Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-10-01 / 46. szám
8 SZABAD SZÓ Egy mártir-kőltö utolsó verse Egy egyszerű kiállítású verskötet érkezett négy éven át tartó hányattatás után Budapestről Buenos Airesbe. A verskönyv, egy az ellenállási mozgalomban dolgozó forradalmár költő munkája, aki a zsidóüldözés idején nem adhatta Budapesten nyomdába kéziratait és egy mtfnori kis nyomdában nyomatta ki utolsó verskötetét. A költőt, Izsó Sámuelt a könyv megjelenése után nemsokára elfogták a nyilas-pribékek, az auschwitzi haláltáborba hurcolták és ott megölték. A nyilas időkben megjelent utolsó forradalmár-verskötet példányait is megsemmisítették, csak néhány példány maradt meg. A költj nevét az újpesti mártírok emléktábláján örökítették meg nemrég, a tengerentúlra eljutott verskönyv pedig a költő szellemét őrzi. A mártir-költö itt kővetkező utolsó verse örök vád a nyilas gyilkosok ellen: TE IS VÉRZEL!... Nem mondom azt, hogy mindegy nékem, akár ütsz, akár simogatsz, de hidd el, nemcsak az én vérem sikolt a fegyvered alatt. Te is vérzel, ha mást megvérzel, ha nem is érzed, mert vakít a gyűlölet, mig mohó kézzel halálra sebzel valakit. . . Tán meg sem nézel, úgy támadsz rám. Nem érdekel, hogy ki vagyok. Mondom: ne zavard meg az ábrám. Haiottan is lesújthatok. A sebem rajtad sebbé pjul. A vérem el nem feleded. Hiába pihennél ezentúl: — Hullámat holtig cepeled. . . IZSÓ SÁMUEL Anyagi támogatás mellett, sőt azt megelőzve, erkölcsi támogatást nyújtson harcoló katonáinak. Szolidáris legyen velük még ha hibát követnek is el. Kényelmesnek mondható fedezékükben ne birálgassák hőseiket, hanem gondoljanak azokra a hibákra, azokra a túlkapásokra, azokra a zsidó ellenes „kilengésekre“, melyekkel ellenségeik kétezer éven át gyötörték népüket és melyek oda i ájulták, hogy hideg fejjel, kegyetlen elhatározással hat milliót irtottak ki közülük. Ez a hat millió elpusztított ártatlan testvér utáni gyászuk, át kell hogy formálja lelkiségüket. Ha»-ci készséget, bátorságot kell hogy termeljen bennük. Oly bátorságot, mely nem gáncsoskodik, nem bírál, hanem segít. Erre neveljék magukat és gyermekeiket. Legyenek méltók Palesztina földjén küzdi hőseikhez, akik már megtanulták, hogy nem idegenek jó vagy rosszindulatában, hanem saját erejükben rejlik sorsuk irányítása. Akik már tudják, hogy csak akkor szabadok, ha erősek, ha magabiztosak, ha tekintet nélkül, nyíltan küzdenek célúkért. Ok a zsidóság jövője. Múltúnk egy kataklizmába futó kínszenvedés volt, jelenük: készülődés. Csak jövőjük van, s ezt azok tartják kezükben, kik értük harcolnak és nékik építenek. Segítsenek nekik az építésben, de álljanak melléjük teljes odaadással az ellenséget nem kímélő harcban is. Irtsák ki magukból az örökös zsidó töprengést! Ne féljenek attól, mit mondanak mások. A zsidó magára van utalva, s csak magának tartozik felelősséggel. . .
