Szabad Szó - Libre Palabra, 1949 (5. évfolyam, 49-52. szám)
1949-01-01 / 49. szám
SZABAD SZÓ 15 \ írók- Művészek “Néphadsereg” címen jelent meg a magyar honvéded uj hetilapja. A lan célja a hadászati kérdések ismertetésén kívül a hadsereg és a nép közti kapcsolat kimélyitése és a magyar hadsereg demokratikus szellemének erősítése. Mándi Éva fiatal írónő „Vetés“ cimü színmüvét nagy sikerrel mutatta be a budapesti „Belvárosi Színház“. „Talpalatnyi föld” a legújabb magyar film a szegény paraszt hajdani keserves életét mutatja be a letűnt úri világ reális ábrázolásában. A főszerepet, Góz Jóskát Szirtes Ádám alakítja rendkívüli drámai erővel. A női főszerepet Mészáros Ági játsza. Hay Gyula „ítélet éjszakája“ cimü darabját a „Madách-Szinház“ mutatta be. A szinmii a bukása felé rohanó nácizmust mutatja be. Balázs Anna „Mire megjönnek a fecskék“ cimü regénye a Horthy-uralom idejében folyt illegális mozgalom egyes mozzanatainak élményszerü elbeszélése. Halász Gábor, a nyilas-munkatáborban elpusztult kiváló esszéista tanulmányainak egy gyűjteményét „Az értelem keresése“ cimen adták ki. Aczél Tamás „A szabadság árnyékában“ cimü regénye az 1944 év utolsó hónapjai és a felszabadulás még alig derengő világának légkörét mutatja be. PETŐFI OTTHONA Irta: Devecseri Gábor A „Petőfi Akadémia“ megnyitó ünnepségére. Gyakran olvastam száztizévesekröl, s gyűlt a csalóka fény: Esztendők jöttek, tátottszáju rémek, Gyermek reménye, gyermeteg remény! hisz akkor ö is életben lehet még. Hányszor gondoltam kisgyerekkoromban: Lehet, hogy meg se halt; tán még betoppan és folytatja mit zengett, a harcidalt. s a képzelgés kemény foguk között fogyott és vékonyult, mig végiilis valóravált: Petőfi visszajött. „Gyalázatot lemosni“, mint Ígérte, a harcos költő visszaérkezett. Ifjan jött meg, ahogyan elment, és if jakkal szőrit kezet. Veletek, kiknek ö ad forradalmi öntudatot s erős hitet; veletek, kik, mint ö, a népet tanítjátok és véditek. Emlékezzetek: gyalog vándorolt, s éjjel nem volt feje fölött fedél; de jókedvét ez nem rabolta el, s most kedve köztünk százszorozva él. Mert aki itt van, mind harcába indul és torzitatlan képére vigyáz; mert neki, a sokszor otthontalannak, otthona immár ez a ház. És mégis azt mondom, barátaim, legyen ez a hajlék kicsi. Petőfi benne el ne férjen, törjön belőle ki! Az ország utján járjon újra, de nem magában: szivünk megy vele. Petőfi fegyver, messzefénylö, a munkás és a paraszt fegyvere. Száz éve tündököl: vezessen „a néppel tüzön-vizen át“, a laktanyák ébresztő kürtjeiében hallassa ismerős szavát. Erőt öntsön szivünkbe és karunkba, mikor a zsarnokokra üt. Vigyétek öt mindenhová, lakjék Petőfi mindenütt!
