Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-01-01 / 13. szám
Szabad Szd 5 Szabó Ervin; A társadalmi fejlődés mozgató erői A modern szoclilizmus két lénye, ges pontban különbözik a régi szocializmustól. Az egyik az, hogy át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy az ipari fejlődést benne rejlő erők hajtják oly irányba, hogy elkerülhetetlenül megteremti a szociális, ta termelés gazdasági feltételeit; a másik az a meggyőződés, hogy a munkásosztály felszabadítása csak magának a munkásosztálynak müve lehet. Az első az üzemek koncentrációjának a tama; a másik az osztályharcé. Az osztályharc Az osztályha:c! Ez az a szó, amely szentimentális lelkekben a legnagyobb izgalmat okozza. Ez zúdította a modern munkásmozgalomra a “hazafias” haragnak és megvetésnek, az “emberbaráti” panasznak és sajnálkozásnak legtöbb kitörését. Az osztályharc az ő szemükben rosszabb a háborúnál, megvetenööbb a hazaárulásnál! Az osztályharc nem a spontán kitört és gyorsan lezajló polgárháború, hanem tudatos'gondosrággal szított, állandósított testvérharc. Némely ellenségei mindent megbocsátanának a marxizmusnak, csak az osztályharc tanát soha. Nem veszik észre, hogy már a burzsoázia törté, netirói — Mignet, Guizot, Thierry, Niebuhr — látták, hogy az egész francia forradalom nem volt egyéb. m;nt. csattanója egy osztály — a polgárság — törekvésének hogy a társadalmi rendet a maga érdekének megfelelően alakítsa át. Ez pedig osztályharc. Ugyanezt látták — anél. kül, hogy Márx és Engelsböl merítették volna — Lorenz v. Stein és minálunk Grünwald Béla és Concha. Ami Marxnak és Engelsnek tudományos érdemét e kérdés körül megállapítja, az az osztályharcnak, mint a társadalmi fejlődés szubjektív mozgató erőjének fölismerése. De nem ők "találták ki” — mint némelyek hinni szeretik — és éppen az osztályharcnak marxista fogalmazásához lehet legkevésbé fűzni az erőszaknak és a testvérharcnak rémképeit. A társadalomtudomány szempontjából az a fontos, hogy amit a tör. ténetirók csak mint magában álló tüneményt állapítottak meg — Marx és Engels az osztályharc jelenségét szervesen beillesztették a társadalmi fejlődés mechanikájába. A szocializmus szempontjából még fontosabb, hogy ezzel sziláid alapot adtak a modern szociális mozgalomnak. A szocializmusnak a tudománnyal való ilyetén összekapcsolásában látom én a marxizmus legnagyobb és íegmaradandóbb, a szocializmus számára legtermékenyebb vívmányát. Kiindulva abból a tételből, hogy a termelés és megoszlás folyamatában elfoglalt helyzetük -zabja meg az emberek csoportjainak — az osztá. lyoknak — viszonyát egymáshoz, a’ történelem tényei alapján bizonyítja, hogy a társadalmi rend változása mindenkor nem a társadalom öszszes tagjainak békés megegyezésével történt, hanem az uralkodó és az alávetett osztályok harcából jött létre. A történelem nem ismer példát arra, hegy egy osztály önként mondott volna le a gazdasági és társadalmi rendben elfoglalt kiváltságos helyzetéről. Mindenkor csak az alá. vetett osztály békés, vagy erőszakos kényszere előtt hajolt meg. így a munkásosztály is, mely a töke magántulajdonán alapuló szabad kooperációs társadalmi renddel akarja he. lyetteriteni, nem várhatja ezen átalakítás eszközlését az uralkodó osztályoktól, hanem csak saját magától, saját erőkifejtésétől, saját cselekvésé, töl. A munkásosztály felszabadítása csak magának a munkásosztálynak müve lehet. E tétel ¡gazságát nem az" osztályharc elve alapján álló munkáspártok gyakorlati sikerei állapítják meg. Lehet hogy ma “többrevitték” — hogy úgy mondjam — azok a munkáspár. tok, amelyek nem ragaszkodnak a legszigorúbban az osztályharc elvéhez. Magasabb talán a munkabérük és rövidebb a munkaidejük, vagy talán közvetlenebb befolyást gyakorol, nak a törvényhozásra és kormányzásra, mint az osztályharcot szigorúan értelmező társaik. Én azonban azt hiszem, hogy ez optikai csalódás; Ha a newyorki “AZ EMBER” -re előfizetni akar, forduljon a lap buenosairesl szerkesztőjéhez: JANOS ANDOR, LAVALLE 684 hogy a szocializmustól ük távolabb vannak, mint a makacs negativisták. És pedig azért, mert rajtuk az ősz. tályharc gyakorlata nem érvényesítette azt a nevelő befolyást, amiben én az osztályharc elvének legmélyebb érdemét látom. Jól tudjuk, hogy semmiféle társadalmat sem lehet hosszabban csu. pán a külső kényszer erejével fennta’.tani. Ahhoz, hogy bármily társadalmi rend fennállhasson, kell, hegy az emberek lelkileg hozzá al. kalmazkodjanak a társadalom külső szükségleteihez, kell, hogy maguk akarják azt megvalósítani, amint azt a társadalom külső gazdasági erői - kívánják. Csakis az esetben érzik magukat az emberek szabadnak. A sza. fcadság érzése nélkül pedig a társa, dalom fenn nem állhat Mi a szabadság? A társadalmak legsúlyosabb zavarai éppen azok, amikor a tár. alalom egy osztályának szabadságképzete összeütközésbe jön egy másik osztály szabadságképzetével. A gazdasági és társadalmi összemü. ködés ma fennálló rendjét liberálisnak nevezik — szabadnak — s az tényleg a szabad verseny elvén alapszik. De ez a szabadi'ág a munkás, osztály számára a nyomort és a lét bizonytalanságát jelenti, tehát tényleg a szolgaságot. A szocialista társadalom gazdasági összemüködésének rendje külsőleg az egyes egyének alávetése a köz akaratának, amelyben az individuális aka,, rátok praeponderán; érvényesülése ki van zárva. A ma uralkodó osztályok felfogása szerint ez a szolgaságnak legtürhetetlenebb formája. Amilyen kétségtelen, hogy a gazdasági fejlődés szükségessé teszi majd a szocialista társadalmi rendre való átmenetet, épp úgy bizonyosnak látszik, hegy minél több szál köti a munkásosztályt az uralkodó osztá. lyok gondolkodásához, minél erősebb benne azoknak felfogása jóról és rosszról, szabadról és tilosról, hasznosról és károsról, vagyis erkölcsi, jogi, tudományos ideológiája minél közelebb áll az uralkodó osztályok ideológiájához, — annál nehezebb lesz az átmenet és annál több gyermekbetegséget kell majd az uj tár. sadalmi rendnek elszenvednie.
