Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-12-15 / 12. szám
Szabad Szó m Ki nein isrmri a gyerekjátékot “Mit rejtek y*s öklömben?” Pista telkap az asztalról egy tárgyat, báta mögé csapja karjait, majd újból elő re lendíti és Jóska, ki félig-meddig tudja, hogy miről van szó, kitalálja, hogy mi van Pista ököllé szorított markában. A tárgyat most már ö helyezi el egyik öklében és Pistának kell eltalálni, hogy melyikbe. Előfordul az is, hogy Pislu ráüt a Jóska bal öklére, de az üres. Ekkor továbbmegy a találgatás, de Pista egyszer sem találja el a rejtekhelyei, akár Jóska bal, akár Jóska jobb öklére üt. Végül gyanússá válik az egész, Pista dühbe gurul s erővel szétfeszíti Jóska mindkét öklét. Jól sejtette, a bomba sehol sincs, sem a jobb, sem a bal tenyerében, Jóska valahová eltüntette, összevesznek. egymásnak mennek, vége a játéknak. Erre a gyerekjátékra kell gondul, nunlt, a mili or a nagyhatalmak vezériéríiainak tevékenységét figyeljük. A legszebb jelmondatokat hangoztatva utazgatnak egyik világrészből a másikba, hogy aztán egy megbeszélt helyen összetalálkozva, megállapodás nélkül válljanak szét, egy újabb viszontlátásig. E vezérférfiak mindegyike szeretné a világbékét, de mindegyik úgy, hogy ne ö adja, hamm kapja. Nyakig begombolkozva, fejtöl talpig gyanúval itatva, figyelik egy mást. Röntgen-pillantással próbálnak az ökölbe szorított marokba látni: mit rejteget. Nyugtalanul találgatják, hogy mennyi időre van a másiknak szüksége, mig elérkezik az atombombához s ha elérkezik, melyik öklébe fogja, a jobba-e, vagy a balba, illetve, ujjával mikor nyomja meg a gombot, egy pillanattal ő előtte, vagy — soha. San Franciscoba, az uj népszövetség megbeszélésére, Dumbarton Oaksba, a gazdasági kérdések megvitató sára, Londonba, a békptárgyalásra úgy mentek a nyugati nagyhatalmak megbízottai, mint a politikai röpcédulákat osztogató egyének. “Európai parlament”, “Világ parlament”, “örök. béke” — ezeket a reménytkeltö szavukat szórták szét a világba, miközben állami fönnhatóságukat szigorúbban őrizték, mint valaha. Ezek az államférfiak, akik szuverénitásukhoz a végsőkig ragaszkodnak, kik képteler» • / i •• i • / >f Egy uj világ hólesőjénél ne belátni, hogy a még ma is “tabu“nak vélt elzárkózásuk elavult, lejárt fogalom, ezek az államférfiak belső meggyőződésük szerint csakis í.ópiának tekinthetik az “örök békét”, “Világparlamentet” és a többi, népeket boldogító jelszavakat. Mert amíg egy ország saját határain belül tehet, amit akar azaz, amit u mindenkori uralkodó hatalom ráparancsol, addig elkülönülten áll minden népszövetségtől és igy ním is lehet beleszólása a többi nép ügyeibe. A nyugati nagyhatalmak jelenleg két sziklán állnak egy egy lábbal, mint az egyébként gyakorlott turista az idegen, ismeretlen hegyvidéken, amikor rosszul számítva ki a mélység fölötti távolságot, egy lábbal már átlépett a túlsó sziklára, de nincs biztos talaj a talpa alatt és ezért nem meri áthúzni a másik lábút i». Nehéz helyzet, előre sem lehet, vissza sem, valami csoda segíthet csupán. Csodák ma bőven vnnnak, csak el kell ó»et fogadni. Idegenkedés és félelem nélkül kell magukat a másik bércre vetni s ha ott sikerült ta'pra állniuk, felszabadultan vehetnek mély lélegzetet és clámulva gyönyörköd, hetnek a sose látott csodatájban. Ha egyedül a nyugati nagyhatalmuktól függne, akkor még nagyon messze lenne ez az uj, gyönyörű táj. Pedig a való ágban nincs fs messze í>, minden ppal közelebb kerülünk hozzá. Már látjuk Is hatalmas kürvo. italait, persze csak akk«.r, ha helyes irányba nézünk és jó szemünk van hozzá. Mert amíg nyugaton alig tesznek egyebet, mint az összes tájakat elpusztító atombombát dugdósisák, addig keleten az összes tájakat uj éietre keltő atomenergiát tanulmányozzák, az atommagban levő erő sza. haddá tételén dolgoznak. E tudományos f-ladat megoldásával elemek átváltozását érhetik el. Ha az átváltó, zásoknál szabaddá lett energiák fölött uralkodni fog az emberi tudomány, akkor az az ország, melynek útjában nem állnak a magántröűztök bányái, a nagytőkék gyárai, egy-egy marék hóból fogja fűteni városai házait. Hegy csak ez az egy példa az ezer lehetőség közül mit jelent, mindenki elképzelheti. De, hogy egy kollektiv gazdasági alapon működő terület milyen csodákat valósíthat meg az atom. energia segítségével, az ma még minden képzeletet felülmúl. Az első és második világháború közötti időben a nyugati hatalmak alud, tak. A németek támadó háborúra készültek, az oroszok védelmi háborúra és — békér“. Oroszország olyan nagy terület, nyersanyagaiban annyira gazdag, erőiben oly fiatal, hogy párhuza. mosan végezhette két hatalmas feladatát, a vörös hadsereg felállítását és az egész ország fejlesztését. Mialatt a nyugati világ lenézéssel éa le. kicsinyléssel kezelte ezt az előre törekvő uj világot, az, amellett, hogy kiképezte és felszerelte a leglelkesebb, legbátrabb hadsereget, kollektiv ereje, vei eggyé kovácsolta negyvennyolc kü. lönbözö nyelven beszélő népességét. Fél vadakból termelő embereket nevelt, bel.kapca lva őket a civilizált közönségbe. Megszüntette a cári analfabetizmust, iskolák ezreit építette fel a központosított gyártelepeken és nyersanyag gyűjtő állomásokon, ahol felnőttek munka után tanulnak éa gyermekek tanulás után játszva dől. goznak. Folyókat csatornák által kötött össze, vár- sokat varázsolt a puszták helyébe, oda, ahol a nyersanyag feldolgozása ezt ajánlatossá tette. — Mimim gát nélkül tehette, mert nem volt más szempontja, mint a nagykő, zösség együttes érdeke. Városait, előre lefektetett terv szerint építhette, mert nem állt útjában sem magánosok biroka, sem a telekspekuláció rákfenéje.. Milyen csodákat fsg az emberiségnek adni ez az ország, most, a háború után, amikor teljes potenciájával hozzáfoghat az évszázadokat átugró tudományos felfedezések kihasználásához! Bla .nyos, hogy a háború termelte kJ az atombombát. Kérdéses, hogy háború nélkül a tudósok kutatásai éppen az atomenergia fslszabaditása felé irányultak volna. Ma az emberiség ott tart, hogy egy teljesen uj világot teremthet meg magának. Azt a világot, mely még meséiben sem található, mely még álmaiban sem fordult elő, mert nem volt róla elképzelése. A nyugati világ ma sem nyitja fel szemeit. Pislogó pillantással vergődik Összedőlni készülő végvárában. Szorong másfél évszázados, nyakig gombolt gúnyájában, nem ad fel ssnrslt. Zemplényi Klára:
