Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)

1947-02-01 / 27. szám

SZABAD SZÓ 3 ADY és DÓZSA A forradalom költője már negyven évvel ezelőtt követelte, hogy emeljenek szobrot a mártírhalált halt parasztvezérnek Dózsa György unokája vagyok én, Népért siró, bús, bocskoros nemes. Hé, magyarok, jó lesz tán szenibe­cculili t Kaszás népemmel, mert a Nyár heves...” A Nyár heves s a kasza■ egyenes. Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe Rettenetes nagy dühvei özönöl. Ha jön a nép, hé nagyurak, mi lesz? Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok?, ha majd csörömpöléssel Lecsukjuk a kaput? 1907-ben, negyven évvel ezelőtt irta Ady Endre ezt a forradalmi költeményt, amellyel a Dózsa-ver­­sek egy kisszámú, de nagyszerű so­rozatát indította meg. Ady Endre azonban nemcsak verses formában hirdette a mártírhalált halt pa­rasztvezér eszméit, hanem — a nagyközönség előtt alig ismert — újságcikkekben is felidézte Dózsa szellemét és már negyven évvel ez­előtt, az úri Magyarország fény­korában követelte, hogy emeljenek szobrot Dózsa Györgynek. Ez a cikk a “Népszava” kiadá­sában most megjelent “A forra­dalmi Ady‘ ‘ cimü könyvben lát is­mét napvilágot a Dózsaversek mel­lett. Ady Endre ezen prózai Írásá­ból itt közöljük a következő rész­letet : “Magyarország ma olyan harc­ba kezdett, amilyet még sohasem látott a világ. Krisztus után a huszadik században, tiz századdal Árpád után. Mi, a milliók, a rongyosok, azt akarjuk, hogy jogunk legyen a le­vegőhöz. Egyetlen ország vagyunk, ahol a rongyos milliók fel se léle­gezhetnek a dús ezrek miatt. S még ma is csak a szégyen, a szomorú­ság, a megalázás a miénk. Minden népek nyomorult mil­lióinak van valami dicsőséges em­lékük. Magyojrországon ezer év óta mákony, vagy korbács volt a miénk. Még a hőseinket is kisa­játítják. Rákóczi koporsóját, ók, akik Rákóczit becsapták és, elárul­ták, úgy körütállották, hogy mi non férkőzhettünk hozzá. Kos­suthot gyűlölték, s Kossuth nevé­ben ráültek a népre, az országra. Kell, hogy válasszunk hősünk­nek valakit, kiket a nagyurak nem sajátíthatnak ki. Válasszunk mi is valakit, a történelemiből, aki szimbóluma lesz a mi végtelen szenvedésünknek, majdnem undok tragédiánknak. S aki helyettünk kiáltsa a világnak, hogy Magyar­­ország néhány ezer kiváltságosé s hogy itt gyötrelmes élni minden munkásembernek. Ök már a múltból is elraboltak, meghamisítottak mindent... Hát nem vonultatnák föl mi is ellenük Dózsa Györgyöt? Ez magyar volt, fajmagyar, sőt nemes ember. A Dózsa-tragédia Magyarország millióinak a legigazibb tragédiája, megsütnek és egymással falatnak ma is fel bennünket Magyarország tulajdonosai. Magyarország népe, mely a feu­dalizmus ellen küzd, állítson szob­rot Dózsa Györgynek. Hogy mi se felejtünk, hogy komoly a mi har­cunk. Bár akadna valaki, akinek elég erős hangja volna, hogy egy Dózsa-szob őrért szóljon az ország­hoz... Dózsa György beszélne (t nyomorgó, Amerikába szökő ma­gyar nép, a tanítók, a vasutasok, az intellektuelek, tisztviselők, ipa­rosok, kereskedők helyett. Az egész munkás Magyarország helyett, me­lyet a nagy urak és nagy papok jobban nyomnak, mint valaha,” Negyven évvel ezelőtt nem jutott el “Dózsa Gyögy unokájának” lángoló szava a magyar dolgozók millióihoz. Most Ady Endre szava az erős hang, amely Dózsa-szobor­­órt szól a felszabadult magyar néphez. És ha Dózsa György mai uno­kái ledöntik a régi rend gyűlölt képviselőinek szobrait és uj szob­rokat emelnek, emeljenek szobrot mielőbb Ady Endrének is! INGYEN KÜLDJÜK magyar KÖNYVEK, ÚJSÁGOK HETILAPOK jegyzékét mindenkinek BARNA és FIA ■ ív könyvkeres kedése- .. MAIPU 441 - Bs. Aires - JURAMENTO 2381

Next

/
Oldalképek
Tartalom