Szabad Szó - Libre Palabra, 1949 (5. évfolyam, 49-52. szám)
1949-04-01 / 51. szám
SZABAD szó 100 ÉVVEL EZELŐTT ALAKULT 1849 április 14.-én fosztotta meg a forradalmi Az 1848/49-es forradalom történelmi eseményeinek centenáris ünneplése során külön jelentőséggel bir most a magyar köztársasági mozgalom egyik legjelentősebb aktusának emlékezete. Most, amikor a felszabadult magyar nép a köztársaság megszilárdítására összponto s i t j a minden erejét és a népi demokrácia kemény ököllel sújt le a habsburgi restauráció klerikális reakciós ügynökeire, — valóban időszerű emlékezni 1849 április 14.-re, amikor a szabadságharcát vivó magyar nép képviselői a debreceni nagytemplomban kihirdették a népellenes Habsburg-uralkodóház detronizálását. Száz év távlatából is eleven erővel harsog a magyar nép szabadságra tötrö akarata a függetlenségi Nyilatkozat szavaiból: “.. . Három száz esztendeje múlt, hogy a magyar nemzet szabad választás által az osztrák házat, kétoldalú kötések alapján a királyi székbe emelé. És e három század nem egyéb, mint a folytonos szenvedés három százada. .. .Ezen dinasztia, melly egy uralkodót sem mutathat fel, ki népei szabadságában kereste volna erejét és dicsőségét, a magyar nemzet irányában firól fira a hitszegés politikáját követé, s vagy nyilt erőszakkal azon dolgozott, hogy ez országot törvényes önállásától, s alkotmányos szabadságától megfosztva, a már előbb minden szabadságból kivetköztetett császári tartományaival egy közös szolgaságba összeolvassza: vagy ha e részben a nemzet törhetlen vigyázata által magát gátolva érezte, minden igyekezetét oda forditá, hogy Magyarország erejében elzsibbasztva, kifejlődésében feltartóztatva, a császári tartományoknak gyarmatul szolgáljon, miszerint azok Magyarországból, s annak rovására minél több hasznot húzhassanak. . . ... Több ízben történt, hogy e zsarnok rendszer ellenében, mellynek minden lépését vagy nyilt erőszak, vagy bűnös ármány és cselszövény bélyegző, a magyar nemzet önfenntartása végett fegyveres védelemhez volt nyúlni kénytelen. Több ok van, melly Isten és világ előtt minden nemzetet feljogosít, hogy a felette uralkodott dynasztiát trónjáról száműzze. Ilyenek ha az ország ellenségeivel, rablókkal, pártütökkel a nemzet elnyomására szövetkezik; ha az esküvel szentesitett alkotmány s országos státusélet eltörlésére fegyveres erőszakkal támadja meg alattvalóit, kik ellene fel nem lázadtak; ha erőszakkal eldarabolja, megcsonkítja az ország területi épségét, mellyet fenntartani megesküdött; ha idegen fegyveres erőt használ saját alattvalóinak legyilkolására, s törvényes szabadságuk elnyomására. Minden egyes ok elég bűn arra, hogy a dynasztia a trónt elveszítse. A Habsburg-Lothringeni ház példátlan hitszegéssel mindezen bűnt együtt és egyszerre követte el, s elkövette a magyar nemzet státusélete eltörlésének határozott szándokából, elkövette annyi árulás, annyi rablás, gyújtogatás, öldöklés, kegyetlenség, a népjognak olly lábbaltapodása k i s é r etében, hogy e bűneinek históriája felett elborzad az emberiség...” A Függetlenségi Nyilatkozat javaslatának előterjesztésekor Kossuth a kővetkező drámai erejű kijelentést tette: “Velem rendelkezhetik Isten akármint az életben. Bocsáthat reám szenvedést. Bocsáthatja reám a vérpadot. Bocsáthatja reám a bürökpoharat, vagy a száműzetést. De egyet nem bocsáthat reám sohasem. Azt nem, hogy én valaha az ausztriai háznak alattvalója legyek. Azt nem bocsáthatja reám az Isten sem; mert az embernek, ki el van határozva valamire, bár láncokba szorittatnának minden tagjai, mindig marad elég ideje meghalni tudni, ha magát máskép meg nem mentheti.“ Az osztrák császári és a cári hadsereg vérbefojtotta a magyar nép szabadságharcát, de a nép szivében nemzedékről nemzedékre szállt a Habsburgok elleni gyűlölet. ... És most a népi demokrácia ellenségei, Mindszenty hercegprímással az élen a gyűlölt Habsburg-dinasztia egy elkorcsosult tagját akarták a magyar nép nyakára ültetni. De a felszabadult magyar nép most már elég erős ahhoz, hogy a monarchisták, horthysták és nyilasok minden ellenforradalmi kísérletét meghiúsítsák. » Sz.
