Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)

1947-09-01 / 34. szám

SZABAD SZÓ 7 Megerősödött a demokratikus egységfront a választások után Elsimítják az ellentéteket a két műnk ás-párt között A választási harc során sajnálatos módon kiélesedtek az ellentétek a kom­munista és szociáldemokrata párt kö­zött, amit a reakciós elemek igyekez­tek saját javukra kihasználni. A két munkás párt vezetői azonban a válasz­tási harc befejezése után létrehozták a további együttműködés lehetőségét biztositó megegyezést. Ezekben a tár­gyalásokban nagy szerepet játszott a munkásmozgalom egyik legrégibb, ki­tűnő vezetője, Böhm Vilmos, a köztár­saság stockholmi követe, aki a szo­ciáldemokrata párt vezetőségét képvi­selte Bán Antal és Kies István mi­niszterekkel együtt. Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes bete g s é g e A Szociáldemokrata Fárt és a Ma­gyar Kommunista Párt közös összekö­­töbizottsága ülést tartott, hogy a vá­lasztásokkal kapcsolatban előállott po­litikai helyzetet megbeszélje. A meg­beszélések barátságos szellemben foly­tak és megállapították, hogy a magyar politika kérdéseiben, elsősorban a reakció elleni harc kérdésében néze­teik azonosak. Az összekötöbizottság megállapítja, A szociáldemokrata párt lapja, a „Népszava“ szeptember 2.-i számá­ban hosszabb cikkben foglalkozik a választások eredményével kialakult helyzettel és a következő elvi jelen­tőségű megállapításokat teszi: A legutóbbi napok eseményei, a vá­lasztás előjátéka és a választáson le­zajlott zavaró jelenségek is ebből a két forrásból eredtek. A választások által felkavart politikai légkör nyug­talansága annak az idegességnek és bi­zalmatlanságnak eredménye, amellyel testvérpártunk alapos indok nélkül irántunk viseltetett és ha a választá­sok során túlkapások történtek, ame­lyeket mi semmiképpen sem helyesel­hetünk, ezt is egyrészt annak tudhat­juk be, hogy kevéssé bíztak bennünk, másrészt pedig a hatalmi lehetöségek­miatt nem vehetett részt a tanácskozá­sokon. Bákosi Mátyás miniszterelnökhelyet­tes, a kommunista párt főtitkára a szociáldemokrata párt választási vesz­teségeit azzal magyarázta, hogy Payer Károly csoportja hátbatámadta a pár­tot. A felmerült ellentétekre vonatko­zóan a következő kijelentést tette: — „A választások során minden igyekezetünk ellenére a munkásegység­ben bizonyos lazulás állott be. Mi a magunk részéről mindent meg fogunk tenni, hogy a választási ver­sengéssel kapcsolatos, szánté kikerül­hetetlen súrlódásokat a lehető leg­gyorsabban kiküszöböljük.“ hogy a két munkáspárt vezetősége a legélesebben elitéli az erőszakos tagto­borzást és felszólít mindenkit, hogy amennyiben ilyet tapasztal, azonnal jelentse saját pártjánál. A két párt az ilyen eseteket közösen kivizsgálja és kíméletlen megtorlást alkalmaz azok­kal szemben, akik a két munkáspárt ezen határozatát megsértik. Az összekötöbizottság tanácskozá­sait folytatni fogják. nek birtoklása sokakat arra csábit, hogy helytelenül éljenek velük. Nehéz mindezeket szóvátennünk most, amikor a választások eredmé­nyének számadatai ismét sokszor han­goztatott véleményünket igazolják: Magyarország népének még hosszú, de­mokratikus nevelésre van szüksége, hogy demokratává legyen. Beszélnünk kell mégis a kérdésekről, a helyzet megjavításához szükséges a nyilt vizs­gálat, ettől még az sem tarthat vissza, hogy a felületes szemlélő előtt esetleg minden mást elhomályosít a jobboldal erőteljes jelentkezésének napi aktuali­­tásu, de túlzott értékelésre nem érde­mes ténye. Ha most valóban élesebb profilban jelentkezik az a demokráciát ellenző front, amely kendőzött arccal bár, de eddig is megvolt, ez csak arra ösztökélhet bennünket, hogy igyekez­zünk a demokrácia elve mellett felso­rakozó erőket még keményebbé és még tömöröbbé tenni. Egymáson ejtett és nem orvosolt sebekkel, folyton kiújuló, indokolt sérelmi politikával, hiányos bizalommal és a birtokunkban levő ha­talmi eszközök aránytalan elosztásá­val nem tudunk egymás oldalán olyan erőteljesen harcolni, mint ahogy ez az alakulásban levő és kétségtelenül bo­nyolult politikai helyzetben szükséges. Keresnünk kell és meg kell talál­nunk a megoldást. Egymásra vagyunk utalva, mégpedig pontosan egyforma mértékben. Jó, ha ezt soha nem té­vesztjük szem elöl. Meg kell találnunk a megoldást és meg is kell valósíta­nunk, mert különben útjaink, ame­lyeknek párhuzamosan kellene egy­másmelleit futniok, elhajolnak egymás­tól és ebből az eltávolodásból felmér­hetetlen kár háramolnék nemcsak a magyar demokráciára és a magyar munkásosztálya, de a nemzetközi mun­kásosztály is kárát vallaná ennek, hi­szen hosszú időn keresztül európaszer­­te megbecsült és elismert példái vol­tunk az együttműködésnek. Ezt az el­távolodást, az elhidegülést mi, szociál­demokraták, a magunk Tészéröl meg akarjuk gátolni. Ez a törekvésünk azonban csak akkor lehet sikeres, ha ugyanilyen szándék mutatkozik meg, nem szavakban, hanem tettekben, a másik munkáspárt részéröl is. Másod­rendű szerepet játszani nem vagyunk hajlandók, még a vasárnap lezajlott választások számadatai alapján sem, pártunk súlyát, erejét és tisztességét nem mérjük a leadott szavazatok szá­mával — amit jelentősen befolyásolt az utolsó hetek tendenciózus és miu­­den párt által kihasznált hírverése —, hanem azzal a munkával, amit eddig végeztünk a magyar munkásosztály és az ország érdekében és amit ezután végezni fogunk. Ha a newyorki “AZ EMBER”-re előfizetni akar forduljon a lap buenosairesi szerkesztőjéhez: JÁNOS ANDOK, LAVADLE Ü8-t Mindkét munkáspárt elitéli az erőszakos tagtoborzást A szociáldemokratapárt állásfoglalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom