Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-02-15 / 15. szám
Szabad Sz5 11 János Andor: „MEGYÜNK HAZA! 99 • •• Ennek a szállóigévé nőtt nosztalgiának pontosan három periódusát figyelhettem meg buenosairesi háborús emigrációm ideje alatt. Az első honvágy-betegség már a háború harmadik évében jelentkezett, de akkor még szórványosan és inkább halk óhajok és csendes sóhajok formájában. Járványossá csak akkor kezdett válni, mikor a szövetségesek győzedelmesen befejezték Hitierék tömegmészárlását. Ekkor lett a láz 40 fokos, ekkor hágott a krízis a tetőpontra és ekkor vált az itteni magyar kolónia csatakiáltásává, hogy: megyünk haza! öt hosszú, fájdalmas esztendő távol az óhazától, távol a szülőktől, barátoktól — rokonoktól és attól a bizonyos szőke, vagy vörös leánytól, akinek fényképeit ereklyeként őrizzük a balzsebünkben, a szivünk táján... nagyon erhetövé tett minden égő és emésztő nosztalgiát. Argentina áldott ország, Buenos Aires gyönyörű metropolis, a háború alatt itt volt a világ böség-Kanaánja, itt senki nem szűkölködhetett élelemben, vagy ruházatban, a pénz is, kinek bővebben, kinek soványabban jutott, nyugodtan lehetett aludni és felkelni, az emberek általában ágyban párnák között haltak meg, magas vérnyomással, vagy májbetegségben, esetleg aggkori végelgyengülésben szenderegtek át arkangyalkák túlvilág! trombitázása közben, nem pedig a sikoltó vész-szirénák, vagy kéttonnás bombák pokoli rombolásának áldozataként. És mégis... mégis tömeg-hisztériává vált a “megyünk haza”... Az egyik felett az idő állt meg, mert a hetvenéves édesanyját akarta mielőbb viszontlátni, de elfelejtette, bogy pontosan öt év telt el és a mamája azóta hetvenötéves lett, tehát öt évvel kisebb a valószínűsége, hogy még életben van, a másik csak azért akart Pestre visszamenni, hogy délutánonként az Emke kávéházban feketézhessen a 4 agglegény barátjával (azóta mind a négy a másvilágon feketézik), a harmadik legkevesebb ötven nácit akart sajátkezüleg legyilkolni, hogy bosszút állhasson családjáért és elrabolt anyagi javaiért, a negyedik megutálva az egész világrendet, hátralevő éveiben Rákosszentmihályon szeretett volna konyhakertészettel foglalkozni, az ötödik a négy felrobbantott hid csonka maradványait akarta viszontlátni, a hatodik Gyöngyösre óhajtott utazni, hogy birtokot igényeljen és azon a volt földesurát vakulásig dolgoztassa, a hetedik az Akácfa-uccában, egy őszi délután lezárt bor-sör és pálinka üzletét szeretné újból ünnepélyesen megnyitni (azóta az Akácfa-uccai háznak még a romját is elfujta a szél), a nyolcadik Zsolt Bélának kívánja a kezét megszorítani és az Otthon-körben óhajtana reggelig tartó “lórumpartlt” játszani (ez az úr én vagyok személösen), de voltak többen, akik — mint mondták — ebből a kissé elpuhult amerikai vegetációból akarnak hazatérni, hogy kivegyék osztályrészüket az otthoniak szenvedéséből is. És ekkor. .. Megérkeztek az első bizonytalan hírek, az első közvetett lapközlemények, majd később egy pár távirat, egy-egy levél a családtól, sőt már az óhazai újságok is. Ekkor jutott lassanként tudomásunkra, hogy a rokonok-barátokismerösük közül már a fele nem él, az egyik Auschwitzben gáztól, a másik Budapest ostroma alatt gránátszilánktól pusztult el. a papa már elköltözött egy szebb világba, de a Pista bácsi jól van, a Tibor meghalt, de ft Klárika egészséges és igy tovább örökre megoldhatatlan családi egyenletek sok ismeretlennel és még több ismerőssel. Megtudtuk később, hogy Budapest egyike a legjobban összebombázott európai fővárosnak, hogy égés* kerületek váltak sivataggá és a megmaradt házakban nomád módra, tető és ablak nélkül távéheznek a pestiek a téli Ítéletidőben. — Erre az időpontra esik a nosztalgiának az itteni második étappeja, mikor a “hazamegyünk” szilárd elhatározása, “hazamegyünk, de Csak látogatni” jeligévé kezdett elsorvadni... * És most, mikor napjainkban megkezdődött a rendszeres táviró-rádió és légiposta szolgálat is, sok olyan dolgot is megtudtunk, amire nem voltunk elökészülve. Megkaptuk Budapest uj fotográfiáját, egyelőre c a madártávlatból, de színes kontúrjai meglehetős tájékozódást nyújtanak szomorú közbiztonsági és gazdasági állapotokról — melyet csak átmeneti jellegűnek hiszünk — azonban annál inkább a magyar politikai helyzet tükörképéről. A különböző pártok erőviszonyáról és társadalmi sulypróbájáról és főleg... Na igen, arról, hogy hol vannak és hol nincsenek a külföldi magyar emigráció vezérré r f i a i? Károlyi Mihály, Vámbéry, Jászi, Böhm Vilmos, Göndör Ferenc, Hatvány Lajos, Kéri Pál, Lorsy Ernő és a többi száműzött politikusok, irók-ujságirók és művészek, akik nekünk és az egész kulturvilágnak Magyarországot jelentették és akiknek hazatérte, minekünk amerikás magyaroknak nagy politikai és lelki megnyugvás lenne óhazánk jövőjére. Pillanatnyilag, többünknek lelkiválságát legjobban az a sorstársunk jellemezte, aki tegnap harmadfokú honvágy-sebeivel felült egy taxira, elvitette magát a boulevard Estados Unidoson levő összkonfortos lakására, kissé fáradt lélegzettel és kissé borongós szemekkel elökotorászta zsebeiből az előszoba kulcsát és magában, hogy senki meg ne hallja, csak azt mondta: Hazaérte».., - •> Hites biztosítási ügyvivő (Mtr. 149) Szakvélemény bírósági eljárásoknál. — Bármiféle biztosítás elhelyezése fs az összes bel. és külföldi társaságoknl. — Díjtalan felvilgositás. ESTEBAN RECHNER 25 DE MAYO 347 of. 507 BUENOS AIRES | U. T. 32 — Darsena — 0821 — Bolsa de Comercio r^BBBÍiuiiuiMTnimiimiimiiiiniirnmiiiiiimiiiiniiniminiitiiinanninniimmiiiiiiiimiiiiiDiiiiiminiimminiiiniiiiininiiniiiiiiiiiiiiinmniniiiiiiiiiiiiiiiiilllllilinminiinHIIHllllllinniun,..“
