Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-05-01 / 30. szám
SZABAD SZÓ 5 Zemplényi Klára: K OB EL-DIJA T HZ UJ EMBERKE VÉL ÖKKEK! A teutonokat és csatlósaikat viszszakergették rombadólt városaikba és a győztes kulturállamok vezetői leültek tanácskozni. Külömbözö betűkkel jelölt fő, al és mellék kongresszusaikon kizárólag a hatalomról és területeik megnagyobbitásáról tárgyaltak és tárgyalnak még ma is, több mint két év után, az agyonpofozott kis népeket ájültságukban magukra hagyva, csak itt-ott vizesborogatásokat küldve fejüh'e. A kis államokban kinőtt a dudva, napfényre merészkedtek a patkányok, mert a háborúk, a szenvedések, a nélkülözések, a népek elfáradása és keserűsége mindig dudvát termel és patkányokat szaporít. De a győztes államokban is feltörekedett a dudva és elszemltelenkedett a patkánysereg, mert a győztes kulturállamok minden idejüket és ambíciójukat a további hadakozásba ölik, most már egymás ellen, de a vergődő, levegőért kapkodó népek kontójára. Percnyi idejük sincs a patkányok ellen harcolni, eszükbe sem jut a dudvát kigyomlálni, már több mint két éve annak, hogy elfelejtették hat éves háborújuk célját, a barbárság leverését. A barbárság él és virul, mert még semmi sem történt az irányban, hogy az elűzött erkölcsöt újra hazahívják az üresen tátongó, vagy mételyekkel tulhalmozott telkekbe. Az elveszett és megsanyargatott emberek után, az erkölcs vesztett legtöbbet, s mint ahogy emberi áldozatainkat nem tudjuk életre delejezni, régi erkölcseinket, melyek úgy ahogy egyben tartották társadalmunkat, sene leszünk képesek visszaállítani, A háborúk elüszkösödött világából, dacára a gépek tömegpusztulásának és dekoncentrálódásának, legelőször az ipar tért magához. Egyszerű az ok: ha az ipar virágzik, tökét termel. Ha azok az államok, amelyek tökével rendelkeznek, megnyitják kapuikat az odaözönlö iparcikkek számára, akikor az iparcikkek gyártói számláján- ha állami lebonyolításon keresztül is — korunk legvirulensebb és legdédelgetettebb bacillusa, a pénz szaporodik. így áll elő az a groteszk állapot, hogy az iparországokban a nép csak a lezárt ládákat nézegetheti, melyekben utrakészen állnak termékei, s elgondolkodhatik azon, hogy mig ö maga kopottan, nélkülözve és jegy rendszerre utáltán él, az általa előállított használati és luxus árukat idegenek használják és élvezik. Az ipar után csalt sántikálva halad előre az építkezés. Az egész világon olyan lakásínség van, hogy azt a benyomást kelti, mintha a háború és a néptómegek legyilkolása nem embert fogyasztott, hanem szaporított volna. Szakértőknek kellene a ténnyel foglalkozni, hogy miért halad egyenes arányban a néppusztulással a lakáshiány és miért van lakásínség oly országokban is, ahol nem Imiit bomba az égből. Mindenesetre az építkezés folyik, az ipar is erősen bontogatja selyem, szövet, nylon szárnyait. Az erkölcs azonban ismeretlen helyre emigrált, haza nem hívják, a nevelést nem iktatták tanrendbe, fel sem vették a tananyag listájára, S azok a kevés nevelök, kik még megmaradtak porlepte hivatásuk mellett, hiába döngetik a nagy kulccsal lezárt ideális iskola ajtaját. * Nem mintha a világháborúkat megelőző korszak “polgári erkölcse” olyan magas színvonalon állt volna, hogy arra, mint a régi jó erkölcsökre emlékezhetnénk vissza. Minden becsületesen gondolkodó ember — ilyenek még léteztek akkor — tudta, hogy a polgári társadalom a maga hazug álszenteskedö, igazságtalan formájában sokáig nem tarthatja magát. Alapos változtatásokra van szüksége, vagy széthull az emberi fejlődés során. De még ebben a szétesni készülő erkölcsi létben is voltak alapkövek, melyeken többkevesebb biztonsággal az ember megállhatott. Különösen a teljes anyagi és félmüveltségii bázisokon levő családok mutatkoztak úgy, mint akik az erkölcs fogalmával tisztában vannak és ezek szerint nevelik gyermekeiket. Az erkölcs, akármennyire is benső fogalom kellene, hogy legyen, mely betölti nem csak az emberi agyat, de lelket is, mégis a legtöbb embernél tudat csupán, valamiféle szükségszerűség és kötelesség, amit be kell tartani. — “Hideg fogalom”, amely nem megy át vérkeringésébe és érzéseivel nincs szoros kapcsolatban. A világháborúk előtti időkben azonban napirenden tartották ezt a fogalmat és szellemi kiválóságok életük nagy részét azzal töltötték, hogy az erkölcsöt, mely alapja az emberi együttélésnek, javítsák, Általában u népek maguk is vigyáztak arra, hogy az erkölcsi alapkövek helyükön maradjanak, hogy ne nyelje el azokat az erkölcstelenség szennyvize. A világháborúk előtti időkben az apák azt mondták fiaiknak: légy becsületes. Azt mondták: ne hazudj. Azt mondták: ne vedd el másnak a kenyerét, dolgozz, hogy ~ neked is jusson. Azt mondták: ne akarj valamit furfanggal, vagy csalással elérni. Azt mondták: legyen egy kis türelmed, ne akard az öklöddel megszerezni azt, amire szükséged van. A mai apák azt mondják: ügyes légy. Azt mondják ■. ne hagyd magad. Azt mondják: ne légy gyenge, ne sajnálj senkit. Azt mondják: légy furfangos, azt még nem büntetik, ha a saját érdekedet nézed. Azt mondják: erős öklöd van, verekedd ki magadnak azt, amire szükséged van. S azt is mondják: minek barátkozol ilyen koldus népséggel? Ez clöbb-utóbb kellemetlenséggel jár. Keress magadnak jobb körökben pajtásokat, az jó összeköttetéseket jelent, s ki tudja, mire használható fel. Ha a mai apóik nem tartoznak az országnélküli és üldözött népit apák közé, akkor még azt is mondják és elsősorban azt mondják
