Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-01 / 5. szám
16 Szabadi Szó FORUM Ebben a rovatban helyet adunk minden közérdekű ügy megvitatására beküldött tárgyilagos hozzászólásnak. Politika a Szent - Istváni misén Van az úgy a mi hányatott emigráns éltünkben, hogy a sok robot és a kevés szórakozások közepette, olykor imádkozni is lelkiszükséget érzünk. Különösen mikor a sors ki. nyu'tja szőrös, hosszú kezeit és unottan pofozni kezd bennünket. Éppen készülőben voltam már valamelyik belvárosi templomba, mikor a kővetkező meghivó jutott kezeimhez: MEGHÍVÓ Folyó év augusztus 19-én, vasárnap, 11 órakor, a tóvárosi Szent Rókus Kápolnában tAlsina és Deíen. sa uccák sarkán) dicsü honalapítónk és eisö apostoli királyunk, SZENT ISTVÁN tiszteletére ünnepélyes könyörgö szent missáldozatot mutatunk be a Mindenhatónak az ellenség által letarolt, ezer sebtől vérző, édes magyar hazánkért és a keserű szolgasági nyomor, véginség és pusztulásba taszított nemzetünkért. Tisztelettel kérjük önt, hegy az Isteni szolgálaton becses családjával és ismerőseivel egyetemben, áhitatos lélekkel részt venni szíveskedjék! ság is vonzott odamenni, mert érdekelt Virág páter., alkalmi szónoklata, aki köztudomásúan a demokratikus magyarság szemében náci érzelmeiről ismeretes és épén ezért úgy terveztem, hogy interjút fogok f kérni tőle a meghívó szabatos megmagyarázására. Távol állott tőlem azonban minden személyi, vagy más ellenszenv, sőt a kapucinus barátok iránt — megvallom — még hazai elfogultsággal viseltetek, tisztelő hive lé vén a budai Corvin-téren székelő P. Schweighardt kedves rendfönöknek. Az ünnepi misét itt a Defensa.uccai kápolnában celebrálták, vagy fiáromszázfönyi hallgatóság előtt. Maga a kápolna intim befogadóképességű, klasszikus ornamentikával és a fran ciskánus barátok szigorú házirendjével. Vándor magyarok voltak mind, feketruhás, őszfejü férfiak, ábitatos magyar asszonyok, a régi, szebb világ ide emigrált egytestvérei. A kápolna Buenos Aires, 1945. augusztus 1. Magyar Szent Feréncrendi Páter, k Őszintén megmondom, hogy rögtön nem tetszett nekem ez a megr.ivó. fc> oí. Kétértelmű, kissé furfangos szövegezésű és felremagyarazhatj politikum volt benne, már pedig soha nem szerettem az Isten házában a politikát, mintanogy nepgyüléseksn is tiltakozott a jóérzésem, üa bibliai idézeteket citáltak a pártszónokok. — Szent István személye sem lehet a napi politika tárgya, hiszen .az első ma. gyár király és vallásreformátor történelmi távlatban olyan messzi van évszázadunk viharaitól és olyan stratosferikus magasságban áll fölöttünk, hogy ki-ki a maga fantáziája szerint ítéli meg nagyságát — párhuzamba vonni a mai időkkel azonban nem logikus. Jogerősen elhatároztam magamban, rogy én is elmegyek a Szent Istváni ünnepi misére, noha éjszakai elfog. laltsáigu ember lévén, hajnali 11 órakor csak kétszer életemben keltem föl. Egyszer az anyakönyvvezetö miatt és másodszor, mikor tanúkihallgatáson voltam a pesti törvényszéken Nem mondom, hogy egy kis kiváncslén uj előfizetési akció indul meg. Felkérjük olvasóinkat, akik eddig mutatványszámot kaplak, szíveskedjenek előfizetésüket hozzánk juttatni, mert további mutatványszámokat címükre nem küldünk-Szíveskedjék tehát felhívni 32-0684 telefonszámon kiadóhivatalunkat, hogy pénzbeszedönk az előfizetési dij átvétele végett önnél jelentkezhessek. Bsnopostal, vagy giro utján üz előfizetés beküldését EDITORIAL CASILLA CORREO 9b BUENOS AIRES címre kérjük. jobbsarkában az argentin- a balsar okoan a címei ts harmisz.flu magyar szaszio es amikor a Himnusz», u ioírn-ja a üaiaraa, a közönség együtt euci-ii veluK es sósak szemem ico.my si-,1.1. tzut után kezdi et ünnepi oe. Si.ei.et virág pater, atneiy tarLaai-anu. ingva ahitat romboro volt es diszharmonikus hatast váltott kivi, ag páter Mag^arorszag mai nelyze.erut oeszerve azt hangoztatta, n»gy az ciienseg keserű szoigasagba, uyuín-roa, ve^nisegoe, szotgasagoa taszította a magyar nemzetet, anol még a tatarduiasuai is jobban — ninmeu elpusztult, a.'.onnet derek, igaz magyar ozat vittek el örök száműzetésbe es asszonyoka t-ieanyokat hurcoltak messzi rclegenbe, becsületüket m-ggyaiazva. Wem tudom, hogy miiyeu újságokat szokott olvasni íotiszteiendo ur, de annak ide,én az összes világlapok közölték, hogy szerencsétlen hazánkat Hitier kalóz-hadserege es Gestapo legényei oly német alapossággal rabolták ki, még a vasúti síneket is hónuk a.á csapva, hogy csak az maradt, meg otthon, amit a munkások. és a polgárság bátrabb elemei valahová jól elrejtettek. Ha nem is térek ki niost reszlett•sen arra, cogy a magyar nácizmus mily rémuralom volt, anol ártatlanok tízezreit: demokrata vezéreket, überaus polgárokat, szocialista munkásokat és az üldözött zsidóságot mily állati kegyetlenséggel mészárolták le... hát’ arra a “virágnyelvnek” nincsenek elítélő szavai? E sorok írója soha nem volt szélsőséges poli Utcai eszmék híve és szívből örülne, ha a Horthyek által gonosz háborús kalandokba sodort .Magyarországon mie.öbb megszűnne az átmeneti orosz megszállás és egy magyar demokratikus nepkermáuy egyedül vezetné az állam összes ügyeit... azonban azt letagadni, hogy az oroszok miut felszabadítók érkeztek az országba, ahhoz vagy vaknak, vagy százszázalékos nácinak kell lenni. Vagy sokan nem mélteztatnak már arra emlékezni, hogy Budapest i.onapokig tartó ostrománál csak akkor bújhattak ki a pincékből, barlangokból és egyéb odúkból a Szerencsedének százezrei, amikor Malinovsky tábornok hadserege érkezett a város falai alá. Virág- páter beszédében azt is említette, hogy a szent jobb és a szent korona, ki tudja hol lehet most? Már nem elékszik arra a távirati jelentésre, hogy egy Szálasi nevű martalóe és 40 rablója által külföldre csempészett szent jobb és koronázási ékszerek, sok elrabolt milliókkal együtt, az északamerikai hadsereg katonái találták meg Tirolban és bizonyosan a béketárgyalások után vissza fogják adni jogos tulajdonosának: a magyar nemzetnek... Ezekután a tervezett interjúból természetesen semmi nem lehetett, hiszen az ünnepi beszéd teljesen egyértelmű volt- . A politikai izgatást az Isten házában bizony — hogy a közmondást idézzük, — még a “virág”-nak is meg kellene tiltani!... (j. »•)
