Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)

1948-10-01 / 46. szám

2 SZABAD SZÓ TREINTA AÑON Hace 30 años, en otoño de 1918, estrelló luego de 4 años cruentas de la primera guerra mundial una revolución in­cruenta y los pueblos de la monarquía austro-húngara sa­cudieron el yugo de los Habs­­burgos. Después de cuatro te­rribles años millones se libra­ron de la opresión, los solda­dos famélicos y exasperados volvieron sus armas contra sus propios comandantes y la dinámica de la revolución ba­rrió a los representantes del antiguo orden. La rápida victoria embriagó a los revolucionarios de Oc­tubre, con febril celo se abo­caron a organizar la repúbli­ca del pueblo húngaro. Mi­chael Károlyi dirigió con idea­lismo esta obra revoluciona­ria y mientras los políticos burgueses del gobierno con­centraban sus esfuerzos en los “adelantos nacionales”, el y los ministros del partido obrero trataban de implantar reformas sociales y asentar así la joven República sobre una base sólida. La distribución de la tierra desgraciadamente no naso de ser un acto simbólico, porque perturbaciones internos y la creciente amenaza de inter, vención de parte de las po­tencias del Entente imposibi­litaban una consolidación pa­cífica de la república demo­crática. Luego de cinco meses de he­roica lucha, la reacción inter­nacional venció al ejército re­volucionario, que había que­dado sólo y bloqueado y los luchadores de la libertad se vieron a merced del terror blanco. A 30 años de distancia de aquellos acontecimientos, po­demos ver claramente los errores de comisión y omi­sión que se cometieron y que llevaron al derrumbe de dos revoluciones; pero también podemos ver claramente la enorme significativa historie; < de estos movimientos. Pode­mos comprobar, que esas ideas pregonadas hace 30 años por los hombres de la revolución de Octubre y del Marzo se di­fundieron entre las masas tra­bajadoras de Hungría y cobra­ron creciente gravitación. Del brote planteado hace 30 años ha crecido el árbol de la libertad. HARMINC ÉV Harminc évvel ezelőtt. 1918 őszén, az első világháború négy véres esztendeje után, vértelen forradalommal rázták le magukról az osztrák-magyar monarchia népei a Habsburg-ura­­lom béklyóit. Négy szörnyű év után felszabadultak a milliók az elnyomás alól, a kiéhezett, elkeseredett frontharcosok pa­rancsnokaik ellen fordították fegyvereiket és a forradalmi megmozdulás dinamikája elsöpörte a régi rendszer hatalma­sait helyükről. A gyors győzelem mámorossá tette az októberi forrada­lom embereit, akik lázas igyekvéssel kezdtek a magyar nép­­köztársaság felépítéséhez. Károlyi Mihály tiszta idealizmussal állt a forradalmi épitö munka élére és mig a kormány pol­gári tagjai a „nemzeti vívmányok“ biztosítására összpontosí­tották erejüket, ö a munkás párt minisztereivel együtt szociális reformokkal igyekezett szilárd alapot adni a fiatal népköztár­saságnak. A kápolnai földosztás, — sajnos — csak jelképes aktus maradt, mert a belső zavarok és az entente-hatalmak mind fenyegetőbb intervenciója lehetetlenné tette a demokra­tikus köztársaság békés felépítését. Öt hónapon át folytatták az októberi forradalom vezérei minden erejük megfeszítésével a forradalom konszolidálására irányuló törekvéseiket, de végül utat kellett nyitni a szociális forradalom pionírjainak, akik a belső ellenforradalmi erők leküzdése mellett az entente in­tervenciós hadseregei ellen voltak kénytelenk mozgósítani azokat az erőket, amelyek a magyar Tanácsköztársaság felépíté­sére voltak szánva. Öt hónapon át folyt a hősies küzdelem és az országujitó forradalmi munka, — de a nemzetközi reakció leverte az elszigetelten, egyedül maradt, blokáddal körülzárt forradalmi hadsereget, és a fehér terror urainak szolgáltat­ták ki a szabadságért küzdő forradalmárokat. Harminc év távlatából visszatekintve világosan láthatjuk azokat a hibákat és mulasztásokat, amelyek a két forradalom összeomlására vezettek, de épp oly világossággal meg is ál­lapíthatjuk a két forradalom történelmi jelentőségét. Megál­lapíthatjuk, hogy azok az eszmék, amelyeket harminc évvel ezelőtt az októberi és márciusi forradalom emberei hirdettek a magyar föld és a gyárak dolgozói közt, tovább terjedtek és erősödtek a Horthy-uralom terrorrendszere ellenére is. A harminc évvel ezelőtt plántált hajtásból kiterebélyesedett a szabadság fája. Az 1918—19-es forradalom vezérkarának egy harcban ed­zett, elvhüségben kipróbált, a népi demokrácia épitö munká­jában tapasztalt élcsoportja harcol, dolgozik és vigyáz, ott áll a kormánykeréknél, irányítja a szociális reformok végrehaj­tását, a termelés fokozását, a nép demokratikus átnevelését, az uj demokratikus köztársaság konszolidálásának biztosítását. A külföld demokratikus magyarjai, s köztük első sorban mi, az 1918—19-es forradalmi emigráció elvhii harcosai, min­den igyekezetünkkel, lelkesedésünkkel és képességünkkel hoz­zájárulunk az uj Magyarország megerősödéséhez. Dr. SZÉKELY JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom