Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-15 / 2. szám
/ M xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx HliaiKffilil X X X X X X X M Ä X X X X x m X X X x X X x x X X x x x CRUZ ROJA COMITE DE AYUDA V. A HUNGRIA Vörös Kereszt MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ NŐI SUIPACHA 748 BIZOTTSÁGA Telefon: U. T. 31 - 9767 Buenos Aires Magyar Egyesület Dock Sud Avellanedai Magyar Egyesület Alcsop ortok: Valentin Alsinai Magyar Dalkör Olivosi Magyar Egyesület női bizottságai La Plata Villa Ballester Adakozzatok éhező magyar testvéreink javára! x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXXXXXXXXXXXXXHXXXXXXXXXXXXXXX«XXXXXXXX* ország lakossága ezt a szerb esete, patát. Egyik délelőtt magához hiv a polgármester. “Most jövök Tiszától” — mondotta — “aki közölte velefta, hogy a német főhadiszálláson nagyon zokon veszik, hogy a magyar polgári lakosság, elsősorban Budapest népe, nem tanúsít elég lelkesedést a háború iránt. Termi kell valamit, fiam” — nézett rám azzal a sokat mondó tekintetével, amelyet soha sem fogok elfelejteni. S erre már iszkoltam is kifelé, mert valamelyik városatya ki. vánt vele sürgősen beszélni. Valószínűleg valami ija-fiát pártfogolta felmentésre a katonai szolgálat alól. Hogy az ördögbe tudjam én a főváros lakossága háborús lelkesedését fokozni? Pedig gyorsan kellett határoznom, mert sem Ijárczyval, sem Tiszával nem lehetett kukoricázni; — kemény akarata, volt mind a kettőnek, bizonyára azért nem fértek öszsze egymással. Volt a Városházán egy minden hájjal megkent zupás őrmester, Halás2 József gondnok, aki mintaszerű tisztaságban tartotta ezt az óriás: épülettömböt. Nem lehetett olyan kívánsága valamelyik városi fötisztviselönek, hogy azt ne sietett volna teljesíteni. Ezermester hirében állott, ki mindenkit ismert a Belvárosban. Vele tanácskoztam meg a dolgot s amikor megnyugodott afelöl, hogy bizonyos diszkrét költségeket is módomban van számára engedélyezni, készséggel vállalkozott arra, hogy pár nap alatt a lehető magasra emeli a fővárosi utca háborps indulatát. Nehány száz fáklyát teremtett elő s azokat szürkületkor részint megbízható városi altiszteknek, részint más dologkerülöknek osztotta ki. Készíttetett nagy karton-táblákat: Vesszen Szerbia! Vesszen Pa*..: — Éljen a háború! — felírásokkal. Amikor besötétedett, elindult ez a csoport, melynek tagjai ötven fillér tiszteletdijat kaptak fejenként s elkezdtek torkuk szakadtából ordítozni. Végig vonultak a Körutakon, kijöttek a Dunapartra is, mivel a rendőrséget Boda Dezső főkapitány kellőleg tájékoztatta a kormány szándékairól, — nem akadályozták meg a felvonulást. Mind többen csatlakoztak a menethez; átvonultak a Lánchídon, ekkor már ezren is lehettek, fel a miniszterelnökség elé s ott ordították teli tüdőből, hogy “Vesszen Szerbia!” Visszafelé az Erzsébet hidon jöttek át és tüntettek a Váci ucca 36-os szám alatt lsvö német fökonzulátus előtt, úgy, hogy gróf Pürstenberg boldogan je. * lenthette császári urának, milyen lelkesedéssel van Budapest népe a háború folytatása iránt. S nekem még az éjjel ki kellett utalnom a napidijakat az orditó sihsderek és csirkefogók számára. Annyira megtetszett ezeknek ez az esti szórakozás, hogy másnap már kétannyian jelentkeztek, mint előző este. Bárczy meg volt elégedve, huncutul mosolygott s pár napig gavallérosan viselte a költségeket. Volt is akkor háborús lelkesedés Budapesten! De egyszerre csak megtorpant. Bizonyára megcsömörlött ettől a népbolondi. tástól s közölte velem, ha akarja, fizesse Tisza tovább a tüntetőket. Mivel a miniszterelnök rém takarékos, puritán ember volt, ki szívesen kedveskedett ugyan Becsnek, Berlinnek, de nem a maga, hanem a főváros költségén; elmaradtak a tüntetések, lelohadt a lelkesedés. Aki nem tudta eddig, az hiteles tanúvallomásból megismerheti, hogy miképpen született meg annak idején a háborús néphangulat Budapesten! * #
