Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-10-01 / 46. szám
SZa Ua D S ¿ ó 5 “Disszidensek, szökevények, kivándorlók... Irta: Radnóti József A budapesti „Haladás“ kitűnő munkatársának itt következő cikkét olvasóink figyelmébe ajánljuk, annál inkább, mert azok a disszidensek és szökevények, akikről a cikk szól, nagyrészt éppen itt Argentínában próbálnak szerencsét, vagy most vannak útban a „nyugatosok paradicsoma“ felé. I. Mennek.. . Menjenek Isten hírével. A névtelen tömegek és jelentéktelen emberek mellett mennek neves és jelentékeny emberek is. Ez sem baj. Senki sem pótolhatatlan. Hozzáértő, a demokráciába őszintén beilleszkedni akaró, dolgozni vágyó és politikailag büntelen — vagy színtelen és ártatlan — ember marad elég. De ezúttal nem azokról akarunk szólni, akik hivek maradnak és joggal várakoznak. Azokról szólunk, akik mennek. I II. Háromféle úton és módon mennek. Disszidálnak. Szöknek. Kivándorolnak. I III. A disszidens valamilyen módon útlevelet kap és vagy közmegbizatásban vagy igazoltnak látszó magánüzleti ügyben elutazik. Elutazik és vagy értesítést küld, hogy nem jön vissz.a Vagy nem is küld értesítést, csak egyszerűen nem tér vissza. A disszidenst végül megfosztják magyar állampolgárságától és elkobozzák azokat a vagyontételeit, amelyeket nem tudott maga előtt kisibolni vagy nem volt módjában magával vinni. A disszidensnek rendszerint van valami bűne, van oka rá, hogy ne térjen vissza. A disszidensek névsora kicsiny, de minden megvetésre méltó. A disszidens vagy önmagát próbálja eladni vagy a hazát. Ezzel hálálja meg, hogy követ vagy attasé lehetett vagy valamilyen indokkal szabadon elutazhatott. Ezek a disszidens legények és Gordon Ferenc a kapitány. De, ha jobban tetszik, kinevezhetjük kapitánynak Jékely Lászlót is. IV. A távozók között a legnépesebb réteg .— egyben a legbecsületesebb is — a kivándorló. Akinek hozzátartozói élnek valahol a világban és akit ezek a hozzátartozók magukhoz invitálnak, azok mennek. Mennek, mert itt elvesztették hozzátartozóikat. Mennek, akik nem tudnak megnyugodni, megbékélni. Mennek, akik ugv érz'k, hogy másutt jobban tudnak boldogulni, leromlott életük helyett másutt akarnak uj életet kezdeni. Menjenek Isten hírével. Megértés, szeretet, jókívánság kiséri őket. Még, ha meg is mondjuk nekik őszintén, hogy itt is lehet uj és jobb életet kezdeni, nem vitatjuk el azt a jogukat, hogy ott keressenek vigasztalást és boldogulást, ahol hiszik, hogy meg is találják. 1 A demokrácia megadja minden kivándorlónak ezt a lehetőséget. Köztartozásait persze rendezni kell. közellátásra szorulót nem hagyhat hátra, viszont magával vihet bútort szőnyeget, képet, még ezüstöt is olyan mértékben, amennyire uj életében szüksége lehet. A kivándorló mehet szabadon. . . V. A távozók legértelmetlenebb és legmegvetendöbb alosztályába tartoznak a szökevények. Miért szöknek? Sokáig nehéz volt ezt megérteni. Hogy aki el akar menni, miért nem megy el nyíltan ér nyugodtan? Miért nem kér kivándorló útlevelet, amellyel felülhet az Arlbergre és mehet. Nehéznek látszott megtalálni a magyarázatot. De rövid gondolkodás után megvan a magyarázat. Nem is egy. Kettő. Az egyik az, hogy a kivándorló-útlevél megszerzéséhez feltétlenül szükség van a befogadó állam vízumának felmutatására. Ilyen vízummal pedig a szökni vágyé rendszerint nem rendelkezik, ilyet szerezni sem nróbál. (Vagy ha szerezne is egy San Domingóba szóló vízumot, akkor a hajójegyet is fel kellene mutatnia ahhoz, hogy elutazhasson.)
