Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-11-01 / 47. szám
SZABAD SZÓ Az uj emigráció a válaszúton Magyarok százait hozzák mostanában hétrölhétre a délamerikai kikötőkbe az európai hajók. Fiatalok és öregek, nőtlenek és családosok jönnek, legtöbbjük szegényes podgyásszal, keserűen, mint a viharos európai élet hajótöröttéi. Nem nevezik magukat emigránsoknak, politikai múltról legtöbbjük tudni sem akar, mindegyik agadja, hogy nyilas lett volna a gyalázat véres éveiben. Hontalanoknak, bujdosóknak nevezik magukat, akik nem azért vándoroltak ki Magyarországból, hogy uj hazát keressenek távoli földeken, hanem akik kisodrottak hazájukból a világháború alatt és most már nincs számukra visszatérés. Ha menekültnek mondja magát valamelyikük, akkor természetesen az oroszok elöl menekültek. Miért nem nevezik magukat emigránsoknak ezek az uj jövevények? A „nyugatosok“ amerikai lapjában, a „Magyar Harangok“ cimü lapban Eckhardt Tibor ad erre figyelemreméltó magyarázatot, „Nem vagyunk emigránsok“ cimü cikkében. Eckhardt igy ir: „Nem vagyunk emigránsok, mert a mai helyzet nem végleges. A világ számos részén folyik tovább az alattomos hideg háború és a béke Németországgal, Japánnal és Ausztriával még egyáltalán nincs is megkövetve. A háború viszontagságai idegenbe sodortak sok százezernyi magyart, akiknek óriási többsége minden áldozatra kész, hogy otthonát és hazáját a Szovjetzsarnokság alól felszabadítsa... Nem vagyunk emgiránsok, mert nem fogadjuk el a mai helyzetet és nem törődünk bele a számkivetettségbe. Haza akarunk és haza fogunk menni!...“ Eckhardt Tibor, saját egyéni helyzetét ítélve, tényleg nem emigráns. Ez a hajdani „ébredő magyar“-korifeus és zsidógyilkolásra uszító fehér terrorista tényleg nem mint menekült hagyta el Magyarországot, hanem mint óvatos és jól számitó politikai kalandor, hatalmas dollár-alappal szállt partra New-Yorkban, hogy átmentse maga és horthysta barátja! javára azt, ami még menthető. Eckhardt valóban nem ismeri a politikai emigráns harcos, nehéz életét, ö jó módban, gond nélkül végzi politikai mesterkedéseit, egyszer mint „szabad magyar“, másszor mint Ottó királyfi hive, — aszerint, melyik irányzatnak kedvez a szél. Most a Magyarországból szökött, politikusok és disszidens diplomaták társaságában uj világháborúra spekulálva beszél „Amerika hangján“. Orgovány, Siófok és a Britannia-pince hajdani hőse a fehér terror véres uralmát szeretné újra megteremteni Magyarországon es ezert akar Szalasi szökött keret-legényeiből uj hadsereget alakítani Amerika földjén. Ezért akarja Eckhardt, hogy ne tekintsék a nyugatosok uj hazájuknak az amerikai kontinens földjét, ne akarjanak itt békés munkás polgárokká válni, hanem „zöld kádert“ alkotva fegyverkezzenek és készüljenek uj harcra. Azok a nyugatosok, akikben még a szabad rablás és a szabad gyilkolás vad ösztöne ég, akik a szerszám helyett ismét kézi gránátot és géppisztolyt szeretnének kezükbe venni, bizonyára felfigyelnek a fehér terrorista-vezérek és volt Levente-oktatók uszító szavára. És ezek a darutoll és a nyilas kereszt jegyében egyesülni fognak az uj „magyar összefogásában. De bizonyára lesznek elegen, akik szakítani akarnak véres múltjukkal, a kalandor-élettel, és megpróbálnak ismét a békés emberi közösségbe bekapcsolódni. Ezek örülhetnek, ha nem látják meg homlokukon a Káin-bélyeget, ha elmosódik karjukon az SS-jelvény betetovált nyila és az amerikai kontinens hatalmas olvasztó tégelyében átalakulnak emberré. Akiknek kezét nem mocskolta be vér és lelkűket nem terheli bűn, néhány év múlva hazatérhetnek, ha honvágyuk támad. Kisnyilasoknak már amnesztiát adott a magyar kormány. A „zöld káder“ keretlegény-toborzásának veszélye az, hogy most a kis-nyilasokat és a politikailag indifferens nyugatosokat is be akarják szervezni a háborús bűnösök egység-szervezetébe. „Aki nem követett el bűncselekményt — írja Eckhardt — az ne erőltesse az önigazolást, mert egyenrangú, hasznos és megbecsült közkatonája lehet még annak a magyar felszabadító harcnak, melynek az órája gyorsan közeledik.“ Az északamerikai háborús uszítok magyar fullajtárai az uj világháború kitörésében reménykednek és ezt a háborús pszihózist akarják terjeszteni a nyugatosok közt is. Azért hirdetik Eckhardték, hogy a nyugatosok nem emigránsok, hanem csak szétszéledt katonái Horthy és Szálasi vert hadseregének. Ezért igyekszenek a frissen érkező nyugatosokat azzal biztatni, hogy a darutoll és a nyilas kereszt jegyében nemsokára hazatérhetnek, ha belépnek a „zöld káderbe“. A hamis próféták szava bizonyára nagy kisértést jelent a hontalanok, bujdosók, nyugatosok soraiban. De akik idejében ráeszmélnek arra, hogy csak eszközül akarják őket felhasználni és csak ágyutölteléknek szánják a nyugatos-közkatonákat, azok nem fogják követni a politikai kalandorokat a pusztulásba vezető veszedelmes utón. Dr. Sz. J.
