Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-02-15 / 15. szám
CO Rónay Mária (Budapest): Hogyan menekült meg Szeged a pusztulástól? Az ország valamennyi városa közül Szeged szenvedett aránylag legkevesebbet az ostrom pusztításaitól. Az utas, aki Hozzászokott a házak felszaggatott sebeinek látványához, boldogan üdül fel a rendnek, a békehangulatnak attól a látványaitól, amely Szegeden elébe tárul. Nyoma sincs itt romoknak, mindössze a szép Tiszahid középső része omlott a folyóba és ittott — aüg észrevehetően — ásít egy üvegetlen ablak. Mindezt Fálffy Györgynek köszönheti a város. A magyar történelem legendás hőse ö. Testes alakja belenehezedik a karosszékbe, szeretetreméltó mosoly sugárzik arcán; csupa derű és optimizmus, de egyidejűleg vasakarat is árad belőle. Szeged megmentésének drámai fordulatokban bővelkedő históriáját így meséli el: — A város tisztviselői közül egyedül én maradtam itthon az ostrom idején. Ezalatt a szegedi polgárok sok hősies cselekedetét láttam. Különösen a Komócsin-testvérek halált megvető bátorságát kell kiemelnem. 1944. október 10-én a helyzet már tarthatatlan volt. A színházzal szemközti Baross-gimnázium épülete lobogó lánggal égett, koromsötétség volt; se telefonunk, se vizünk nem volt, tűzoltóságot nem tudtam kivonultatni és szüntelen pergőtűz alatt állott a város. Matolcsay vezérőrnagy, a város katonai védője nem tartózkodott itt, tehát helyettesét, Pákb alezredest kerestem fel. Igyekeztem rábeszélni: adja fel a várost, mert elpusztul itt minden. Az alezredes kereken megtagadta kérésem teljesítését. — Inkább egy ember haljon meg, mint százezer! — gondoltam magamban és levelet Írtam az orosz parancsnoknak, amelyben — mint a város egyetlen itthon maradt fotisztvlselüje — személyemben vállaltam felelősséget azért, hogy polgári ellenállás nem lesz, ha benyomulnak a városba. Elküldtem az oroszra fordított levelet és szivszorongva lestem a következményeket. Ha elfogják a futárt: a magyar hadsereg lövet agyon. Ha mégis akad elszánt örült, aki rálö a bevonuló orosz katonákra: az oroszok lőnek agyon, őrjítő lassúsággal múltak az órák. Este nyolc óra után tiz percre megszűnt a pergőtűz. De ez mégsem bizonyított semmit, mert hisz ennek taktikai okai is lehettek. Borzalmas bizonytalanságban telt el az éjszaka a városháza pincéjében. — Végre másnap reggel .egynegyed hatkor beállított két orosz tiszt és az orosz parancsnokságra vittek, amely akkor már itt székelt a városban. Istennek hála, minden zavaró momentum nélkül vonult be a' megszálló csapat és igy semmi bántódásom nem lett, de ami még nagyobb őröm volt számomra: a városnak sem! — Október 11-én reggel 6 órakor tudtam meg, hogy a város felszabadult és két órával később már megindítottam a városi közigazgatás teljes apparátusát. Reggel 8 órakor már .1200 tisztviselő dolgozott a munkahelyén... Elképedve kiáltok fel: — Hát ezt hogyan tudta elővarázsolni? — A városi tisztviselők egyszerűen követték az én példámat. Cigarettát sodor magának, aztán folytatja a “történelmi regény” meséjét: — Mindazt, amit most elmeséltem, egyébként az angol, az amerikai és az orosz rádiók is közölték, nevem megemlítésével. — Mi történt ezek után? —Október 20-án, mint polgármester, Szegednek, az első felszabadult városnak nevében kiáltványt intéztem Budapesthez és a dunántúli városokhoz, amelyben többed magammal felhívtam őket, hogy cselekedjenek Szeged példája szerint, ha el akarják kerülni a rombolást, a teljes pusztulást. Ezért a ’ bűnömért Szálasiék in effigie felakasztottak. Csodálkozó tekintetem láttára mosolyogva mondja: — Engem 600 év kötelez, kérem! A családom tagjai, hat évszázadra viszszamenüleg pallosjogu föbirák, szenátorok, kapitányok voltak Szegeden. — Szeged mindenkor az ország egyik legfontosabb kulturközpontja volt és az is marad. A kulturális élet vonatkozásairól ezeket mondja Pálffy György: — A sérült, középületek részben már rendbe is hozattak, részben folyamatban van a helyreállítási munka. SajiSzabad Szó nos, a Fogadalmi-templom festett üvegablakai elpusztultak, ezek pótlása lesz a legnehezebb. — A jövő elé bizakodással nézek. A színház belső átalakításához 9 millióval járul hozzá a város és havi 200 ezer pengővel támogatja a színházat. A Filharmonikusok zenekarát 100 tagra bővítjük ki. A nagymultu Szabadtéri Játékokat augusztusban már megkezdtük. — Szerencsésen túljutottunk a földosztáshoz. A város földjéből kiosztottunk 44 ezer katasztrális holdat, a melynek nagyrésze eddig is kisbérlők kezén volt. — Az idei nagy szárazság és a háború miatt elmaradt őszi vetés nagy hiányokat okozott a gabonatermésben. A normális években 9—10 mázsás termés helyett az idén csak 4 mázsa átlagtermésünk van, ami katasztrofális helyzetet teremt, Szeged már békében ' importra szorult, hát még ilyen körülmények között! A közélelmezés egyéb terein is rossz a helyzet, sajnos. Szeged kertészete, ahonnét zöldségterményeit beszerezte, Makó és Kiszomor körül volt. Ezt a területet elvágták, más közigazgatási terület lett, más élelmiszer-biztosa van, aminek következtében terményei nem jutnak már ide. A Tisza-hid elpusztulása is csökkenti a behozatalt. — A drágaság egyre fokozódik Szegeden. Ennek letörésére most irányárakat akarok bevezetni. — Az őszi szántások szépen folytak a szegedkörnyéki földeken. Az orosz parancsnokság e célra lovakat adott nekünk, de vetőmagunk kevés van. — Minden téren, de főleg az élelmezés terén érezhető hiányok előidézője, egyebek között az, hogy a város lakossága 100 ezerről 140 ezer főnyire duzzadt. Ezenfelül tavaly október óta 70.000 sebesültet tápláltunk és mostanában pedig 65.000 leszerelt hadifoglyot kellett ellátunk, ha csak átmenetileg is. Ha a newyorki “AZ EMBER”-re előfizetni akar, forduljon a lap buenosairesl szerkesztőjéhez: JANOS A-VDOR, LA VALLE 684