Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1945-12-15 / 12. szám

Szabad Szó m Ki nein isrmri a gyerekjátékot “Mit rejtek y*s öklömben?” Pista tel­kap az asztalról egy tárgyat, báta mögé csapja karjait, majd újból elő re lendíti és Jóska, ki félig-meddig tudja, hogy miről van szó, kitalálja, hogy mi van Pista ököllé szorított markában. A tárgyat most már ö he­lyezi el egyik öklében és Pistának kell eltalálni, hogy melyikbe. Előfor­dul az is, hogy Pislu ráüt a Jóska bal öklére, de az üres. Ekkor tovább­megy a találgatás, de Pista egyszer sem találja el a rejtekhelyei, akár Jóska bal, akár Jóska jobb öklére üt. Végül gyanússá válik az egész, Pista dühbe gurul s erővel szétfeszíti Jóska mindkét öklét. Jól sejtette, a bomba sehol sincs, sem a jobb, sem a bal tenyerében, Jóska valahová eltüntette, összevesznek. egymásnak mennek, vége a játéknak. Erre a gyerekjátékra kell gondul, nunlt, a mili or a nagyhatalmak vezér­­iéríiainak tevékenységét figyeljük. A legszebb jelmondatokat hangoztatva utazgatnak egyik világrészből a má­sikba, hogy aztán egy megbeszélt he­lyen összetalálkozva, megállapodás nélkül válljanak szét, egy újabb vi­szontlátásig. E vezérférfiak mindegyi­ke szeretné a világbékét, de mind­egyik úgy, hogy ne ö adja, hamm kapja. Nyakig begombolkozva, fejtöl talpig gyanúval itatva, figyelik egy mást. Röntgen-pillantással próbálnak az ökölbe szorított marokba látni: mit rejteget. Nyugtalanul találgatják, hogy mennyi időre van a másiknak szüksége, mig elérkezik az atombom­bához s ha elérkezik, melyik öklébe fogja, a jobba-e, vagy a balba, illetve, ujjával mikor nyomja meg a gombot, egy pillanattal ő előtte, vagy — soha. San Franciscoba, az uj népszövet­ség megbeszélésére, Dumbarton Oaks­­ba, a gazdasági kérdések megvitató sára, Londonba, a békptárgyalásra úgy mentek a nyugati nagyhatalmak megbízottai, mint a politikai röpcé­dulákat osztogató egyének. “Európai parlament”, “Világ parlament”, “örök. béke” — ezeket a reménytkeltö sza­vukat szórták szét a világba, miköz­ben állami fönnhatóságukat szigorúb­ban őrizték, mint valaha. Ezek az ál­lamférfiak, akik szuverénitásukhoz a végsőkig ragaszkodnak, kik képtele­r» • / i •• i • / >f Egy uj világ hólesőjénél ne belátni, hogy a még ma is “tabu“­­nak vélt elzárkózásuk elavult, lejárt fogalom, ezek az államférfiak belső meggyőződésük szerint csakis í.ópiá­­nak tekinthetik az “örök békét”, “Vi­lágparlamentet” és a többi, népeket boldogító jelszavakat. Mert amíg egy ország saját határain belül tehet, amit akar azaz, amit u mindenkori uralkodó hatalom ráparancsol, addig elkülönülten áll minden népszövet­ségtől és igy ním is lehet beleszólása a többi nép ügyeibe. A nyugati nagyhatalmak jelenleg két sziklán állnak egy egy lábbal, mint az egyébként gyakorlott turista az idegen, ismeretlen hegyvidéken, amikor rosszul számítva ki a mély­ség fölötti távolságot, egy lábbal már átlépett a túlsó sziklára, de nincs biz­tos talaj a talpa alatt és ezért nem meri áthúzni a másik lábút i». Nehéz helyzet, előre sem lehet, vissza sem, valami csoda segíthet csupán. Csodák ma bőven vnnnak, csak el kell ó»et fogadni. Idegenkedés és fé­lelem nélkül kell magukat a másik bércre vetni s ha ott sikerült ta'pra állniuk, felszabadultan vehetnek mély lélegzetet és clámulva gyönyörköd, hetnek a sose látott csodatájban. Ha egyedül a nyugati nagyhatal­muktól függne, akkor még nagyon messze lenne ez az uj, gyönyörű táj. Pedig a való ágban nincs fs messze í>, minden ppal közelebb kerülünk hozzá. Már látjuk Is hatalmas kürvo. italait, persze csak akk«.r, ha helyes irányba nézünk és jó szemünk van hozzá. Mert amíg nyugaton alig tesz­nek egyebet, mint az összes tájakat elpusztító atombombát dugdósisák, addig keleten az összes tájakat uj éietre keltő atomenergiát tanulmá­nyozzák, az atommagban levő erő sza. haddá tételén dolgoznak. E tudomá­nyos f-ladat megoldásával elemek át­változását érhetik el. Ha az átváltó, zásoknál szabaddá lett energiák fölött uralkodni fog az emberi tudomány, akkor az az ország, melynek útjában nem állnak a magántröűztök bányái, a nagytőkék gyárai, egy-egy marék hóból fogja fűteni városai házait. Hegy csak ez az egy példa az ezer lehetőség közül mit jelent, mindenki elképzelheti. De, hogy egy kollektiv gazdasági alapon működő terület mi­lyen csodákat valósíthat meg az atom. energia segítségével, az ma még min­­den képzeletet felülmúl. Az első és második világháború kö­zötti időben a nyugati hatalmak alud, tak. A németek támadó háborúra ké­szültek, az oroszok védelmi háborúra és — békér“. Oroszország olyan nagy terület, nyersanyagaiban annyira gaz­dag, erőiben oly fiatal, hogy párhuza. mosan végezhette két hatalmas fel­adatát, a vörös hadsereg felállítását és az egész ország fejlesztését. Mi­alatt a nyugati világ lenézéssel éa le. kicsinyléssel kezelte ezt az előre tö­rekvő uj világot, az, amellett, hogy kiképezte és felszerelte a leglelkesebb, legbátrabb hadsereget, kollektiv ereje, vei eggyé kovácsolta negyvennyolc kü. lönbözö nyelven beszélő népességét. Fél vadakból termelő embereket ne­velt, bel.kapca lva őket a civilizált közönségbe. Megszüntette a cári anal­fabetizmust, iskolák ezreit építette fel a központosított gyártelepeken és nyersanyag gyűjtő állomásokon, ahol felnőttek munka után tanulnak éa gyermekek tanulás után játszva dől. goznak. Folyókat csatornák által kö­tött össze, vár- sokat varázsolt a pusz­ták helyébe, oda, ahol a nyersanyag feldolgozása ezt ajánlatossá tette. — Mimim gát nélkül tehette, mert nem volt más szempontja, mint a nagykő, zösség együttes érdeke. Városait, elő­re lefektetett terv szerint építhette, mert nem állt útjában sem magáno­sok biroka, sem a telekspekuláció rák­fenéje.. Milyen csodákat fsg az emberiség­nek adni ez az ország, most, a hábo­rú után, amikor teljes potenciájával hozzáfoghat az évszázadokat átugró tudományos felfedezések kihasználá­sához! Bla .nyos, hogy a háború termelte kJ az atombombát. Kérdéses, hogy hábo­rú nélkül a tudósok kutatásai éppen az atomenergia fslszabaditása felé irá­nyultak volna. Ma az emberiség ott tart, hogy egy teljesen uj világot te­remthet meg magának. Azt a világot, mely még meséiben sem található, mely még álmaiban sem fordult elő, mert nem volt róla elképzelése. A nyugati világ ma sem nyitja fel szemeit. Pislogó pillantással vergődik Összedőlni készülő végvárában. Szo­rong másfél évszázados, nyakig gom­bolt gúnyájában, nem ad fel ssnrslt. Zemplényi Klára:

Next

/
Oldalképek
Tartalom