Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-12-01 / 37. szám
6 SZABAD SZÓ Talán tudnak arról kedves magyar Honfitársaim, hogy április végétől június elejéig én magam az Egyesült Államokban tartózkodtam. ¿Majdnem minden olyan városban megfordultam, ahol nagyobb tömegben élnek magyar honfitársaink. Utazásom célja kettős volt. Az egyik célom az volt, hogy azokat az értékes magyar embereket, akiket becsületes munkájuk miatt ott kint az újvilágban ma már szeretnek és megbecsülnek, de akiket a magyar haza annakidején könnyelmű nemtörődömséggel engedett el, a mai Magyarország meleg és szeretetteljes üdvözletével köszöntsem. A másik célom a temérdek háborús magyar árva, züllésnek és pusztulásnak indult hatalmas gyermeksereg nyomorának a feltárása volt. Az Egyesült Államokbeli magyarok tekintélyes összeget gyűjtöttek szivük indíttatására az elhagyott gyermekek céljaira. A pénzt én nem hoztam magammal, mert azt tartottam helyesnek, hogy az hivatalos utón utaltassák át. Ellenben eljövetelem után a régi magyar átok ott is feléledt magyar honfitársaink között, mert viszályok és ellentétek nagyon erősen lerontották utamnak sikerét, pedig minden erőmmel azon voltam — s ott-tartózkodásom ideje alatt úgy látszott, hogy sikerült is — hogy békességet, szeretet s kiegyenlítődést teremtsek, az egymással szemben álló magyar csoportok között. Fájdalommal olvastam leveléből, hogy az argentínai magyarok között ugyanez a széthúzás és testvérharc van. Annyi érték van a magyar emberben, a nagyszerű tehetség, munkakedv, szorgalom, hogy kicsinységünk dacára is a világ első népei között lehetnénk, ha egymást szeretni és megbecsülni tudnánk, a helyett, hogy örökké, századok óta testvérharc dúljon közöttünk. A mi szerepünk itthon Magyarországban ennek a testvérharcnak a kiegyenlítésére törekszik s arra, hogy a különböző társadalmi osztálybeli, különböző politikai felfogású, különböző felekezethez tartozó, de becsületes, munkás magyarok egymást megérteni és megbecsülni tudják. Látva azt az érdeklődést, ami Varady ur leveléből kicsendül, a mai Magyarország iránt, talán nem lesz érdektelen, ha elmondom, hogy ainerikai utam anyagi eredményét mire fordítottam. Budapesten a Zugligetben és Budapestttöl 50 km-re Pilisen, létrehoztunk egy Fiuk Városát és egy Leányok Városát, ahova összeszedjük a háborús árvákat és a züllésnek és pusztulásnak indult gyermekeket. Itt a mellett, hogy gondoskodunk számukra rendes otthonról, megtanítjuk őket szeretettel tanulni és dolgozni, hogy hasznos tagjai lehessenek az épülő Magyarországnak. A fiuk a mellett, hogy iskolába járnak — sőt a tehetséges gyermekeket mindenképpen magasabb iskolában is taníttatjuk — ipari műhelyeknek dolgoznak, ahol a kis gyermekkezek félig játszva elő tudnak állítani mindent, amire szükségük van. A kisleányok az iskolán kívül állattenyésztést, kertészkedést, kézimunkát, varrást, baba- és játékkészítést tanulnak. Ha egy esztendeig fenn tudjuk tartani ezeket az intézményeket szerető szivek segítségével, akkor egy év múlva Isten segítségé -S?fpni lUJfuSeurup XSoq ‘siaXuaui -zoiui zu 3[8uzsoi ueqieziCiou nvíio iaA fenntartani, sőt a nagyobb és ügyesebb gyermekek munkáinak pénzzétételével a kicsiket és tehetetleneket is el tudjuk tartani. Legfőbb törekvésünk, hogy ezek az otthonok ne kemény és büntető jellegű nevelőintézetek legyenek, hanem valóban szerető otthonok, ahol a legfőbb gond arra irányul, hogy a sebesült, sérült-lelkü gyermekek megtanuljanak még egyszer nevetni, boldog gyermekké lenni és bizalommal nézni a jövendőbe. Éppen itt van kéznél a pilisi leányotthon fényképe, ezt elküldöm önnek, hátha lesz az ottani magyarok között aki érdeklődik e kérdés iránt. Meg kell még Írnom azt is, hogy ezekben az otthonokban a gyermekek köztársasági államformában élnek. Maguk választják vezetőjüket, maguk bíráskodnak azok fölött, akik hibákat követnek el, természetesen szakképzett, r ----M* - o---^ szinte láthatatlan irányítása mellett. Minden gyermek a maga felekezete szerint hitoktatásban részesül, de valamenynyiüket, felekezeti különbség nélkül, ' egymás hitének megbecsülésére és az Istenhez való bizalomra neveljük rá. Meleg üdvözletünket küldjük minden odavaló magyar honfitársunknak: Budapest, 1947 október 18. TILDY ZOLTÁNNÉ Az elnökasszony leveléhez csatolva megküldte arcképét az argentínai magyarokhoz intézett szives üdvözlettel, valamint a pilisi Leányváros főépületének fényképét. Marchis János adás-vételi irodája A pilisi Leányváros főépülete rí A magyar kolónia legrégibb, megbízható tanácsadója minden adás-vételi ügyben. ; 43 k;~ í i; m \ -1 í 1 MAIPU 370 T. A. 31-3555 BUENOS A IBES •. i tej “SZABAD SZÓ” !iÉ :1 Szíveskedjék megújítani r lejárt előfizetését % •! Tucumán 313 'í BUENOS A IBES
