Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-15 / 2. szám
Szabad Sző Varga Jenő: a 3 Jóvátétel A háború utáni problémák legfogasabb kérdése a ián:, .ció országok okozta felmérhetetlen károk jóvátétele. Nem vitás, hogy , a támadó országok á háború folyamán okozott ká-' rekért kártérítést kötelesek fizetni.. Pontos tehát, hogy a jóvátétel problémáját tárgyalva, értékesítsük az első Világ háborúban a probléma körül szerzett tapasztalatainkat. Erre megvan a lehetőség, noha a mai helyzet sok tekintetben eltér az akkoritól. Az anyagi kár, amelyet Németország és vazallusai ebben a háborúban okoz. tak, sokszorosan meghaladja a kárt, melyet a szövetségesek az első világháborúban szenvedtek. Először is: az ebben a háborúban elpusztított területek terjedelme sokkal nagyobb a múlt háborúban tönkretetteknél. Másodszor: mig a múlt háborúban a pusztítás löleg hadműveletek eredmérye volt, a mostaniban Hitlerek, valahányszor visszavonultak, — mint például Oroszországban — .minden értéket néniét alapossággal elpusztítottak. A Szovjetunió hatalmas területein a pusztítás sokszorosan felülmúlta mindazt, amit Franciaország az első világháborúban tapasztalt. Ehhez hozzáadandók a Lengyelor. szágban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Görögországban, Belgiumban és egyéb országokban okozott károk. Az első világháborúban a Franciaországban és Belgiumban szenvedett anyagi kárt 28 milliárd aranymárkára becsülték. Keynes és más közgazdászok szerint a becslés túlzott volt. Do még abban az esetben is, ha felére csökkentjük ezt az összeget, továbbá, ha tekintetbe vesszük, hogy a jelen háborúban kevésbé virágzó területek mentek tönkre a múlt háborúban szenvedett francia vidékeknél, nem kevesebb, mint 400 milliárd arany márkára tehető a jelenleg okozott kár. Mert nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy ma az európai kontinensnek sokkal nagyobb területe pusztult el (30—40-Szer akkora) mint a múlt háborúban. A náci seregek pusztításai okozta kárhoz hozzájárul a nem megvetendő anyagi kár, amelyet Anglia légi bombázás révén szenvedett, valamint a szövetségesek súlyos hajóveszteségei. A német megszállás alatt állott országoknak nemcsak a rombolás és bombázás okozta pusztításért jár kár. térités: feltétlenül joguk van kárté-I Varga Julii, a világiiuü ma- ? gyár Közgazdász, am lobo, mail i i.usz év oiÁ itiOjZniauan ei es az > mos/, Tudományos Akademie i tagja, meg a világ náboru alatt < kidolgozol,, egy, a háborús kár- > térités és a jóvátétel módozatai- ) ra vonatkozó tanulmányt, a > melynek alapelveit előbb az S orosz kormány fogadta el, s majd a háború befejezése után < az északamerikai Unió és Ang- > lia kormányai is elfogadlak. > A nagy fontosságú tanulmány > bevezető és befejező részét itt S közöljük: t ritést igényelni számos más formában szenvedett kárért, melyet a megszállók okoztak. Ilyenek a megszálló seregekre költött összegek, hadianyagok és mindennemű értékek eirekvirálása stb. A megszállott országok, német bevallás szerint, évi 16 billió ixárkát fizettek a megszállás költségeinek fedezésére. Tekintetbe véve a német tisztek és közkatonák egyéni fosztogatásait, — ezeknek az országoknak az évi vesztesége kétségtelenül fenti összeg kétszeresére rúg. A megtámadott országok mindegyikének szüksége van ipari gépfelszerelésre, szerszámot gyártó gépekre, szerszámokra, sínpárokra, mozdonyokra és vasúti kocsikra, motorkocsikra, hajókra, élelmiszerre, vetőmagokra s egyéb földmivelési cikkekre, szénre és fémekre. Anglia és az Unió, amelyeknek gazdaságuk u’ra. épitéséhez nem lesz elengedhetetlenül szükség árucikkekre, részben a támadó országok külföldi befektetéseinek átvételével elégíthetők majd ki kártérítési igényeiké^. ' Ami a kártérítés mennyiségét illeti, melyet a támadó országok a háború befejeztével azonnal kötelesek nemzeti vagyonukból fizetni, hajmeresztő igazságtalanság lenne, ha nem köteleznék őket arra, hogy legalább olyan mértékben járuljanak hozzá az általuk okozott kár jóvátételéhez, hogy anyagilag ne legyen jobb sorsuk áldozataiknál. Az igazság továbbá megköveteli, hogy elkobozzák és jóvátétel! fizetésekre használják fel mindazok tulajdonait, akik a háborút szították s mindazok vagyonát, akik a megszállott országok kifosztásán gazdagodtak meg. A kővetkező kérdés: mennyi kártérítés fizetendő a későbbi években a napi termelésből. Nézetem szerint itt Is ugyanezt az elvet kell alkalmazni, mint a nemzeti vagyonból eszközölt fizetéseknél. Nem arról van szó, hegy a támadó országok népei büntetésképpen fizessék a jóvátételt. Hitler gangszterbanda.vezetőinek felelősség« a támadásért s a megszállott országok kifosztásáért és barbár pusztításaiért kiviil esik témánk keretein. — Ugyancsak nem tartozik ide, hogy mennyiben bűnösek a német katonák, kik vakon engedelmeskedve, parancsra fosztogattak és pusztítottak, sőt ezt nem egyszer parancs nélkül is megtették: vagy hogy mennyiben bűnös a német nép, mely tűrte ezt a rabló uraimat. De feltétlenül igaz. jágtalan lenne, ha azok a népek, melyek hadseregei példátlan rombolást vittek véghez, jobban élhetnének a háború után azoknál a népeknél, melyek rombolásaiknak áldozatai vol. tak. Hogy Németországnak módjában áll évröl-évre nagyarányú jóvátételt fizetnie, kitűnik a következükből: Hitler saját bevallása szerint Németország az 1933-38-as években 90 mii. liárd, vagyis átlag évi 15 milliárd márkát költött fegyverkezésre. Minthogy fegyverkezési költségei most tér. mészetesen nem lesznek, ezen össze, geket a jóvátétel fizetésére lehet fordítani. Ami a fizetés-módját' illeti, az elstj háború tapasztalatai szerint, a jóvátétel alapvető részét áruban kellene eszközöltetni, minthogy ez a jóvátétel tényleges lerovásának egyetlen lehetősége. A Szovjetunió szempsntjából, melynek tervgazdasága kizárja a termelés és fogyasztás közötti ellentétet, s amelyben a kínálat soha sem halad, ja meg a keresletet — minek követ, keztében nem lehet szó gazdasági krízisről — határozottan kívánatos volna, ha a 'óvátétel nem pénz, hanem árufizetás formájában történnék. Végül egyaránt igazságos é3 célszerű lenne 'Németországból és a Hitlerrel szövetséges országokból munka, erőt rekviráVii az elpusztított vidékeit helyreállítása céljából. A Hitler.banditák a megszállott országok és különösen a Szovjetunió békés polgári lakosságának millióit szállították Né. meterszágba, arra kényszerítve őket, hogy a saját hazájuk elleni harcra gyártsanak fegyvereket. Az igazság megköveteli, hogy Németországot a háború után az általa elpusztított vasutak, hidak, városok, gyártlzemek újraépítésében való részvételre kötelezzék. .
