Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-10-01 / 46. szám
2 SZABAD SZÓ TREINTA AÑON Hace 30 años, en otoño de 1918, estrelló luego de 4 años cruentas de la primera guerra mundial una revolución incruenta y los pueblos de la monarquía austro-húngara sacudieron el yugo de los Habsburgos. Después de cuatro terribles años millones se libraron de la opresión, los soldados famélicos y exasperados volvieron sus armas contra sus propios comandantes y la dinámica de la revolución barrió a los representantes del antiguo orden. La rápida victoria embriagó a los revolucionarios de Octubre, con febril celo se abocaron a organizar la república del pueblo húngaro. Michael Károlyi dirigió con idealismo esta obra revolucionaria y mientras los políticos burgueses del gobierno concentraban sus esfuerzos en los “adelantos nacionales”, el y los ministros del partido obrero trataban de implantar reformas sociales y asentar así la joven República sobre una base sólida. La distribución de la tierra desgraciadamente no naso de ser un acto simbólico, porque perturbaciones internos y la creciente amenaza de inter, vención de parte de las potencias del Entente imposibilitaban una consolidación pacífica de la república democrática. Luego de cinco meses de heroica lucha, la reacción internacional venció al ejército revolucionario, que había quedado sólo y bloqueado y los luchadores de la libertad se vieron a merced del terror blanco. A 30 años de distancia de aquellos acontecimientos, podemos ver claramente los errores de comisión y omisión que se cometieron y que llevaron al derrumbe de dos revoluciones; pero también podemos ver claramente la enorme significativa historie; < de estos movimientos. Podemos comprobar, que esas ideas pregonadas hace 30 años por los hombres de la revolución de Octubre y del Marzo se difundieron entre las masas trabajadoras de Hungría y cobraron creciente gravitación. Del brote planteado hace 30 años ha crecido el árbol de la libertad. HARMINC ÉV Harminc évvel ezelőtt. 1918 őszén, az első világháború négy véres esztendeje után, vértelen forradalommal rázták le magukról az osztrák-magyar monarchia népei a Habsburg-uralom béklyóit. Négy szörnyű év után felszabadultak a milliók az elnyomás alól, a kiéhezett, elkeseredett frontharcosok parancsnokaik ellen fordították fegyvereiket és a forradalmi megmozdulás dinamikája elsöpörte a régi rendszer hatalmasait helyükről. A gyors győzelem mámorossá tette az októberi forradalom embereit, akik lázas igyekvéssel kezdtek a magyar népköztársaság felépítéséhez. Károlyi Mihály tiszta idealizmussal állt a forradalmi épitö munka élére és mig a kormány polgári tagjai a „nemzeti vívmányok“ biztosítására összpontosították erejüket, ö a munkás párt minisztereivel együtt szociális reformokkal igyekezett szilárd alapot adni a fiatal népköztársaságnak. A kápolnai földosztás, — sajnos — csak jelképes aktus maradt, mert a belső zavarok és az entente-hatalmak mind fenyegetőbb intervenciója lehetetlenné tette a demokratikus köztársaság békés felépítését. Öt hónapon át folytatták az októberi forradalom vezérei minden erejük megfeszítésével a forradalom konszolidálására irányuló törekvéseiket, de végül utat kellett nyitni a szociális forradalom pionírjainak, akik a belső ellenforradalmi erők leküzdése mellett az entente intervenciós hadseregei ellen voltak kénytelenk mozgósítani azokat az erőket, amelyek a magyar Tanácsköztársaság felépítésére voltak szánva. Öt hónapon át folyt a hősies küzdelem és az országujitó forradalmi munka, — de a nemzetközi reakció leverte az elszigetelten, egyedül maradt, blokáddal körülzárt forradalmi hadsereget, és a fehér terror urainak szolgáltatták ki a szabadságért küzdő forradalmárokat. Harminc év távlatából visszatekintve világosan láthatjuk azokat a hibákat és mulasztásokat, amelyek a két forradalom összeomlására vezettek, de épp oly világossággal meg is állapíthatjuk a két forradalom történelmi jelentőségét. Megállapíthatjuk, hogy azok az eszmék, amelyeket harminc évvel ezelőtt az októberi és márciusi forradalom emberei hirdettek a magyar föld és a gyárak dolgozói közt, tovább terjedtek és erősödtek a Horthy-uralom terrorrendszere ellenére is. A harminc évvel ezelőtt plántált hajtásból kiterebélyesedett a szabadság fája. Az 1918—19-es forradalom vezérkarának egy harcban edzett, elvhüségben kipróbált, a népi demokrácia épitö munkájában tapasztalt élcsoportja harcol, dolgozik és vigyáz, ott áll a kormánykeréknél, irányítja a szociális reformok végrehajtását, a termelés fokozását, a nép demokratikus átnevelését, az uj demokratikus köztársaság konszolidálásának biztosítását. A külföld demokratikus magyarjai, s köztük első sorban mi, az 1918—19-es forradalmi emigráció elvhii harcosai, minden igyekezetünkkel, lelkesedésünkkel és képességünkkel hozzájárulunk az uj Magyarország megerősödéséhez. Dr. SZÉKELY JÓZSEF
