Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-08-01 / 21. szám
SZABAD SZÓ 15 1^—MI—MlIIII—JI..HHV—■ «ma— ■ írók - Művészek * A magyar irók otthona A Magyar írószövetség a felszabadulás óta csak ideiglenes helyiségben működött. Zamece orosz vezérőrnagy, Budapest városparancsnoka most értesítette Gergely Sándort, az írószövetség elnökét, hogy a Yilriia királynő ut 16 szám alatti villát a magyar Íróknak engedte át. A városparancsnok kijelen, tette, hogy a jövőben is a. legmesszebbmenő támogatásban fogja részesíteni a magyar Írókat és művészeket. KAROLYI MIHÁLYNÉ a magyar Népköztársaság első elnökének felesége belépett a budapesti “Világ” cikkíróinak sorába. Károlyiné az emigráció éveiben is fejtett ki újságírói tevékenységet és a náci-Németországról irott cikksorozata annak idején nagy feltűnést keltett. Károlyi Mihályné első cikke a ‘‘Világ”-ban “Találkozásom a Tigrissel” cim alatt jelent meg, és Károlyi és Clemenceau találkozásáról szól. HATVÁNY LAJOSNÉ Somogyi Jolán, a mártirhalálthalt Somogyi Béla leánya Londonból Budapestre érkezett, hogy a ‘‘News Chronicle” cimü lap részére tudósításokat Írjon. Hatvani Lajosné leánya az iparügyi minisztérium tisztviselőnője. BABITS MIHÁLY Dante fordításának eredeti kézirata a költő újszerű és sehol még meg nem jelent előszavával megkerült. Az értékes irodalmi hagyatékot egy műgyűjtő vásárolta meg. ALDOR PÉTER rajzkiállitását az ‘‘Officina” termeiben nyitották meg. A kiállított rajzok közt nagy érdeklődést keltett a háborús bűnösök elleni tárgyalás alatt készült rajz-sorozat. SALUZSINSZKY IMRE az Est-lgpok főszerkesztője 62 éves korában meghalt. Saluzsinszky újságírói tevékenységét Pályi Ede lapjánál a “Szabad Sző”-nál kezdte Budapesten; az 1919-es forradalom idején a Marx müvei forditó-osztályának igazgatója volt. Gábor Andor: FOHÁSZKODÁS ERŐÉRT Kinek van érve, hozza fel a szájig, Teremtsen sípot, kürtöt, trombitákat, S fújjon zenét, mely elcsap messze tájig, S minden közöny fülzsir dugáin áthat, S ha mást nem, akkor réztányért csináljon, Zörgesse azt, hogy a fülekbe fájjon, Hogy megtöltse a levegőt a vád, S hogy a halott se alhasson tovább, p i TI 5 V'rsp T -ÁUj talpra, "kinek lábát is levágták, Kapj a fejedhez, akit lefejeztek, Le kell tépned magadról sorsod átkát, Mindent szabad, csak nem: megülni veszteg. Nem döglöttéi még meg, most kezdesz csak élni, Nem néma vagy, csak nem tudsz még beszélni, Nincs háború, de itt marad a harc, Mi sebnek számított, most puszta karc. A szavak bányájába kell leszállnom, Le, mélyre, hol az öntudat gomolygó, Hol alszik együtt: múltam, vágyam, álmom, S örvény keringőz, egyre-egyre forgó. Le, le, a gondolatok gyökeréhez, Le, minden élet bujkáló eréhez, Megnézni, akadok-e ércre még? Vagy itt a bányafogyta? Itt a vég, Ó, szavaim, ne apadjatok el még, Ó nagy hiány van itt, nemcsak kenyérben, Siket fülek vannak még s ködös elmék, És mélyre.oltott méreg dúl a vérben. A gyomrok itt nem értik még a leckét, Mert a fejekben kö-homály mered szét, A nadrágszijj alól se kél tudat, És fenn még hajnalt csak fénycsík mutat. Ó szavaim, ne apadjatok el még! Ezerszer kell ezt szétharsogni durván, Kifárasztván a hallgatók türelmét, Vad markolással fáradt szívbe túrván, S ha számra vernek, akkor is: dagadtan, Kivertfoguan, vér közé ragadtan, A tespedés hang-gyilkos tavain Zengetnem kell tovább is szavaim.
