Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-12-01 / 25. szám
SZABAD SZÓ 9 fl. háborús bűnös Albrecht főherceg nyomában... Nagy feltűnést keltett a “Szabad Szó” tudósítása a “leghitványabb Habsburg” délamerikai tartózkodásáról A “Szabad Szó” legutóbbi számában részletes tudósítást közöltünk arról, hogy Habsburg Albrecht főherceg, aki ellen a nyilas uralom alatt elkövetett bűnei miatt elfogató parancsot adott ki a budapesti népbiróság, náci-szinésznök és egy spanyol falangista diplomata segítségével Braziliába szökötf. Ebből az alkalomból ismertettük Albrecht főherceg előbbi argentínai és brazíliai látogatásait és edclig~ismeretlen részleteket közöltünk a vállalkozó szellemű főherceg chacói honalapitási tervéről-Cikkünk nagy feltűnést keltett a cfiaeói és misionesi magyarok közt is, akik közül sokan emlékeznek még Albrecht főherceg látogatására. Egyik olvasónktól kaptuk most erre vonatkozóan a következő érdekes levelet: Posadas, (Misiones) dec. 2 Igen tisztelt Főszerkesztő TJr! A “Szabad Szó” novemberi számában megjelent Albrecht főherceggel kapcsolatos cikkre hivatkozással elmondok az alábbiakban egyetmást arról, amit a “leghitványabb Habsburg” itteni látogatása alkalmával saját, magam, közvetlen közelből hallottam és láttam. 1936-ban egy szép napon az egyik helyi lapban nagy meglepetéssel olvastam, hogy “Su Alteza Real“, el Archiduque de Hungría” megérkezett Posadasba és tisztelgő látogatást tett Dr. Ernesto Virasolo urnái, aki akkor ennek a hires yerbatermö tartománynak kormányzója volt. Aznap este a Plaza San Martinon levő ‘ ■ Tokio ’ ’ kávéház terraszán egy 8—10 tagú idegenkinézésü társaság tagjai fixirozták a posadasi esti korzó szépeit. Hamarosan megtudtam, hogy Albrecht főherceg és kísérete ültek a kávéházi asztaloknál. Az egyik ur szemén a Posadasban ismeretlen monokli villogott. Ez az ur, amint később megtudtam, Dr. Csiky nevű gentry, a főherceg magántitkára volt. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a főherceg és kísérete ez alkalommal nem ittak a Tokio kávéházban alkoholt, hanem “Naranja Bilz” és “Soda Belgrano“ mellett társalogtak. De másnap a “Hotel Roma” éttermében a főherceg kísérete tőkrészegre itta le magát. Arról is tudok és velem együtt az egész posadasi magyar kolónia, hogy a főherceg kíséretének egyik tagja itt Posadasban öngyilkos lett. Állítólag szerelmi bánát hajtotta a halálba. Itt ravatalozták fel és érckoporsóban szállíttatta a főherceg egy Mihanovies-hajón Buenos Airesbe és onnan Magyarországba- ügy emlékszem, az akkori buenosairesi magyar követ az öngyilkossággal kapcsolatban nem a leghizelgöbben nyilatkozott Albrecht főhercegről és léha tisztekből és gentrykböl “álló kiséretéröl. A főherceg és kísérete csak nehány napig időztek ezután Posadasban. Innen Corpus-ba. hajóztak, hogy a helyszínen “tanulmányozzák” az ottani magyar telepesek életét. Azok az öreg magyarok, a kik már 40 éve túrják a corpusi földet és akik már valamennyien rendezett anyagi viszonyok közt élnek, nem voltak elragadtatva a magas látogatástól. Régi barátom, Tompos Péter bátyám sem szívesen vendégelte meg “Ferenc Jóska pereputtyát”. Csak hosszas rábeszélés után lehetett elérni, hogy “Ö Királyi Fenség” és kísérete jó vacsorát kapjanak Tompos Péter chacráján. Zsófi néni olyan paprikás csirkét főzött, hogy a pesti urak meg is nyalták mind a tiz ujjúkat. A töpörtös szalonná» túrós csuszára pedig úgy nyakalták a mendozai vinkót, hogy rózsaszínűnek látták a misionesi csillagos eget. Hiába tanították ki Tompos Péter bátyámat és Tóth Ferenc gazdát a “Királyi Fenség” megszólításra, ők bizony csak Tekintetes Urnák titulálták a főherceget. Mikor a monoklis Dr. Csiky újra magyarázni kezdte, hogy a főherceg nem tekintetes, hanem Fenséges Ur, akkor Tompos Péter megsodorván hosszú, ősz bajuszát, a következőképpen felelt: “— Hallgasson ide, tisztött ur! Nekem csak a mennybéli hatalmas Úristen lenne fenséges ur, ha leszállna a földre, hogy itt megnézzen bennünket, miképpen cosecháljuk a yerbát!...” Amikor meg arról volt szó, hogy a főherceg megvásárolja a még mü veletlen kincstári földeket és azokon napszámba akarja majd dolgoztatni a kivándorló magyarokat, akkor felvetette fejét Tompos Péter és azt mondta: “— Itt ugyan nincs helye magyar íöldesurnak. Itt minden magyar a saját földjét munkálja. Keressen peont a “tekintetes ur” Paraguayban, az indiók között!” Nem is csoda, ha a főherceg és kísérete azzal a meggyőződéssel hagyták el a corpusi chacráf, hogy az ottani magyarok — “kommunisták ”. Bizonyos, hogy a főherceg személyes tapasztalatai a misionesi kolonizációt. illetőleg nem voltak kedvezőek. De az is lehet, hogy nem is kolonizálni akartak ezek a jó urak itten- Mert hiszen a tiszt urak, meg a repülőgépek pilótái, meg a gentry fiatal urak, akik a főherceg körül forgolódtak, semmit sem értettek a földmiveléshez. Ezek után én nem is hiszem, hogy a “leghitványabb Habsburg” ide jönne mégegyszer Misionesbe, még akkor se, ha Argentínába tenné át főhadiszállását. — Inkább a Deltára fog költözködni, ahol Semsey gróf ur és Sorg Antal oldalán a tigrei füzesekben rejtőzhetne el a magyar népbiróság elöl. Honfitársi .üdvözlettel: GÄL IMRE
