Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-06-01 / 31. szám
SZABAD SZÓ 5 Zemplénvi Klára: TULVILÁGI Túlvilág, Végtelenségbe vesző széles utak, kisebb-nagyobb fényektől megvilágítva. Lord Balfour lassú léptekkel jön, körülnéz. Angol rendőrkapitány sietve érkezik. Rendőrkapitány: How do you do? Balfour: How do you do? Kapitány; Meglep Sire, hogy ily pontosan eljött a találkánkra. Balfour: Mindig pontosan érkezein, mióta nem vagyok időhöz kötve. Az időt az emberek, mint annyi mást is, csak saját nyugtalanitásukra találták fel. Itt nincs idő és nincsenek órák. Ezért pontos és egyszerű minden. Kapitány; Még mindezt meg kell tanulnom. örülök megállapodásunknak, hogy kölcsönösen kioktatjuk egymást. Én elmondom Sirenek a legújabb földi eseményeket és ön felvilágosit arról, hogy mi van itt. Balfour: Hamar meg fogja tanulni. Földi érzései lassan elhalványulnak, indulatait teljesen elveszti. Ezáltal nem kell tartania érelmeszesedéstől és angina pectorisztól, amitől annyira félnek az emberek, hogy álandó nyugtalankodásukkal előidézik azt. Kapitány: önt Sire, fénygyürü veszi körül. Közeledtére megvilágosodnak az utak. Én homályban érkeztem, homályban vagyok és csak egy kis mécses fénye világítja be előttem a teret. Balfour: Mert Andor volt, Kapitány jr. Kaptány: Mindig tisztességgel láttam el feladatomat, Sire. A kapott parancsokat legjobb lelkiismeretem szerint teljesítettem. Hüséj^es szolgája voltam Őfelsége, az angol király birodalmának. És kötelességem teljesítésié közben haltam meg. Balfour: Rendőrtisztek itt nem fénylenek. Katonák is csak ritkán. Hadvezérek soha. Kapitány: Megöltek, Sire. Bomba áldozata vagyok. Balfour: Amit mond, érdekes. IJgy tudtam, hogy a második háborúban elpusztult katonák, rendőrök és civilek valamennyien eljutottak már hozzánk, az örökbéke világába. Kapitány: Palesztinában öltek meg, Sire. Balfour: Palesztinában? így hát aránylag elég rövid idő alatt oly hatalmas lett a zsidó nemzet, hogy hadat üzenhetett Angliának? Kapitány; Úgy látszik Sire, Ön pines informálva a történtekről. Balfour: Földöntúli sétáimon valóban nem találkoztam egyetlen honfitárssal sem ki Palesztináról beszélt volna. Pedig földi életemben többé kevésbé zsidószakos voltam. Kapitány: Tudom, Sire. Ezért gondoltam, hogy ismeri a zsidó terroristák cselekményeit. Balfour: Látja amott azt a sok apró fényből egybefolyt nagy ragyogást? Hat millió kinhalált halt zsidó mártir inspirációjának fénye az. Addig erösbödik, addig növekszik az a fény, mig ragyogásával átsugározza a földet és világosságot gyújt a sötétben tapogatózó emberi lelkekben. Mi itt valamennyien annyi fényt hordunk magunkban, amennyire földi életünkben érdemesek voltunk arra, hogy innen, a túlvilágról ragyogásunkkal késztessük az emberiséget önmaga felismerésére. Mind lerösebltó válik azok fénye, kiket emlegetnek és ragyognak a fénytől azok, kik az abszolút jó magvát hintették el a földön. Kapitány: Szép az, amit e kisebb nagyobb fénypontokról mond, Sire. Kezdem érteni az összefüggést. Kár, hogy az emberek annyira félnek a haláltól. Balfour: A haláltól való félelem kényszeríti őket a hajszára, társaik megkinzására és legyilkolására. Hatvan-hetven év alatt akarják kiélvezni azt, mit véges tudományuk életnek nevez. Ezért tülekednek dicsőségért, de még inkább pénzért, amihez életüknél is erősebben és makacsabbul ragaszkodnak. De térjünk vissza Palesztinára. Úgy állnának a dolgok, hogy őfelsége, az angol király parancsára arab támadások ellen kell védeni a még gyenge zsidó nemzetet? Kapitány: Nincs zsidó nemzet. Csak illegális bevándorlók vannak. Balfour: Kik azok, kik Palesztina nem tul nagy földjére kívánkoznak? Kapitány: A zsidók, Sire. Szótcsavaró képességükkel úgy forgatták ki az ön deklarációját, hogy Palesztina az ö hazájuk. Balfour: De hiszen én valóban hazát ígértem nekik! Kapitány: Talán csak igy gondolta, Sire. Balfour: Ezerkilencszáztizenhét, november másodikén Őfelsége, az angol király engedelmével, Lloyd George miniszterelnök és a kormány hozzájárulásával, Palesztinát a zsidók otthonának jelöltem meg. Tudós barátom, Chaim AVeizmann kérésére történt ez, ki az első világháborúban döntő fontosságú találmányával biztosította győzelmünket. Kapitány: Ismerem találmányát. Az akkor Chiléből be nem szerezhető salétrom hiányában, egy újfajta robbanó anyagot álitott elő, erjedés folyamán nyert acetonből. De ismerem dicső birodalmunk elveit is, mely sosem tér le a feltétlen korrektség útjáról. Anglia nem vállalhatja az őshonos arabok kitelepítését akaratuk ellenére. Ezért egy föklsávot hajlandó kijelölni a zsidók számára, mely földsáv az Ön deklarációjának valódi értelme szerint nemzeti hónuk lehet. (Nagy fény közeledik feléjük). Kapitány: Micsoda ragyogás jön felénk az utón! Még szokatlan számomra e nagy sugárzás. Káprázat fog el. Balfour: E fény nem csak nagy, de szép is. Brilliáus szikrázásáról ismerhető fel. Mig élt, nem csak jót tett, de szerették is az emberek. Kapitány; ó, már felismerem. Képeit sokszor nézegettem, még azok is magukon hordtak valamit fényéből, mely már éltében is ragyogott. Balfour: How do you do, Roosevelt,? Roosevelt: Hello, Balfour! Már messziről figyeltem Önt. Nagyon elgondolkodónak látszik. Mintha ez a fiatal Miszter itt, földi híreket hozott volna. . Balfour: Úgy van, Elnök ur. És hírei nyomán felismertem, hogy nagy hibát követtem el földi életemben. A zsidóságnak szóló adománylevelom szövegéből úgy látszik nem tűnik ki mindennél világosabban, hogy Palesztina a zsidókat illeti meg. Fogalmazásomban “zsidó nemzeti otthon’’ áll és ezt a meghatározást most máskép értelmezik azok, kik teljesen tisztában vannak deklarációm lényegével. Roosevelt: Amig az angol impériumnak nagyobb érdeke az arab effendik által gúzsba kötött igénytelen és éhbérért fáradhatatlanul dolgozó fellacliok kihasználása, mint a haladó szellemű zsidóság kultúrát teremtő ereje, addig akármilyen szövege lehet az Ön deklarációjának. Ennél sokkal egyértelműbb és súlyosabb az én hibám. Balfour: Az Ön békéjét is zavarják ilyen gondolatok? Roosevelt: Rosszul jelöltem ki utódomat, Sire. A nagy választások előtt történt. Pártunk érdeke igy kívánta. És én nem számoltam korai halálommal, tul sok volt a dolgom azokban az időkben. Kapitány: Elnök ur fényével inspirálhatja utódát. Roosevelt: A tulvilági befolyás biztos, de hosszú lejáratú. Most közölték velem, hogy intencióimat megtagadva, njabb háborút akarnak, ahelyett, hogy az igazságos és természetes fejlődés útjára lépnének. Balfour: Kik hozták e híreket az örök béke honába? Roosevelt: Palesztinái ifjúkkal beszéltem. Kapitány: Bizonyára a zsidók újabb áldozataival. Az én gyilkosaim fölött talán éppen most hoznak Ítéletet. Mert nem maradhat büntetlenül, ha egy angol rendőrtisztet hivatása teljesítése közben felrobbantanak. Roosevelt: Hivatását mily forrná-
