Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-10-01 / 35. szám
SZABAD SZÓ 11 Bölöni (Budapest) György: ÍRÓK AZ ÉLEN Lassacskán mégis csak kezdenek éledni a magyar irék. Abban is, amit Írnak és állásfoglalásaikban is. A forradalmi átalakulásnak — sokszor leszögezték már — nem voltak ök sem zászlóvivői, sem tényezői. Valahogyan elkülönültek, csaknem kiszorultak a közéletből. Nem mintha félreszoritották volna őket. Ha nem is különültek el a politikai élettől, egyszerűen nem vettek benne részt, alig kötötték le magukat, csak éppen meglazították a múlthoz tartozás gyeplőit, és tétován álltak a jelen és a jövő előtt. A magyar történelemnek a legmegdöbbentőbb napjaiban a fejlődés menetének nem voltak dolgos egyengetöi, nem vállalták sem a munkát, sem a kötelességet, sem a felelősséget. így történt, főleg azért is történt, hogy a felszabadulás előtti időkben, a gazdasági dulás rettenetéiben, az irodalom egyenesen pária sorsra jutott és az iró figyelmen kívül hagyható eleme lett a nemzeti művelődésnek. Nélkülözés, kenyértelenség, keserves élet, mely akkor mindenki osztályrésze volt, embertelenül pusztított közöttük is. Ki sejti, hogy e zord időkben hány Petőfi, Ady vagy József Attila tehetség csirája vetélt el vagy nem jött szökkenöbef Mindez magyarázza a valóságot, hogy az irás elvesztette és máig sem szerezte vissza azt a tekintélyét, melyet kivívott és megőrzött a negyedszázad előtti társadalomban. * A rombolásért nemcsak az iró fele lös. A rontást a szegedi gondolat kezdte, az ébredő fajmagyar szellem folytatta és a nácizmus befejezte, félretolván vagy megmételyezvén a legkivállóbbakat is. Ha összemérjük nagy vonalakban és nem részletekben a mai nemzedéket az Ady-Móricz nemzedékkel, a szembeszökő fajsulybeli különbség szabályát nem törik meg a József Attila, Illyés Gyula, vagy Badnóti Miklós-féle kivételek. Tisztelete és tekintélye jóformán csak a nemzeti nagyoknak maradt, bár ezek értelmét is kiforgatták, néha bizony be is szennyezték, a rendszer hivatalos kulturmérgezöi. (Ez az a métely például, mely a debreceni országgyűlés idején ágy szolgálta az uj magyar szellemet, hogy Párisban diszkiadásban hivatalosan szórta szét a francia közönség közt a nyilas Mécs László költeményeit.) Mindez azonban már a tegnapé. Az uj magyar élet számára ez ázz elferdített, elnevelt, fasizált irodalom önmagát ölte meg és ma már ez az irodalom egy elsüllyedt világ, melyben nem le: heti fel sem érdeklődését, sem kapcsolatait. Az alulról újonnan sarjadó olvasók keresik és várják íróikat és a szellemi pusztulást átvészelt értékes közönség is elfordult e múlttól, mely soha nem is volt lényegileg az övé. És az irók kezdik kidugni fejüket az iszapból, mely már szájukig ért. Kezd vége lenni a némaságnak, a félszeg, öszintétlen kunktátori várakozásnak. Az irók imák, szintvallanak és vannak, akik előretörnek. Igyekeznek visszafoglalni a helyet, mely őket az országépitésben megilleti. • A közeli hetekben jugoszláv irók jártak nálunk és eljöttek a románok és az erdélyi magyarok, hogy felvegyék s kifejlesszék velünk a szellemi kapcsolatot. Népünk ismeretébe és megbecsülésébe kívánják beültetni azokat az írókat, akiket mi erre legméltőbbaknak tartunk, ök is elküldik a mi közönségünknek az ö nagyjaikat. Szomszédainknál az irók járnak elöl abban, hogy ledöntsék a szellemi vámhatárokat és összekovácsolják közöttünk a kulturközösséget. Náluk erre nem kell külön erőfeszítés, ök magátólértetödöleg a nemzeti élet kiválasztott vezetői. Bomániában, úgy mondották barátaink, ök az állam különös kegyeltjei. Állami könyvkiadójuk van, egy román könyv példányszáma kétszerese a mieinknek és a miénk duplája az iró honoráriuma is. Nem kell kilincselniük, az uj rend nagyon is tudja, mit köszönhet már és mit fog köszönni ezután íróinak. Nem elég tehát, ha az iró ir, fel kell öt serkenteni, támogatni az erőfeszítésre, a teremtési munkakedvre. Nálunk idáig az uj rendben a megélhetés feltételeit, a védelmet és a jogaikat maguk az irók harcolták ki. De az anyagi gondoskodás nem elég. Segíteni kell az írókat, hogy visszaszerezzék azt a helyet, amely őket a nemzeti művelődésben, a szellemi vezetésben, a társadalom átformálásában megilleti, amelyből őket egy negyedszázad romboló ellenforradalma kisemmizte. • A minap az írószövetségben az ott vendégül látott Zamercev vezérőrnagy, 3 0 0 uj magyar könyvet OLVASHAT ;; Kölcsönkönyvtárunkban BARNA és FIA könyvkereskedése MAIPU 441 - Bs. Aires > JURAMENTO 2381
