Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-15 / 6. szám
Szabad Szó 11 Kállay Ernő (Budapest): — Magyar Östehetségek Gondoljunk vissza a harmincas évek közepére. Javában dívott az úgynevezett “östehetségek” kultusza. Egy ötletes művészeti író, egyben élelmes iró is, a Nemzeti Szalont betöltő kiállítást rendezet^ tanulatlan parasztok és pásztorok képeiből s faragványaiból és ezeknek a munkáknak állandó mutogatása, árusítása céljából külön boltot nyitott. A hathatósabb propaganda kedvéért “östehetség” címmel folyóiratot is indított. Portékájának egy ideig nagy keletje volt az úri közönségnél, amely el volt ragadtatva a “nép pgyszerü, romlatlan gyermekeinek” müvészkedésétöl. A kétségtelenül eredeti, bájosan naiv és üde, tetszetősen dekorativ, amellett gyakran rendkívül jellemző erejű ábrázolatok jó idegenforgalmi cikknek is bizonyultak. De hamarosan ez a divat is idejét multa. Az “östehetségek” egy-két kivétellel szem elöl tűntek, kiállításokon már nem szerepeltek többé és a munkáikat árusító mükereskedés is megszűnt. Szegények, mint képírók képfaragók alighanem elkallódtak, hacsak falusi vagy pusztai életük csendjében, visszasülyedve a névtelenségbe, szabad idejükben, a maguk kedvtelésükre tovább nem pingálnak vagy farigcsálnak. Még mindig jobban ’ártak így, mintha divatjuk tovább tartott volna és a budapesti nyilvános szereplés dicsősége fejükbe szállt volna. Mert akkor holtbizonyosan tudatos, mesterkélt utánzóivá váltak volna egykori ösztönös önmaguknak. Elkoptak és meghamisultak volna. Ne sajnálkozzunk az östehetségek divatja múltán. Inkább gondolkozzunk rajta egy kicsit- Ugyanaz a magyar társadalom, amely a föld nincstelen népét gazdaságilag elnyomta és kizsákmányolta, politikai és szellemi kiskorúságban tartotta, henye kedvét lelte azokban a műkedvelői készítményekben, amelyek voltaképpen ennek a népi elmaradottságnak a vádoló bélyegét hordozták magukon. Az urak könyörtelenül meghagyták a népet a maga parlagi sorsában, de dédelgették is, amennyiben ártalmatlan, esi- . nos esztétikai játékszerekkel látta el őket, amikkel lakásaikat cicomázhatták. Az "űstehetségeknek” ugyanaz a lamis pzerep jutott, mint a “Gyöngyös Bokrétának” és valamikor a népszínműveknek, no meg mindmáig és úgy látszik örökké a cigánymuzsikus “népi” danolásnak. Nemcsak szolgálták elnyomóikat, hanem szórakoztatták is őket, olcsó hiteléül annak, hogy ime, az urak mennyire együtt éreznek a néppel. Annyi bizonyos, hogy a magyar paraszt- és munkásnépben bőven akadnak müvésztehetségek, akik a niucstelenség és a nehéz testi munka igájában, kellő kiképzés hijján, eddig arra voltak ítélve, hogy egyszer és mindenkorra a félszeg mükcdvelösködés szintjén vesztegeljenek. Természetesen voltak korábban és vannak napjainkban is kivételesen hivatottak, akik a mezőgazdasági vagy ipari proletársors emele gátakon is át tudnak törni és a szellem, a stilus, a mesterségbeli tudás valóban művészi magaslatára küzdötték fel magukat. De ki tudja, hány Munkácsy Mihálylyal és Derkovits Gyulával, — hány szobrász Mészáros Lászlóval lehetnénk gazdagabbak, ha tehetséges parasztjaink és munkásaink előtt idejében szabad lett volna a pálya, a tudatos képzés és művelődés útja! A demokratikus Magyarországnak ezen a téren is gyökeres újítást kell végrehajtania- Ha egy munkás vagy parasztsorban élő, komoly müvésztehetségre bukkanunk, ne hagyjuk meg az “östehetség" műkedvelői állapotában, hanem emeljük ki abból. Szabadítsuk fel a nehéz testi munka kényszere alól, adjunk helyet neki a. Képzőművészeti Főiskolán, juttassuk műteremhez, ösztöndíjhoz, utaltassuk külföldre, hogy minden idejét és teljes erejét a tanulásnak és a művelődésnek szentelhesse. Nem ritkaság és cscdabogárszámba menő dilettánsokra, hanem a gazdaságilag és társadalmilag teljes jogú, szellemileg szabaddá vált, tehát a szó tiszta és nemes értelmében polgárosult nép köréből származó, ebből a roppant lelki humuszból sári 3 dó, képzett művészekre van szükségünk. — Olyan népfia művészekre, akik a városi kultúra mérlegével mérve, európai viszonylatban is megállják helyüket. CRUZ ROJA COMITE DE AYUDA A HUNGRIA Nyilatkozat A “Dó'amerikai Magyarság” augusztus 28-i számában egy felhívás jelent meg több magyar egyesület és a Magyar Vörös Kertszt Bizottság (Comi. té de Ayuda a Hungría) aláírásával, jótckonycélu sziniclöadás rendezésével kapcsolatban, A Cruz Roja Argentina — Comité de Ayuda a Hungría vezetősége kijelenti, hogy a felhívásról előzőleg tudomása nem \ olt és annak aláírására senkinek felhatalmazást nem adott, A Vörös Kereszt Magyar Bizottsága megmarad azon álláspontja mellett, a melyet a színié öadásokkal kapcsolatban elfoglalt és a “Szabad Szó” aug. 15-iki számában nyilvánosságra hozott és tiltakozik az ellen, hogy a Bizottság nevét más alakulatok felhívásaiban felhaszná'ják. Ez alkalomból hangsúlyozzuk, hogy a Vörös Kereszt Magyar Bizottsága (Comité de Ayuda a Hungría) részéről felajánlott adományokat csak azok a meghatalmazott személyek vehetik át, akik az Argentínai Vörös Kereszt vezetőségének aláírásával ellátott megbízólevéllel igazolják magukat. Buenos Aires, 1945. szeptember 7. A vezetőség neTóben: Báró PONGRACZ EERENf TARJAN GÉZA iiinuiiiii BIIÄIII II... 1 Argentina EGYETLEN törvényesen bejegyzett MAGYAR szabadalmi ügyvivő irodája B Találmányok kidolgozása .bejelentése é eljárás az állami szabadalmi B hivatalnál. — Szabadalmak megszerzése a világ bármelyik államában. 1 Műszaki tanácsok kétes szabadalmi ügyekben. — Védjegyek bejegyzése. Műszaki fordítások. 1 JAKAB LAJOS oki. gépészmérnök. Hites szabadalmi ügyvivő Av. R. S. Peña 760, 6-ik em. (Diagonal Norte) I U. T. 34, Defensa 4619 ^■imnniMiiiimmiMmiinniiiiiTmiiimiiiiiiiiiniinmiimii!iiiiimimiiiüuiiiniiniiiiHiiniiimmiiiiiiiiiiiiiittiim[iiiiuüitiiiiiiüiüuiiaaafflaaBllffillii:!“*limui!llllll|it'liUU''|U!UiJltt
