Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-09-01 / 45. szám
SZABAD SZÓ 15 FŰRÉSZ cim alatt egy uj politikai kabaré nyilt meg Budapesten, amely a népi demokrácia szellemében Írott müveket ad elő. Ághy Erzsi a Nemzeti Színház volt tagja, Uray Tivadar színész felesége Budapesten elhunyt. LUDAS MATYI nemsokára megjelenik filmen. A forgató könyvet Fazekas Mihály müvének hü felhasználásával Írják. „Valahol Európában“ cimii uj magyar film a második dijat nyerte meg a locarnói nemzetközi filmversenyen. Ugyancsak második dijat kapott a filmföszerepjlönöje, Bánki Zsuzsa, a budapesti Nemzeti Szinház fiatal tagja. A film művészi formában mutatja be a háború és nyilas uralom éveiben elvadult ifjúság megrendítő sorsát. Szegedi ünnepi hetek keretében szabadtéri szinielöadásokat és hangversenyeket rendeznek. Külön érdekessége az ünnepi hetek műsorának a dunavölgyi nemzetközi népi-táncbemutató. A Dokumentáris filmek rendezőinek világszövetsége a Marienske-Laszniban tartott filmverseny keretében alakult meg. Magyarországból Balázs Béla, Kertész Pál és Zsigmondi Böske vettek részt a kongresszuson. Szíveskedjék megújítani lejárt előfizetését a “SZABAD SZO”-ra EGY ÉVRE CSAK 10 P Tucumán 313 BUENOS AIRES írók - Művészek Zelk Zoltán: HONFOGLALÓK Nem volt a népé itt soha egy fűszál, egy levél, még annyi se, ha egy kavics, az is a hercegé! Vizben a hal s a viz színén a buborék fodor, az is, amit a fényivó halak orra sodor s az égre sikoltva szökő, ebüzte vadlibák verdesve puskája csövén — s a tó s a rét s a fák, az eg)ész táj, ameddig a tekintet eltalál, zsákmányként puskája hegyén, mint vérző, nagy madár! Ezt hallom itt, ezt hallgatom, koppanva jár a szó a múlt kövén... de hirtelen lángszinü, lobbanó ének szakítja, tépi fel a kastélyablakot: ők énekelnek odabenn az uj kastélylakók! Húsz kollégista éneke söpör a tájon át és dalra dal! már ráfelel egy vig kazánkovács! ptffXMn* tw F ’ --------egy szövölány! egy fényező! — egymásnak igy üzen a parton sorra gyulladó dalok pásztortüze! Mert az van itt, azzal libeg töltésen a vonat, ki vagonokká gyúrta a deszka- s vasroncsokat, ki — nöjjön! — szénnel eteti a zsenge üzemet, ki járni, szőni neveli a szövőgépeket, kinek a hajtószij szele, mint jég, arcába vág, kire kemence ajtaja fú égő Afrikát, és két hid építése közt ott gyűjt uj s jó erőt —: hát nekik gyűjti már az ég hevét s a hiis esőt. Nekik gyűjti vizét a tó, épit hegyet a táj, őket ringatja mint tutaj szelíd hátán, a nyár! (Keszthely, 1948).
