Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-03-01 / 39. szám
SZABAD SZÓ T A demokratikus Magyarország őszinte barátsággal ál! az uj zsidó állam mellé Tildy Zoltán köztársasági elnök nyilatkozata Az uj zsidó állam megalakítására vonatkozó UN határozattal kapcsolatban navy fontosságú nyilatkozatot tett Tildy Zoltán köztársasági elnök, amelyet Dr. Dénes Béla a magyarországi szocialista cionista párt elnöke, az ismert publicista küldött meg légi postán a ,.Sza( bad Szó“ részére: ( A nyilatkozat a következőkép hangzik: „A Zsidó Nemzeti Állam megalakulásának tényét, az Egyesült Nemzetek döntését, amely ezt lehetővé tette, a magam részéröl is melegen üdvözlöm. Egy megszakadt történelmi folyamat indul ezzel megint útjára s egy nagymultu, államalkotó nép kezdheti el újra a maga önálló nemzeti életét. Akik a zsidóság évezredekkel ezelőtti történevében is a gyűlölet, kiket “ antimagyaroknak' ’ nevez a cikk írója. így. ilyen módon irta volna meg minden demokrata magyar közíró e témát. Csak az ‘ ‘Antiszemiták —• antimagyarok ’ ’ Írója használt egészen más módszert. Nem gondolhatok másra, mint hogy nem köz, — de öncél irányította tollát. * S most, hogy ezt megírtam, a cikkíró által szerkesztett lap újabb számában egy újabb antiszemita kirohanással találom magam szemben. Ezennel nem ö maga ir, csak leközöl egy Váradról, érkezett, tendenciózusan zsidóellenes levelet. Többek közt ezek állnak a haláltáborokból visszatért kevésszámú zsidókról: “Amíg a fasizmus uralkodott, akkor jajgattak, hogy elérjen hozzájuk a szovjet-hadsereg, megmentse életüket, és miután megmentette, uton-utfélen a reákció szekértolói vo’tak, segítettek a reakciónak a gazdasági é’et felforgatásában, a legsötétebb szabotázst, spekulációt űzték, hogy megdöntsék a demokráciát. Ha keresni lehetett, a bujkáló SS legényektől kezdve, a Maniuistákig mindenkivel üzleteltek. Az infláció alatt nehéz vagyonokat harácsoltak össze az éhező nép bőrére, ehhez plusz a deportálásban elpusztult rokonoktól örökölt vagyon és még sok más görbe utón szerzett javak halmaza most már a polgári rétegekből a legreákciósabb rétegekhez kapcsolta őket”. Ezen kívül még sok más is áll a levélben. De egy szó sem például arról, hogy mit csináltak az “üzérkedő”, “feketéző”, az éhező nép bőrén él,ö nemzsidő vallásu üzletelők. Egy szó sem arról a bestiálitásról, mely előbb kinzókamrákba kergette tét ismerik, azok ezt a fordulatot természetesnek és igazságosnak tartják. Az a barbár üldöztetés, amelyben a zsidóság a maga sorsát a legutóbbi korszakokban élte, nyilván hozzájárult a népi és nemzeti öntudat újraéledéséhez s a régi haza felépítése utáni sóvárgáshoz, Bár azt hiszem, hogy ez a vágy a maga mély gyökereiben még ettől az üldöztetéstől is független és éppen ezért kell mindenkinek tiszteletben tartani. Meg vagyok győződve arról, hogy a zsidó nép tehetsége, szorgalma — mint a haladás és a béke crszágát — fel fogja virágoztatni az uj Zsidó Államot s piég azoknak a népeknek a számára is megnyitja a boldogulás jobb lehetőségeit, amelyek ma ellenséges érzéssel nézik Palesztina földjén az uj állam alapjainak lerakását. — őszintén óhajtom, hogy a demokratikus Magyarország és az uj Zsidó Állam között megvalósuljon az élet minden területén a baráti együttműködés. a zsidókat, aztán elrabolta mindenüket, beköltözött elhagyott házaikba s fejszével várta vissza a vánszorgő, éhes, rongyokba burkolt s kínzásoktól sebes “örököst”. Egy szóval sem említi meg a levél a demokráciát va’óban megdöntenl akaró, s a demokrácia pártjaiba e cé’ból befurakodó gyilkosokat, rab'ókat, ‘‘üzlet.ezöket” és disszidenseket. Csak a mindenükből, kifosztott zsidókról emlékszik meg, mint a demokrácia ellenségeiről. Azokat az emberroncsokat vádolja csupán, kik közül ta'án egynéhány valahol a hullahegyek árnyékában hagyta vissza morális fékjeit, s ki a piszokból kikapart krump’ihéjjakért folytatott fog- és körömharcban elfelejtette a lojális üzleti üzanszőkat. A deportáltak után örökölt vagyon és „más görbe utón szerzett javakról” szólnak a váradi levélíró sorai, de hallgatnak azokról, kiket nem cipeltek halá’kamrába, kiknek semmiféle mentségük nem lehet a morális elfajzásra, s mégis sokai embertelenebbek, barbárabbak és kegyetlenebbek azoknál, kik az uj létért |folyó küzdelemben talán “üzleti kilengéseket” követtek el, de nem esküdtek össze a demokrácia megdöntésére s nem használtak fegyvert, még védekezésből sem, mert hiszen csak sebeikkel rende’keztek. Ahol ilyen szégyenteljes dokumentumot kommentár nélkül leközölnek, ahol az ilyesmi nyomdafestéket és nyilvánosságot kap, ott már tárgyilagos sajtópolémiának helye nincs. Ott a válasz már csak egy komoly figyelmeztetés lehet: Szüntesse be a demokrata lap zsidó cikkírója a provokációt! Ne emeljen uj válaszfalakat antiszemita és antimagyar izgatásaival! Ne zavarja a keresztény magyarok és magyar zsidók közt most kialakuló békés megegyezést!
