Szabad Szó - Libre Palabra, 1949 (5. évfolyam, 49-52. szám)
1949-03-01 / 50. szám
SZABAD SZÓ 11 KOSSUTH ÉS PETŐFI 1 848-ban éles harcot folytattak a hazaáruló, népellenes magyar főpapok ellen A 48-as forradalmi kormány elkobozta a hazaáruló esztergomi érsek és a pécsi püspök javadalmait A történelem megismétlődik. Száz évvel ezelőtt is a szabadságáért küzdő magyar nép ellenségei sorában állt az esztergomi érsek és népellenes összeesküvéseket szerveztek a gazdag katholikus főpapok. Kossuth és Petőfi éles harcot folytattak a reakciós főpapok ellen 1848-ban és 1849-ben. A 48-as szabadságharc okmánytárából itt közöljük a száz év távlatából is eleven erővel ható hiteles történelmi dokumentumokat: Hám János volt esztergomi érsek nevét a legsötétebb hazaárulók sorában tartja nyilván a történelem. A 48-as hősies magyar szabadságharc prímása orvul, próbálta ledöfni népét akkor, ami- 13 kor a levert forradalmak után újra csendes Eu- 9 rópában egyedül a magyar nép küzdött a kiiisö és belső elnyomók ellen a szabadságért. A katolikus egyház irányadói kifelé tagadni próbálták Hám János árulását, a császár érdekében kifejtett kémszolgálatait, Kossuthot és követőit gyalázó kijelentéseit. Az egyházi reakció belső, „családi“ körében azonban ugyanakkor csöppet sem leplezték Hám tevékenységét, sőt igazat adtak az árulónak! Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az a könyv, amely épp húsz évvel ezelőtt, 1928-ban jelent meg a Szent István Akadémia kiadásában, Tóth Tihamér szerkesztésében ezzel a címmel: „Hám János szatmári püspök és kinevezett prímás emlékiratai 1948—49-böl“. A könyv méltató előszava bizonyiték arra, hogy az egyházi reakció a magáénak, sőt a maga „hősének“ vallja a hazaáruló Hám Jánost. Maga a könyv, az áruló önvallomása pedig a leghitelesebb bizonyiték a volt esztergomi érsek aljas árulására. Hám emlékiratának minden mondatával leplezi önmagát: „A magyar örömöknek ez ünnepélyes — vagy helyesebben a nemzeti szerencsétlenségnek e gyászos napja, ha jól emlékszem’, március 15-e volt...“ — olvassuk mindjárt a könyv elején ezt a vérlázitó mondatot, amelyet oldalról oldalra követnek a többi, legszentebb szabadságeszményeinket meggyalázó, s a császári rablókat dicsőítő megállapítások. De Hám, miként utódai a hazaárulásban, nem maradt meg a puszta szónál, az „egyszerű“ rágalmazásnál. Rövidesen akcióba lépett a magyar nép ellen, a szabadságharc ellen. A számára „nemzeti szerencsétlenséget“ jelentő 48-as március után nemsokára felutazott Innsbruckba, ahol a bécsi forradalom elöl elmenekült császári udvar tartózkodott. Itt, amint ezt önleleplezö emlékirataiban leírja, ajánlott egy megbízható kémet, aki életét is hajlandó kockáztatni a „felséges házért“. Jelöltje, Majláth Antal gróf a volt kancellár, rövidesen meg is kezdte kémszolgálatát. Hám magatartása természetesen alapos gyanút keltett a szabadságharc vezéreiben. Alapos oka és joga volt Madarász László belügyminiszternek arra, hogy az országgyűlésben 1848 agusztus 12-én igy beszéljen: „Nem titkolom, hogy Hám úr kinevezését esztergomi prímássá s Lonovics úr kinevezését egri érsekké, sohasem helyeseltem. Ezek az urak a magyar nép és a magyar szabadság ellenségei. Ezek a főpapok a reakció ármányát ápolják a nemzet kebelében ... Ez a papság a felsöházban soha a nemzet érdeke mellett nem emelt szót, hanem táncolt Metternich nótájára. Egyébiránt azt hiszem, hogy a kisebb papság belátva azt, hogy többé az egyházi hierarchia rothadt épületére nem támaszkodhatik — a haza érdekéhez csatlakozik. így én az egyházi reakció elleni harctól nem félek. A jcatolikus főpapság magatartása mélyen felháborította Barsi József lelkészt is, aki kiáltványt intézett Magyarország főpapjaihoz: .......Miért van, hogy a magyar nép főpapjaitól nem hall egy bátorító szót, nem nyer egy batkányi segélyt? Hol vannak a gazdag főpapok, kik márványpalotákban laknak és aranyserlegekböl isszák a föld leghíresebb borait? Hol vannak, hogy nincs közöttük egy sem, ki a haza vérző vitézeinek csak egy pohár vizet is nyújtson és a földönfutóvá tett ezreknek csak egy kurta szalmatetöt csinál-
