Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-04-15 / 17. szám
10 Szabad Szó Nyilasok garázdálkodnak még most is Magyarországon Az ITA-saJtóiroda1 jelentése szerint két magyar községben, Ozdon és Sajószentpéteren zsidó-ellenes zavargások voltak. 40 felfegyverzett nyilas Ozdon betört a náciüldözések elöl megmenekült magyar zsidók házaiba és a zsidók közkonyhájába, ahol súlyosan bántalmazták a zsidókat. A községben a náci-invázió előtt 1250 zsidó lakott, ezek közül ezret megöltek a német és magyar nácik. A belügyminiszter kijelentette az ITA budapesti tudósítója előtt, hogy a volt nyilasok a kisgazdapártba történt belépésükkel vonták ki magukat eddig a felelösségrevonás alól, de most, az ózdi és sajószentpéteri zavargások miatt letartóztatták a 40 támadót és megindították ellen a büntető eljárást. A laptudósitó a belügyminiszter kijelentésére megjegyezte, hogy hiteles értesülés szerint a két község lakossága helyesléssel kisérte'a zsidók elleni támadást és a rendőrök nem léptek fel a védtelen zsidók támadóival szemben, hanem passzívan viselkedtek. Május elején megjelenik Miklós Elemér uj könyve.. “BUDAPEST. - MIENK A MÚLT IS”. Előszót irta: Lengyel Menyhért földön egy boldogabb és nyugodtabb uj évet. öcséd. Csehország Prága, Újév, 1946. Kedves volt vőlegényem! Ugye, megbocsájt, hegy igy szólítom és megbocsájt ja azt is, hogy hat év alatt, amióta a sors, avagy inkább a nácik véres keze elszakított minket egymástól, megszegtem a szavamat. Látom a messzi távolból is, hogy milyen gúnyosan olvassa soraimat, hisz megesküdtünk egymásnak, hogy megvárjuk egymást. Tudom, hogy maga várt, de éjA'ajnos habár csak 24 éves vagyok, mai másodszor vagyok férjnél. De egy mentségem van, muszájból, élniakarásból mentem mindkétszer férjhez. Lehet, hogy az ott kint a szabad Amerikában groteszknek tűnik, de itt sajnos komoly valóság. Az első férjem orvos volt Magának egy jó barátja. Tudniillik, amikor a dep3rtálások kezdődtek, orvosokat, családjukkal egyelőre kihagytak a csoportokból. így mieden orvos kötelességének tartotta, legalább egy leányt, megmenteni. Engem magához vett a maga barátja, és megbeszéltük, hogy fonnaháza.síágot kötünk, igy én m nt önkéntes ápolónő dolgoztam vele. — Szegény, éjjel-nappal gyógyított és mentett, akit menteni lehetett. Egy napon tífuszt kapott -s pár nap múlva meghalt. Két lleta voltunk házasok. így engem mégis levittek a koncen„ tráció5 táborba, de fizikummal és élni akarással kibírtam és 35 kilósán hazakerültem. Otthon nem találtam senkit. Apám. anyám, testvéreim ki rtva, házunk felgyújtva, -$ehol egy segítő sóz. így jöttem fel Prágába, éhesen, rongyosan. Megismerkedtem egy volt cseh partizánnal, aki most tiszt a csehszlovák hadseregben; ö Segített rajtam, állást szerzett, enni adott, uj életkedvet öntött belém, minden egyén iérdek nélkül, mert tudta, hogy le vagyok kötve. Én viszont tudom, hogy nem bírnék elszabadulni ettől a földtől, ahol szüleim nyugszanak és ahol nekem minden olyan kedves. Nem b rnám az uj életet odakint megszokni, ez a hat retenetes év is megváltoztatott engem, uj ideáim, uj életcélom lett, ami bizony nagyon különbözik a mi régi kényelmes életünktől. így bocsásson meg, hegy megszegtem szavamat. Most szeretnék magának vlaamit az itteni életről referálni. Maga úgy szerette mindig ezt a várost és ezt a szorgalmas népet. Hát a város nem nagyon változott. Pesthez képest elkerülte a nagy rombolást. Ahol a háború kárt csinált, ott a nép gyorsan próbálja eltüntetni, igy akarnak gyorsan megszabadulni a háború véres emlékeitől. A szorgalom a cseh népnél azonban alábbhagyott, t. i. a cseh nép állandóan ünnepel, mintha be akarná hozni a hosszú évek elnyomatását. A csehek örülnek mindennek, a visszatért zsidóknak, akiknek már a háború idején is azt mondták, hogy a csehek és a zsidók együtt vannak egy hajón, együtt süllyednek, vagy együtt menekülnek. .Mindenhol, ahol lehetett, segítették és ma is segítik a zsidókat; örülnek minden egyes cseh katonának, ünnepelték az orosz hadsereg bevonulását és még jobban ünnepelték a szovjet-csapatok kivonulását. Minden német deportáló vonat elindításánál négy ünnepélyeket rendeznek és nap-nap mellett küldik a gaz nácikat az ö “Heim ins Reich”jukba; élvezet nézni, ahogy direkt unalmasan, minden izgalom nélkül, csak úgy kéjes passzióval pofozzák le a járdáról a németeket. Az összes zsidó-törvényeket átalakították nácitörvényekké. Kávéházba nem szabad németeknek járni, villamosra nem szabad ülniök, ki kell térniük a járdán, ha egy csehhel, vagy zsidóval találkoznak. Mindenhol leköpik őket. — Csak bizonyos városrészekben, “nácighettókbau" szabad lakniuk. Az ember direkt megnyugszik, ha ezt látja- Mert kedvesem, tudja, édes a bosszú és én, aki soha nem ártottam egy légynek sem, nem halasztók el egy alkalmat sem, hogy bele ne rúgjak, vagy le ne köpjek egy németet. Nagyon kevés németet fognak igazolni, lesz maximum 30.000. De ha ki is utasítanak itten egy pár demokratát, családjuk, vagy rokonaik politikai múltja miatt, akkor ezek legalább itten megtanulták, hogyan kell bánni a nácikkal. Mert bizony úgy Szlovenszkón, mint Magyarországon, nagyon kesztyűs kézzel bánnak ezekkel a gazokkal, de még a mai napig is igazságtalanul kezelik a zsidókat. Ha Szlovenszkón éltem volna, biztosan ki kívánkoznék Amerikába, de itt Cseh-r országban olyan rend van és nap-nap mellett úgy konszolidálódnak a viszonyok, hogy remélem, egy éven belül •itten minden rendbejön, útt hagynak bennünket élni, dolgozni és ami a legfontosabb, a nácikat verni. Mégegyszer kérem, bocsásson meg nekem és kívánok magának egy nagyon boldog Újévet ottan és magamnak szintén egy boldog Újévet itten. Sok szerencsét kíván az Uj Világban, volt menyasszonya.
