Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-10-01 / 35. szám
SZABAD SZÓ 7 Egy letűnt korszak bünkrónikájából: Miért ítélte halálra a Népbiróság vitéz Jány Gusztáv tábornokot? A „Szabad Szó" eredeti tudósítása A budapesti Néptörvényszék a múlt héten hozott Ítéletet vitéz Jány Gusztáv tábornok bunperében: a második hadsereg hajdani parancsnokát háborús bűnök elkövetése miatt halálra Ítélték. A magyar közvélemény előtt a háború alatt eltitkolták az 1943 év januárban történt frontáttörés súlyos veszteségeit és Eállay Miklós akkori miniszterelnök a külügyi bizottság 1943 februári ülésén is csak annyit vallott be, hogy az orosz fronton 20.000 halott, 20.000 sebesült és 40.000 eltűnt az egész magyar haderő vesztesége. Ezzel szemben a valóság az, hogy a voronezsi harcokban, ahol kizárólag német érdekből vitték vágóhidra a magyar nép fiait, egyedül a második hadseregben teljesen megsemmisült a kaposvári, soproni és rozBnyól ezred, nagy veszteségek árán vágta ki magát a kecskeméti és szolnoki ezred. Ezekben a harcokban 150.000 magyar pusztult el Horthy Miklós legfőbb hadúr és “legjobb tisztje’’ vitéz Jány Gusztáv parancsnoksága alatt. Az áldozatok közül 110.000 sorkatona és 40.000 zsidó munkaszolgálatos volt. Kétségtelen, hogy Jány tábornok már azért a lelkiismeretlenségéért és tudatlanságáért is halált érdemelt, amivel 150.000 magyar haszontalan pusztulását okozta. De a halálos Ítéletet sokszorosan megérdemelte ez a horthysta tábornok azért a kimé'etlen embertelenségért, ahogy az orosz frontra hajszolt magyar katonákkal és zsidó munkaszolgálatosokkal bánt. A legsúlyosabb bizonyiték Horthy és Jány ellen az a hadseregparancs, amelyet vitéz Jány tábornok a frontáttörés után, 1943 január 24.-én bocsátott ki. A 14 pontból álló hadseregparancsból szószerint közöljük a következő részt: 294/2 hds. I. a. 43. I. 24. HADSEREGPARANCS. 1. A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert a kevés, — eszküjéhez hü ember kivételével — nem váltotta be azt, amit tőle mindenki elvárhatott. Állásainkból ellenséges túlerő kivethetett még akkor is, ha a csapat kötelességét megtette. Ez szerencsétlenség. De becstelenség az a lelkevesztett fejnélküli, gyáva menekülés, amit látnom kellett s amiért most a szövetséges német haderő ős az otthon mélységesen megvet bennünket. Ehhez minden oka meg is van. 2. Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, ahol gyülekezésünket elrendelték, s ahol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, amíg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul. *“* 3. A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs. Legyen az tiszt, vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyobbitsa. 4. Mindenki, még a legmagasabb parancsnokság is addig marad he. lyén, míg utbainditására parancsom meg nem kapja. 5. A gyűjtő és irányitó állomások parancsnokai Belgorod és Prochorovkáről a kijelölt területre meneteltetik zárt rendben a gyülekeztetett csapat- és vonatrészeket, a déli körletbe a X. hop.-hoz, kik felelősek azért, hogy annak nyugati határát egy ember vagy jármű át no léphesse. Aki megkisérli, azt fel kell koncolni, ha egység kísérli meg, meg kell tizedelni. Vitéz Asztalossy vezérőrnagyot és Molnár ezredest itt, a hátsó körzetben vitéz Heszlényi altábornagyot teszem felelőssé azért, hogy parancsom végrehajtása minden eszközzel megtörténjék. Számolni kell azzal, hogy élelem terén alapos korlátozások lesznek Elsősorban annak van jussa élelmezéshez, aki elöl harcol, aki helyét elhagyta és itt hátul gyülekezik, örüljön, ha annyit kap, hogy éhen nem pusztul. Helyünket német csapat foglalta el, az megérdemel minden gondoskodást. A hadseregparancs 13. pontja a következőkép szól: 13. Az utolsó napok alatt látottak azt mutatták, hogy a zsidó mun. kásszázadok zárkozottan és rendben meneteltek, mig az úgynevezett csapat legénysége szétszóródott, állati színvonalra süllyedt csürhe benyomását keltette. * Vitéz Jány tábornok hadseregparancsa eddig katonai titok volt. Féltve őrzött bizonyítéka annak a szellemnek, amely a Horthy uralom alatt elnyomásban tartotta és idegen érdekek szolgálatában hajszolta a magyar népet. Horthy és tábornokai csürhének tekintették a magyar honvédcsapatot és Hites biztosítási ügyvivő (Mtr. 149) ESTEBAN RECHNER Szakvélemény bírósági eljárásoknál. — Bármilyen biztosítás elhelyezése az összes bel- és külföldi társaságoknál. — Díjtalan felvilágosítás. 25 DE MAYO 347 of 507 BUENOS AIRES U. T. 32 — Darsena — 0821 — Bolsa de Comercio
