Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-05-15 / 18. szám
így ünnepel a magyarországi zsidóság... Irta: Dr. Stein Artur, a „Hagyomány"’ főszerkesztője Budapest, 1946. április. A romokba döntött, de * újjáépülő Magyarország felszabadulásának első évfordulóját ünnepli. Zászlódiszt öltött az ország. Diszmenetben, zeneszó mellett, örömujjongva vonulnak fel, lelkes beszédekben ünnepük a hősöket, népünnepélyeken ujjong a felszabadult tömeg, örül a felszabadulásnak, örül az életbenmaradt, örül felszabadult életének. Niszán havában most már kettős felszabadulást ünnepel a magyarországi zsidóság. Ünnepli a nyilas náci terror elöli végleges felszabadulást és ünnepli évezredes húsvéti ünnepét, az egyiptomi rabszolgaságból való felszabadulását. Egyiptomban elnyomták, kínozták, gyötörték, üldözték, jövőjétől akarták megfosztani, — a nyilas nácik múltját gyalázták, apraját-nagyját, nőjét-férfiát, ifjakat, öregeket, egészségeseket-betegeket irtottak, pusztítottak. Épp ezért: mily másképpen ünnepli a zsidóság felszabadulását! Mert szenvedett az egész ország, veszteségek érték emberéletben. De mig a többi fajok és vallások vérvesztesége messze alatta maradt a 10 százaléknak, addig a zsidóságból alig valamivel több, mint 10 százalék maradt életben. A többieknél több mint 90 százalék maradt életben, a zsidóságnál sajnos 90 százalék pusztult el. — Ugyanígy: anyagi veszteségek érték a többi fajt, a többi vallás hiveit is, de a megmaradt nem sokkal több mint 10 százalék zsidóság anyagilag teljesen kifo^ztottan érte meg a felszabadulását. Érthető tehát, ha lelkileg is másként ünnepel a zsidóság. Az egyiptomi felszabadulás emlékét családi asztalnál és templomban ünnepli. A család ünnepi asztalánál a családfő halotti ruhát ölt magára. Az ünnep nyolc napján a keserűség kovásztalan kenyerét eszik. Meg keserű füvet. Sirva vigad. Templomában istentiszteletének legkimagaslóbb része a halottakról való megemlékezés. Mert a zsidóság múltjára épit, abból merit vigaszt, bátorságot, reményt. Nem az élő hősöket ünnepli, hanem a hoz ősöket ma gasztalja. A halottakról és nem az élőkről való megemlékezés adja a zsidó felszabadulás ünnepi jellegét. Elismerés, hála és kegyelet csak azokat illeti, hősök csak azok, akik meghaltak. Az életben maradtak, a szerencsésen megmenekültek, az élethez sikeresen ragaszkodók: nem hősök ők. Az élettel már meg is kapták, el is nyerték jutalmukat szenvedésükért. De sohasem jár nekik a szenvedésért a hősi, a vitézi cim. Ezért nem is zsidó életszemlélet élőket dicsérni, élőket magasztalni, élőnek hálát leróni, élőről irni. Élményeket megörökíteni, szenvedésekről regélni, tettekkel büszkélkedni, elismerést aratni, érdemeket Ju■‘-’mazni; mindez zsidóknál csak az haltaknak jár, mindez csak az elhaltakat illeti. Mintha csak szenvedésekkel telt időkre mondaná bölcs Salamon: “Dicsérem az elhaltakat, akik meghaltak, nem pedig az élőket, akik még mindig élnek.” Az élőknek csak kötelességeik vannak, az élők csak kötelességeiket teljesítik, a kötelességteljesítésért pedig nem jár köszönet, nem jár elismerés. A felszabadulás ünnepén a magyarországi zsidóság megemlékezése, kegyelete, hálája, ünnepe annak a 600 ezer kegyetlenül kiirtott zsidónak szól, akik hitükért, meggyőződésükért mártírhalált szenvedtek. A magyarországi zsidóság megtörtén, fájdalmas kegyelettel, de öntudatosan büszke hálával hódol az immár ősökké vált hősöknek, akik önként és tudatosan vállalták a mártírhalált, akik ezen elhatározásukkal a gondjaikra bízott nyáj hivatott pásztorainak, vezetőinek bizonyultak. Hiába akarták Dr. Singer Leót, a várpalotaiak nagytudományu, ragyogó tollú, kristálytiszta jeliemii papját a nemzsidók kiemelni deportálandó hivei sorából, hogy ezt a szerintük is nagy értéket átmentsék: az életében és halálában egyaránt szentnek bizonyult nagy rabbi vállalta, követelte a sorsközösséget hitközségének tagjaival, hittestvéreivel. S hiába akarták kimenteni tanítványai és hivei sorából Jesájo Buxbaum galántai rabbit, aki a galántai jesivának jó hirét csak öregbítette : szombati, ünnepi ruhájába öltözve tanítványai és hivei élén tudatosan elsőnek lépett a vagonba, amely a kegyetlen és biztos halai felé vitte. S megemlékezünk Halberstammról, a szenei szentéletü tudós pap akkor még egyetlen életben volt fiáról, akit Ujfehértóról deportáltak és akivel együtt került Auschwitzba a gázkamrába Eizik Weisz, a szentéletü szaploncai rabbi. De ugyancsak felemelő példáját mutatták a hősiességnek és a sorsközösség vállalásának a magyarországi zsidóság másik árnyalatának hivatottnak és méltónak bizonyult vezető egyéniségei közül is néhányan, igy Dr. Büehlec Nándor keszthelyi főrabbi, Dr. Kecskeméti Armin makói főrabbi, mindketten egyetemi magántanárok, a zsidó történet kiváló tudósai és munkásai. Ezek a mi hőseink, ezek a mi őseink, ezek a mi vezetőink, a mi vezéreink. ök irányítanak bennünket és az ő példájuk lelkesítsen, őket ünnepeljük, rájuk emlékezünk a felszabadulás ünnepén. Az a nép, amely ennyi üldözés és ennyi szenvedés ellenére ennyi mártírt, ilyen hősöket, ilyen Ősöket, ilyen nagyokat, ilyen szenteket ünnepelhet, annak a népnek bármily fájdalmasan megdöbbentő is a múltja, bármily szenvedésteljes és bizonytalan a jelene, ennek a népnek — van jövője! S i B E Z S. R. L. VICTORIA 850 U. T. 34-8582 Ne feledkezzetek meg Európában levő hozzátartozóitokról Küldjétek nekik SZERETET-CS0MAG0KBAN kávét, élelmiszert és ruhát Leggyorsabb és megbízható szállítás NswYotkon keresztül! Kérjen árjegyzéket! Szállítás: Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Svájc, Franciaország, Olaszország, Lengyelország Oroszország, Belgium, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország, Görögország, Jugoszlávia, Palestina, Sanghaiba stb.
