Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-01 / 1. szám
4 Szabad Szd Kéri Pál: Népité let Vámbéry Rusztem, világszerte ismert büntetőjogászunk, igyekezett népszerűén megmagyarázni, miért és hogyan nem lehet és nem szabad a jogot fölhasználni arra, hogy e törtelmek után az emberek érthető és természetes bosszújukat kiéljék. Ez nem a tudós jogszolgáltatás dolga, Ilyenkor más fórum lép a porondra, a népitélet. A jogász ilyenkor fejére huzza tógáját, nem néz oda; tudomásul veszi, hogy az elkerülhetetlen és szükséges másfajta igazságszolgáltatás lefolyik. De ennek a népitéletnek is van már kazuisztikája, vannak pandektái, vannak esetei, amelyek tisztaságban mutatják azt az erkölcsi nyomatékot, miből a nép ilyenkor cselekszik. Ily szimbolikus népitélet volt a Tisza István meggyilkolása 1918. októberében. Természetesen, miként Vámbéry is »negemlitette, a nép néha téved; Justizmord megesik ott is, mint a Jogászbírói Ítélkezés esetén. Az ilyen tévedések azonban ritkák, ha a cselekedet Igazán spontán népindulatból sarjad; sűrűbbek akkor lesznek, amikor valami adott helyzetben “irányított“ csoport-szenvedélyek keresik kielégülésüket. A Tisza Istvánon való, régen érett Ítélet végrehajtása, az októberi forradalom első tette volt, A lelkiismeret mélyéből felbuzdult, igazán spontán, egyáltalán sehogyan sem irányított népitélet. Az októberi forradalom első ideje különben is igen •zép volt. Forradalom, mintha könyvből csinálódott volna. Tisza István kivégzése mingyárt a forradalom első napján, kielégítette a tömegek büntetövágyát és a kisebb bűnösöket aztán futni hagyták. Voltak, akik ezen utóbb rosszaiban c-ióválták a fejüket. Olyan jámbor természet is, mint Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke, sokszor magyarázta nekem a bécsi bujdosásban. hogy az volt a hiba az októberi forradalomban, alig folyt vér, pedig kellett volna.. Mélyen hivő keresztény-katolikus volt Hock János és az Egyház hivatalos filozófiája, a késői platonizmus •alapján fejtegette: az Isten fogalma,két teremtett az emberek számára. Ilyen fogalom a forradalom fogalma, , melyben benne van a vérnek ontása is. Minthogy mi nena teljesítettük, a mit Isten a “forradalom’’ fogalomba helyezett, ezzel vétettünk isten akarata ellen és ezért most bűnhődnünk kell keserű száműzetésben. Én másként ismertein a forradalom “fogaknát” és különben sem vagyok Ítéletvégrehajtó természet. Ha tévedtem, most talán helyrehozzák, amit “isten ellen” vétettünk... Akkor azonban én még Tisza Istvánnal sem törődtem, más gondom volt, bizony azt se tudtam, hogy Pesten ragadt az istenadta. De Tisza István kivégzését azután erkölcsileg rendben levő és politikailag üdvös dolognak tartottam, a formát pedig, melyben történt, igen jónak, a népitéleti perrendtartás szabályai szerint valónak. Ezt meg is mondtam rendőri detektiveknek, vizsgálóbiráknak, törvényszékeknek, nem titkoltam, hogy ugyanaz a véleményem, mint Tisza l3tván utolsó szavának, mikor meglőve, az eleve elrendeltetés kálvinista hitével mondotta: ennek igy kellott történnie. Erre azon kan, ahá! mondták, nincs is felháborodva, tehát biztosan benne volt a dologban. Nem tudjuk ugyan bizonyítani, hogyan mondták, de nincs felháborodva, tehát kell benne lett légyen. S elitéltek halálra. Csak első fekon. Az ügyvédem felebbezett. Most. ha hazamegyek, meglátom, mit szól hozzá a tábla. A Tisza-itélkezés azért is igaz volt, mert annyira népitélet, hogy teljesen névtelen. Nem derült ki soha, ki vett részt benne és máig titok maradt a tettesek névsora. Csodálatos ösztön nyilvánult meg et'oen, mert hiszen a forradalom idején még félig meddig érdemül is számithatták volna fel tettüket. Mégis hallgattak róla. Akik eldicsekedtek vele, vagy huszonötén, azokról mind napnál világosabban kiderült, hogy szájhősök voltak. Budapesten akkor negyvenezer katonaszökevény volt. Ebből vagy tizenötezer a Városligetben nyüzsgött. —. Sokuknak volt fegyvere. E tömegből kivált hat katona. Mind egyforma,’ rövidre szabott köpenyeget viselt, a irályét akkoriban osztogattak a menetszázadoknak. Az őriző csendőröktől elszedték a puskát. Azok odaadták. Egy hete mái' délben, este csak szarvashust ettek, mert Geszten egy szarvast lőttek, azt köteiességszerüen felküldték a kegyelmes uréknak és Tiszáék takarékosságból azt adták az őriző csendőröknek. Parancsnokuknak Rákóczi őrmester volt a neve, később, a börtönben, kommunista lett. Vádbeszéd, volt. Egyik a hat közül mondta: “Nyolc éve vagyok katona, feleségem k__ lett, ezért most meg kell halnod.” Védöbeszéd nem volt. Ez a katona adta le az első lövést. Volt i'öllebbezés. A Városházán akkor a Nemzeti Tanács adminisztrációs irodája dolgoztt. Minden távirat, akta, oda érkezett. A fontos és sürgős dolgokat a Nemzeti Tanác3 pecsétjével, sommásan elintéztük, a kevésbé jelentősek átmentek az illető minisztériumba, had rágódjanak rajta. Magyar Lajos, a budapesti Népszava szerkesztője volt az iroda főnöke. — Oroszországba ment cserefogolynak s azóta ott meghalt. Alig hogy Tisza István városligeti halálának hire ebbe az irodába érkezett egy vörösbajuszu, veresképü tömzsi őrmester jelentkezett Magyar La’osnál: “Éppen most végeztünk Tisza Pistával”. Magyar Lajos kimondta a felebbezés alatt levő ügy másodfokú Ítéletét ezzel: “Nem megy rögtön a fenébe!” Az elsőfokú ítélet jóvá lett hagyva, az őrmester örökre eltűnt, isten éltesse, ha még valahol megvan. HMMMMMIMHXMMXXIXHMHIMMIXMIM fi fi fi fi fi fi fi fi fi fi fi Magyar kölcsönkönyvtár könyvkereskedés DELTA es Corrientes 1919 U. T. 47-7501 ix fi fi fi fi fi fi fi fi Bs. Aires Ä fi fififififififififififififififififififififififififififi
