Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-01 / 3. szám
J FORUM Ebben a rovatban helyet adunk minden közérdekű ügy megvitatására beküldött tárgyilagos hozzászólásnak. Legyen vége a széthúzásnak! Kezdje meg a Segítő Tanács az egységes gyűjtési akciót! Közel féléve, hogy az orosz hadsereg felszabadította Magyarországot a náci rémuralom alól és a külföldi magyarsága azóta részletesen értesült ar_ ról a borzalmas helyzetről, amelybe a otthon élő hoözátartozóink a német és magyar nácik rablógazdálkodása miatt jutottak. Szenvedés, éhség, ninestelenség uralkodik az üszkös romhalmazok kőiül. A kórházakban nincs orvosság- Az újszülötteket papírba göngyölik ,s az uccai járókelők hongycs cipői, r kopott-foltos ruhái után Ítélve, az egész országot koldussá tették. Ennyi szenvedés, ennyi rémség láttán, hogy tudunk mi itt, jólétben, békességben élő magyarok, érző és gondolkodó emberek annyi közönnyel, annyi nagyképűséggel napokat, heteket. hónapokat agyon bölcselkedni, a segítés ‘‘nemes kötelességéről”. Hogyan tudunk heteket, hónapokat elrabolni üres, kétszínű “egységtárgyalásckkal.” Nincs ennél egyszerűbb dolog a világon; arról van - ' csupán, hogy ott. hon éheznek és szenve<—íek az emberek és nekünk itt össze kell fogni; nem azért, hogy a kolónia ez, vagy az egyesületének az elsőségéi vitassuk, arról sincs szó, hogy milyen politikai hitvallást valljunk: nem, mindezekről ebben a pillanatban szó sincs; arról van szó csupán, hogy fogjunk össze tisztán emberi és nemzeti érzéseinktől vezetve, hogy a maximumot küldhessük haza testvéreink támogatására! Ha ennyi halott idő után nem tudott - megvalósulni a segítési akció egysége, úgy l;i kell nyíljon a szeme minden embernek s meg kell állapítsuk, hogy szándékosság forog fenn s a reakció ügynökeinek aknamunkája akadályozhatja csupán az egységes akció kibontakozását. — Ha pedig ez Így van, akkor nyíltan, becsületesen le is kell leplezni őket. Tagadhatatlan, hogy a reakció ügynökeinek bontó munkáját lényegesen elősegíti az a tény, hogy a kolónia túlnyomó többsége nem érzi és nincs egész tiszta fogalma azokról a borzalmakról, amelyben jelenleg otthoni hozzátartozóink élnek. —- Másrészt sokan nem látják a különbséget a köznapi jótékonykodás és e nagy nemzeti tragédia között s mégkevésbé van fogalmuk arról, hogy egy központosított akció révén milyen hatalmas mennyiségű árut és pénzösszeget tudna a kolónia eljuttatni. Ezeken a bajokon csak egy jól szerkesztett és teljes szivvel-lélekkel a segítés ügyét önzetlenül szolgáló sajtó tud segíteni! Első követelmény az, hogy az egyesületek vezetői és a kolónia számottevő demokratikus egyénei rögtön, minden áron, teremtsék meg a segítési akció egységét!!! Az egységesítési tárgyalásokat a kolónia nyilvánossága előtt kell lefolytatni, hogy mindenki lássa, hogy ki és miért nem akarja az egységet. Az egység létrejövése után a sajtókérdés megoldása az első és legfontosabb tényező. Az uj akció vezetősége technikailag a legszélesebb látókörrel kell, hogy irányítsa a gyűjtést. Tisztában kell lenni azzal, hogy nem jótékonykodás, hanem egy tehetős és számottevő magyar kolónia gazdasági és erkölcsi erejét mozgósítsa azért, hogy több hajó. rakományt kitevő árumennyiséget küldjünk haza! Meg kell alakítani a nagy Segítő Tanácsot, ahol a kolónia minden számottevő demokratikus szervezete köteles részt venni, nem szereplési vágyból, hanem nemzeti és emberj kötelességből. A nagytanácsból kialakuló végrehajtó bizottság szervezze és irányítsa a munkát s legyen felelős azért, hogy ez a kolónia száz százalékig elvégezze hazájával szembeni feladatát. Tekintetbe kell venni, hogy az ál - talános tömegmunka mellett, igen nagy fontossága van az iparban és ke. reskedelemben téTcintélyes pozíciókat elfoglaló személyek bekapcsolásának. Ezek nélkül a gyűjtés nem fogja túlhaladni a jótékonykodás kereteit. — Tudjuk, hogy például a gabonaiparban és kereskedelemben, a bőriparban, a textilben, a gyógyszerben, fémiparban döntő súllyal folynak be a magyarok. — Az illetékes köröknek saját kebelükben kell bizottságot alakítani. Helyzet ismeretük révén kitűznek egy prcgrammot s aztán keresztül is hajtják, hogy ennyi tonna búzát, lisztet hajára raknak s azt kereskedelmi ügynökségeik révén egész Magyarországig eljuttatják. — Alkalmam volt eddig több magyar gabonással beszélgetni, akik a maguk részéről több tonna lisztet ajánlottak fel már eddig is, kifejtve véleményüket, hogy megfelelő szervezés mellett több száz tonna gabonát lehet Innen elkül. deni. A textilesek, bőrösök, gyógyszerár, gyárosok stb. ugyanebben a formában ugyanezt az eredményt érhetik el. — Ezek a dolgok egyáltalán nem utópikusuk, hanem reális tények, amit maguk az illető szakemberek fejtettek ki. Jól megszervezett ünnepélyek, hangversenyek, bálák is sok ezer pesót jövedelmeznek, de a leglényegesebb bennük mégis csak az, hogy a tömegek koncentrálásával a segítés gondolatát, a szolidaritás eszméjét a legmagasabb fokra lehet emelni, úgy annyira,, hogy az ország legtávolabb sarkában meghúzódó és elszigetelt magyart is a sorba állítja. Ha ilyen iramban halad a munka, ha a kolónia leikébe be tudjuk vinni (már pedig be tudjuk, hisz mindanynyian érezzük, hogy tenni kell valamit, mindannyiunknak van valakije otthon, aki szenved), úgy rövid időn belül egy olyan hatalmas segítési hullám fog a kolónián végig zúdulni, a mely magával ragadja nemcsak Argentina, hanem az egész kontinens magyarjait is. — A gyárosok, kereskedők, technikusok közvetlen akciója ré. vén elért hatalmas eredményhez párhuzamosan fog csatlakozni a tömeg, munka, annak a sok-sok ezer névtelen magyar asszonynak, gyermeknek és férfinak az áldozatkészsége, akik, mint a szorgalmas hangyák, szerény adományaik és munkájuk eredményéből legalább is annyit, ha nem többet, össze fognak hozni, mint a fönt említett csoportok közvetlen akciója. Meg kell látni tehát a gyűjtési akció perspektíváját, hogy mindenki tisztában legyen azzal a felelősségérzettel, hogy milyen megbocsájthatatlan bűnt követünk el, ha apró-cseprő kicsinyes és önző érdekekből továbbra is több felé huzzuk a segítési akció szekerét. — Amig külön kis csoportokra, egymásra acsarkodva, nagyképűen arról merészkednek beszélni, hogy amit most csinálunk, azt segités. nek lehet nevezni, addig senki se merje magát jó magyarnak nevezni. Amig veszekedünk, amig széthúzunk, addig a kolónia nagy többségét, annak dacára, hogy azok légbetob vágya, hogy valamilyen utón segíteni tudjanak, csak elriasszuk, mert irtóznak a civakodástól s egyik csoporttal sem akarnak vitatkozni s így keserűen nézve ezt az áldatlan helyzetet, Inkább mindentől távol maradnak. — Amig veszekedünk, addig nagyon sok ember, akiknek a szociális érzelmei fölött az anyagiasság uralkodik, könynyen kivonja magát a segítésből azzal, hogy nincs az egészhez bizalma s ki tudja, hogy a gyűjtött áru és pénz egyáltalán eljut-e rendeltetési helyére? Mindezek a tények azt igazolják és azt követelik, hogy rögtön, minden áron meg kell teremteni a kolónia egységes segítő akcióját s tiszta szívből átérezve hazánk és népünk súlyos helyzetét, most, amikor ege ö szükség van rá, amikor a nyomor s a szenvedés kétségbeejtöen követeli a mi segítségünket is fogjunk össze és erőnkhöz képest juttassuk el azt, amit a magyar1 nép elvár tőlünk. '/SIKÓS FERENC
