Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)

1947-03-01 / 28. szám

SZABAD SZÓ 13 Tibor Andor: 2000 magyar menekült hazaszállítása ra a külföldi magyarok segitségét kéri a stockholmi Wallenberg-komité Dr. Reisz Jenő, a komité vezetője nyilatkozik a “Szabad Szó” munkatársa előtt Tibor Andor, az ismert saopao­­loi magyar lapkiadó és publicista európai utján Stockholmba is el­látogatott és onnan küldte a “Sza­bad Szó” számára a következő érdekes tudósítást: , Stockholm, 1947. február. A belsenbergeni, auschwitzi, dachaui és más náci haláltáborok­ból sajnos csak hírmondónak ke­rült élve ki néhány ezer magyar zsidó. Ezek a szerencsétlenek csontig lesoványodva élték meg a felszabadító csapatok bevonulását és hetekig tartott, mig gondos or­vosi ápolás után elhagyhatták a tábori kórházakat. A hontalan deportáltak egy cso­portjának a svéd nép ajánlott fel vendégbarátságot. A menekültek ellátására Stockholmban a svéd társadalom vezető személyiségei­nek kezdeményezésére 1945 máju­sában megalakult a “Raoul Wal­lenbergs Hjaelpkommitté für Un­­egrska Deportereda” (Deportált Magyarok Raoul Wallenberg Se­gélybizottsága) amely azóta áldá­sos tevékenységet fejt ki. Felkerestük a Wallenberg-ko­mité vezetőjét, Dr. Reisz Jenőt, a Grew Magingatan 11 alatti irodá­jában és felkértük, hogy ismertes­se a “Szabad Szó” utján Délame­­rika demokratikus magyarjai előtt a svédországi segélybizottság mű­ködését. Dr. Reisz Jenő készséggel tett ele­gí t kérésünknek és a következő­kép nyilatkozott: “— A stockholmi munkaügyi hivatal jelentése szerint 2144 ma­gyar deportált érkezett Svédor­szágba. Ebből 150 férfi, 54 gyer­mek, 2—12 év között, a többi nő. Az ide megmentett honfitársa­inkat 46 különböző táborban, kór­házban és üdülőben helyezték el. Az ide mentettek legnagyobb ré­sze minden emberi méltóságon aluli, nagyrésze skelett-állapotban, sokan 25 kilóig lesoványodva, min­den erejüktől megfosztva érkezett meg, nagyon sokan közülök csak kordágyakon lehetett partra szál­lítani. Nagy munka hárult a svéd ál­lam idegeneket ellenőrző hatósá­gára. 196.000 idegen állampolgár érkezett az országba, a legnagyobb része beteg és ápolásra szoruló, 100 ezer ágyról kellett gondoskodnia az államnak. Ez a rendkívüli ese­mény sok és fáradságos munkát igényelt, amely munkából a mi komiténkra is arányszámban sú­lyos feladatok hárultak. A Wallenberg Komité megala­kulásakor 350 magyar deportált érkezett Svédországba. Az alakuló bizottság elhatározta, hogy 100 ezer koronát fog gyűjteni ezen 350 szerencsétlen segélyezésére, ügy véltük, hogy ezen összeg elegendő lesz a 6 hónapi időtartamra, mert a svéd meghívás ennyi időre szólt. Ténylegesen azonban 2144 magyar deportált érkezett Svédországba és nem 6 hónapig maradtak itt, ha­nem nagyrészük még a mai napig is itt van. A 100.000 koronát nem sikerült elérni, hanem csak körül­belül 45.000 korona volt a gyűj­tés eredménye. A komité munkája abban me­rül ki, hogy meglátogatja a kü­lönböző kórházakat, táborokat, minden egyes deportálttal szemé­lyes érintkezésbe lépünk, megkér­dezzük kívánságaikat, pontosan vezetett kartotékunk van róluk. Első kívánsága a legtöbbnek ter­mészetesen az volt, hogy hozzátar­tozóikat felkutassuk, tudni akar­ták, hogy kik maradtak meg csa­ládjukból, külföldön pedig roko­­naikkal kívántak érintkezésbe lép­ni. Több mint egy évig “Infor­máció” cimen egy magyar nyelvű kőnyomatos lapot adtunk ki tá­jékoztatásukra. Vitaminra volt szükségük, igyekeztünk a betege­ket gyümölcsfélével ellátni. Később, amikor egy részük fel­frissült és munkaképessé vált, el­kezdtük a munkában való elhelye­zésüket. A hatóságok, a munka­adók és közöttük a közvetítő sze­repet teljesen vállalnunk kelleti, mert honfitársaink sem a svéd nyelvet, sem az itteni viszonyokat nem ismerték. A komité munká­jában velem kezdettől fogva együttműködött a volt deportált Dr. Markó József né. A megnöve­kedett munka megkövetelte, hogy a szintén deportált Müller Vera személyében még egy újabb mun­kaerőt állítsunk be, akik odaadás­sal végzik teendőiket. Még mindig igen sok a tüdőbe­tegünk, kik ittlétük óta nem hagy­hatták el a kórházat, sokan van­nak még üd,üiö telepeken és ezek­nek elkerülhetetlenül szükségük van a komité támogatására, úgy­szintén a 14—18 év közötti kere­setképtelen fiataloknak. De akik munkában vannak, azok sem nél­külözhetik a Wallenberg komitét, mert jogaikat és érdekeiket a mun­kaadónál legjobban a komité által látják képviselve. Nagy munkát végzett a komité azáltal is, hogy több mint 300 ha­zatérő honfitársunk repülőgépen való hazautazását — amikor még semmiféle más utazási lehetőség nem volt és a hazautazásuk tra­gikusan szükségessé vált otthon le­tette és az utazásukhoz szükséges összegeket előteremtette. Hogy működésűnket a megkez­dett vonalon továbbfolytathassuk és honfitársainknak továbbra is támogatói lehessünk, szükséges, hogy a külföldön élő magyar tár­sadalom bennünket anyagi támo­gatással segítsen.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom