására szolgáló, 2,5 m3 térfogatú tartállyal egészíthető ki. Számos cég mutatta be a szénatornyok és takarmánycsűrök töltésére, ürítésére és a tárolás ideje alatti anyagkezelésre alkalmas gépeit. A Claas, a Fiatagri, a John Deer és a Fahr cégeknek köszönhetően hatalmas választék volt gabonakombájnokból is. Nagy sikert aratott az olasz P. Barigelli cég önjáró egysoros cukorkombájnja, mely a cukorrépa begyűjtésére alkalmas 4 m3 űrtartalmú tartállyal rendelkezik, esetleg répafej gyűjtésére szolgáló 0,8 m3 űrtartalmú tartállyal is. A répafejeket azonban többnyire szétzúzzák és szétterítik a szántóföldön. A betakarítógép teljesítménye 0,2-0,4 hektár óránként. Hasonló elven alapuló, ellenben hatsoros kombájnnal rukkolt elő a német Holmer cég a Őeské Budéjovice-i „Éltető föld" kiállításon. Ezen betakarítógépek legnagyobb előnye, hogy a betakarítás alatt a szállítóeszözök nem közlekednek a szántóföldön - mivel a kombájn tartályának tartalmát forduláskor a parcella szélén elhelyezett szállítótartályokba vagy a felsorakozott szálltóeszközökre engedi ki - s így nem tömörítik a talajt. Az állattenyésztés gépesítésével összefüggő termékek tükrözték a legjobban az alkalmazás lehetőségeit Ausztria hegyalji és hegyvidéki - ahol főleg családi farmok találhatók - feltételei között. A kiállításon túlsúlyban fejő- és hűtőberendezéseket tekinthettek meg az érdeklődök. A már nálunk is jól ismert cégeken kívül - mint pl. a Miele, a Melotte az Alfa-Laval és a Westfalia-Separator bemutatkoztak a Flaco, az Etscheid, a Lister és a National cégek is. A legszámottevőbb csoportot az egy vagy két fejösajtárral felszerelt, kétkerekű alvázon elhelyezett áttelepíthető fejőberendezésék képezték. A légszivattyút elektromotor vagy robbanómotor hajtja. Ezek a berendezések 25 tehénnél kevesebbet számláló tejelőállomány szükségleteit elégítik ki.^Bemutatásra kerültek különböző fejöházak (tandem, halszálkás, poligon) is. A kiállítás is bizonyította, hogy a fejlődés nem a rotációs fejőházak felé tart. 40-9000 liter úrtartalmú, főleg családi farmokra szánt hűtőberendezések bő választékát az Alfa- Laval, az Etscheid, a Packo, a Miele és a Lister cégek tárták a látogatók elé. A kiállított gépek széles skálája, valamint a gyártók erős konkurenciája is alátámasztotta a mezőgazdasági munkák gépesítésének'lehetőségeit a kisfarmoktól kezdve egészen a magas állatlétszámú és nagy termóterületű farmokig. (J. J.) 5 Liberalizáció = félmegoldás Hajmeresztő, milyen árak vannak. Egy évvel ezelőtt még a mészárszékbe is bátran betérhettem egy ötvenessel a zsebemben, viszont az árak liberalizálása óta ilyen „vékonyan“ lassan már a trafiknak, újságos kioszknak sem merészkedhet közelébe az ember. Csak a reggeli bevásárláshoz egy zöldhasút kell vételeznem a családi kasszából, hogy ne kopogjon már tíz órakor a szemünk az éhségtől. Nem kevésbé hajmeresztő, ahogy a miniszterelnök és a parlament elnöke reagált a csillagászati árakra. Azt tanácsolták a fogyasztóknak, bojkottálják az áremelést, a vásárlás szüneteltetésével kényszerítsék újraszámolásra a termelőket, felvásárlókat és kereskedőket. Hallottam, hogy valahol a Dél-csehországi kerületben a vásárlók így kényszerítették ki a karácsonyról megmaradt, méregdrága szárított datolya, füge és barack árának lényeges csökkentését. Rendben, de hogy az alapvető élelmiszerek, a tej, kenyér, hús és vaj esetében is ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás, azt kötve hiszem. Mit hozhatna egy esetleges bojkott? Még csak sejteni lehetett, milyen következményei lesznek a liberalizálásnak, a szlovákiai tejipar máris 600 millió literrel csökkentette az évi megrendelést. Sót, főleg a felvásárlási árakkal manipulálva, továbbra is azon ' mesterkedik, hogy a vállalt 1,4 milliárd litert se kelljen maradéktalanul átvennie. Az indok: a kereskedelem nem rendel, számos üzemben korlátozták vagy leállították a tejtermékek gyártását, országos viszonylatban ezer tonnákban számolják az eladhatatlan vaj- és sajtkészletet. Például a kassai tejüzem körzetében 50 százalékkal kevesebb tej fogy az üzletekben mint tavaly, a Milex 01 -es pozsonyi üzeme pedig a naponta felvásárolt 250 ezer literből 100 ezer litert azonnal a szeredi szárítóüzembe továbbít. S persze mindezért a fogyasztókat meg a termelőket hibáztatják, nem az árakat. Már most, ha nem növekszik belátható időn belül - vagy netán még jobban csökken - a fogyasztás, mindenütt félgözre kapcsolnak a tejüzemek, visszaesik a felvásárlás, s csökkenteni kell a tejtermelést. Vagyis a fogyasztó az árak esetleges bojkottálásával önmaga alatt (is) vágná a fát, mert feleslegessé válhat a munkahelyén, és egyszercsak az utcán találhatja magát. Ha nincs kereslet, nem kell a termelő. A munkanélküliség növekedésével párhuzamosan csökken a vásárlóerő, méginkább visszaesik a kereslet... Szépen körbe, karikába. Miközben a termelő, felvásárló és kereskedelmi vállalatok ádáz harcot vívnak a lehető legnagyobb nyereségért, a fogyasztó szenved. A monopolhelyzetet élvező felvásárló nem egyezséget kínál a termelőnek, hanem diktálja az árakat. Miként a tejipar, a kereskedelem is szeretné megsütni a maga pecsenyéjét, s szintén csavar egyet az ársrófon. A fogyasztó pedig sajt helyett szalonnát majszol, kakaó helyett teát iszik - vagy rumot, hisz az furcsamód nem lett drágább -, és közben szidja a földművest, mert újabban erre tanítják. Persze az is lehet, hogy a felvásárlók őseit emlegetik bizonyos jelzők kíséretében, mert termelőként esetleg tudja, mennyit kapott a tejért a szövetkezet. Nagy árat fizethetünk ezért az áldatlan állapotért. Megeshet, hogy mire észbe kapunk, elapadnak a hazai források, kiürülnek a boltok, s hogy ne kopjon fel az állunk, kénytelenek leszünk bebocsátani a melegen ajánlkozó, már most ugrásra kész külföldi szállítókat. A termelők kedvét könynyebb elvenni mint meghozni, beleértve természetesen az egyébként is temérdek gonddal küszködő egyéni gazdálkodókat is. S van itt még valami, amiről a téma kapcsán feltétlenül szólni kell. A természet, a mezőgazdasági környezet biológiai egyensúlyának megtartása egyebek között az állattenyésztés fejlettségétől, mindenekelőtt a szarvasmarha-állomány népességétől függ. A szakemberek szerint Szlovákia viszonylatában félmillió szarvasmarha tenyésztése garantálja a mezőgazdasági környezet biológiai egyensúlyát. Az év elején - nagy valószínűség szerint a már tavaly is tapasztalt értékesítési gondok miatt - ennél valamivel népesebb volt az állomány, de félő, hogy néhány hónap múlva a szükséges létszám kétharmadávalfelével sem számolhatunk. Ugyanis sok gazdaságban hajtogatják a vezetők, ók ugyan nem folytatják a szélmalomharcot, csökkentik a tehenek és hízómarhák számát. Még akkor is, ha maguknak kell levágni az állatokat, s kimérni, eladni a húst. A fogyasztók rövid távon valószínűleg jól járnának vele, mert minden bizonnyal lényegesen olcsóbban jutnának húshoz mint a boltban, de a holnapi ellátás biztonsága és a környezet biológiai egyensúlya szempontjából ez a lépés igencsak káros volna. A megoldást az jelentené, ha végre tudatosítanánk, hogy az árak liberalizálása önmagában nem vezethet el a piacgazdasághoz. Feltétlenül meg kell szüntetni a felvásárló és kereskedelmi vállalatok monopol helyzetét. Ennek egyik módja az lehet, hogy ezeket a vállalatokat - a termelők bevonásával - részvénytársaságokká alakítják. A másik lehetőség, hogy a termelők sajat vagonidakat, feldolgozó és tartósító üzemeket építenek, bolthálózatot létesítenek, és ezzel olyan egészséges konkurenciát teremtenek a piacon, amely törvényszerűen szemléletváltásra és alkalmazkodásra kényszeríti a ma még nagymellényú állami vállalatokat KÁDEK GÁBOR Nem kell a gyümölcs? Oszt, szoroz, majd hosszasan gondolkodik Szolnoki Lajos, a Kövecsesi Gyümölcstermesztő Állami Gazdaság igazgatója, aztán félretolja a számológépet - és beszélgetni kezdünk.- Mennyivel könnyebb most a gyümölcstermesztő gazdaságoknak, mint más mezőgazdasági üzemeknek?- Semmivel, sót, sokkal nehezebb. A jelenlegi körülmények között mi vagyunk a legnehezebb helyzetben.- Miért?- Az előző években magas állami támogatást élveztünk, minden kitermelt koronára - az árkülönbözetet és a dotációt is számolva - kilencven százalék támogatást kaptunk. Most ez elmarad, de nem is ez a legnagyobb baj. Partnerüzemeink nem akarnak szerződést kötni a gyümölcsre, nem kell a gyümölcs senkinek. Eddig csupán egyetlen szerződést sikerült megkötnünk, azt is a húsra.- És mi lesz a gyümölccsel?- Kitermeljük, begyújtjük, de hogy kinek adjuk el, azt ma még nem tudom. Pedig nem kevés területen termesztünk gyümölcsöt, van 12 hektáron meggy, 15 hektáron szamóca, több mint 10 hektáron málna.- Mennyi dolgozója van a gazdaságnak?- Az irányító dolgozókat is beleértve 80 fő.- Köztudott, hogy a gyümölcstermesztés munkaigényes, nem kevés ez a létszám?- Nem, mivel a kapálnivalót minden évben szétosztjuk. Egy személyre nem jut több mint 40-50 ár, beleértse természetesen a vezető dolgozókat is, a szüretelést pedig idénymunkásokkal oldjuk meg. Vannak, akik szívesebben jönnek hozzánk szemes terményért, mint gyümölcsért dolgozni, akkor a begyűjtött mennyiségért megkapja a pénzt és jogosult egy bizonyos mennyiségű búza vagy árpa megvásárlására.- Bízik abban, hogy később lesz piaca a gyümölcsnek?- Nézze, hivatalból optimistának kellene lennem, de ha reálisan nézem a dolgokat, akkor egyáltalán nem lehetek az. A jelenlegi árak és bérek mellett kérdem én, hogy ki fog ma szamócát vagy gyümölcsbefőttet vásárolni? Sokan örülni fognak, ha telik majd kenyérre meg a legszükségesebb élelmiszerekre és holmikra. Harminchat éve vagyok ennek az üzemnek az alkalmazottja, de ilyen áldatlan állapotra nem emlékszem. (fo)
