Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)

1948-05-01 / 41. szám

SZABAD SZÓ 3 Bölöni György: XII X/OLT 1848? Márciussal a magyar köztársaság belépett a centenáris ünnepségekbe, melyekkel a 48-as for­radalom és szabadságharc, a társadalmi és nem­zeti szabadságharc százéves évfordulóját ünnepli. Száz év alatt e dicsőséges nagy küzdelem szociá­lis irányát nem volt szabad kidomboritani. Az iskolákban azt tanultuk, hogy a magyar nemesség áldozatkészen lemondott jogairól és igy mondotta ki a jobbágyfelszabadítást. De hogy az európai forradalom mennyire kényszerítőén sarkalta a po­zsonyi táblát a nagy reformra és március 15-ikével a pesti nép mennyire döntően avatkozott be az ese­mények folyásába, minderről sokszor megfeledkez­nek. Negyvennyolc történelmében a nemzeti sza­badságharcon volt a hangsúly, mert az uralkodó rendnek mindég érdekében állott a hatalmas harc társadalmi mozzanatait és céljait nem hang­súlyozni és lehetőleg eltüntetni. Most itt az ideje, hogy úgy ünnepeljük negy­vennyolcat, mint a társadalmi felszabadítás haj­tóerejét és benne egyben a nemzeti független­ségért való harc felemelő példáját. És ha ezt tesz­­szük, Petőfi Sándor, a nép Petőfije, nemcsak a Talpra Magyar költője, hanem a világszabadság lantosa és az Egyenlöségi Társulat proklamá­­ciójának fogalmazója. Amikor Petőfi a haza meg­mentésére buzdít, uj hazát követel, hol „minden szegletig eljusson a nap s a tiszta levegő“, hol „minden ember lásson s ép legyen“. Amikor pon­tokba szedte a forradalmi ifjúság, a vörös republi­kánusok kívánságait, követelte a nép proletáriá­­tusságának megszüntetését, a „ki nem látszott népjogokat“, „az ember és ember, polgár és pol­gár közti osztályfalakat fenntartó előítéletek os­tromlását és ledöntését.“ És igy a mi Táncsicsunk nemcsak az iró, akit március 15-én kiszabadítottak rabságából. Tán­csics az a politikus népbarát, aki arra ösztö­kélte az első nemzetgyűlést, hogy menjen tovább a jobbágyszabaditásban és emelje ki a rendi kö­töttségből a parasztság minden rétegét és tegye igazi hatalommá, nemzetté a népet. A mi Kossuth Lajosunk sem egyedül a lángoló magyar hazafi, a politikai zseni, kora legnagyobb szónoka, hanem az a vezér, aki nagyszerűen egyesítette magában a haladás vágyát és a nemzeti ügyet és megte­remtette a nemzeti függetlenség védelmére a fegyveres harcot és az erre feltétlenül szükséges összefogását a nemességnek és a népnek. Negyvennyolc ünnepe és negyvennyolc márciu­sa ezért a miénk, a népi demokráciát építő ma­gyaroké, a magyar köztársaságé. Amint a nagy francia forradalom őse volt az 1830-as forrada­lomnak, mely végleg leszámolt a feltámadni ké­szülő régi renddel, indítója a 48-as februári forra­dalomnak, melyen küzdőtérre léptek a francia társadalom szociális erői, és sarkalója a 71-es kommünnek, melyben a proletáriátus megkísé­relte kezébe venni a hatalmat az elnyomó kapi­talista polgársággal szemben: — mi is 48 forra­dalmi szabadságszellemében kapjuk meg csiráit azoknak az eszméknek, melyek most folyó társa­dalmi átalakulásunkat előre lendítik. A mi for­málásában lévő demokráciánk múltja 1918 októ­bere és 1919 márciusa mellett a százesztendős 48. Negyvennyolc értelmét 100 év alatt nagyon ki­forgatták és méltó valójában nem magyarázták. Amikor ünnepelni fogunk, ezt a mulasztást kell ^ jóvátenni, helyesbíteni kell a hamis magyaráza­tokat és az igazi vonalra kell visszavinni 48 nagy­jainak szereplését, serkentő munkásságát és ere­deti mivoltában kell feltámasszuk a kor társa­dalmat ujitó szellemét. Száz év alatt a Bach-korszak idegen elnyomása, az önálló nemzeti létet gátló 67-es kiegyezés, a ferencjózsefes idők haladást ölő álmos konzerva­­tizmusa, a Horthy-rendszer nemzetgyilkos ellen­­forradalma és végül az országot Hitlernek kiszol­gáltató magyar nyilas uralom, mind csak soroza­tos meghamisítása és megcsúfolása volt 48 tün­döklő nemzeti és szociális hitvallásának. Negy­vennyolc hagyományaihoz csak a Köztársaság de­mokráciája tért vissza. A megsemmisülés szélén álló nemzeti létünket a demokratikus fordulat mentette meg és a demokrata fejlődés tért vissza erőt meríteni és példát szemlélni 48 eszméihez. Minél jobban építjük a népi demokráciát, annál erősebb hidat verünk a történelemben a szabad­ságharc múltjához. Mert az uj Magyarország alap­jait e nagy idők kitűnő férfiai vetették meg s mü­vüket valójában mi csak folytatjuk, hogy meg­teremtsük Petőfi uj hazáját, melyet a szabadság­­harc leverésével 48 nemzedéke megvalósítani nem tudott. Bárhol ünnepel tehát a magyarság, a főváros­ban, a falukban vagy külföldön, ne legyen az kül­­söséges, cécós megemlékezés, hanem hódolás a társadalmi haladás és a függetlenségi gondolat együttesen megbecsült emléke előtt. És egyben fogadalom is, hogy a 100 év előtt megkezdett nagy müvet továbbvisszük és a történelmi leckét meg­tanulva, a szomszéd népekkel megértő barátság­ban élve, hazánkat, most már a magyar nép ha­záját 48 méltó utódjává, a népi demokrácia va­lóságos dolgozóinak boldog országává tesszük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom